Naiv és fiatal hősnő, akit elcsábít egy dúsgazdag, jóvágású és titokzatos férfi, aki viszont él-hal a szadomazochista szexuális játékokért, és csak testi kapcsolatokra utazik - A szürke ötven árnyalata előtt jó negyedszázaddal ilyesmiről szólt a 9 és fél hét is. Sőt, A szürke ötven árnyalata címe és férfihőse, Christian Grey neve tisztelgésként is tételezhető a 9 és fél hét és hőse, John Gray előtt. Sokatmondó az is, hogy Kim Basinger szerepet kapott A sötét ötven árnyalata című 2017-es folytatásban.
Ahogy a Dakota Johnson és Jamie Dornan nevével fémjelzett 2011-es film, úgy Adrian Lyne rendezése is regényen alapul, mégpedig Elizabeth McNeill (Ingeborg Day sokáig titkolt álneve) önéletrajzi ihletésű munkáján. A forgatókönyvet az erotikus filmekre specializálódott Zalman King írta (producerként is jegyzi a filmet), akinek olyan címekkel van tele a filmográfiája, mint a Vad orchideák szintén Mickey Rourke és Carré Otis nevével fémjelezve, a Vörös cipellők sorozat David Duchovnyval, vagy a Vágyak találkozása (Two Moon Junction) Sherilyn Fenn főszereplésével.
A cselekmény alapjaiban véve faék egyszerűségű, és epizodikussága miatt tökéletesen alkalmas változatos szexjelenetek felvonultatására, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne jó munka a film története. Bár John Gray a zárkózottabb, nem kevésbé rejtélyes karakter Elizabeth, a nézői azonosulásra kijelölt főhős, akinek a szemszögéből látjuk a történteket. Nappal egy felkapott manhattani galériában dolgozó, független nő, épp ahogy Ingeborg Day is egy feminista lap, az Ms. újságírója volt. A hősnő véletlenszerűen találkozik Gray karakterével, aki udvarolni kezd neki, és attól kezdve a nő egyfajta kettős életet él: éjszaka szexrabszolga, és - kilenc és fél hétig legalábbis - újra és újra az akar lenni.
A jellemábrázolás meglehetősen visszafogott: csak sejthetjük, mi játszódik le Elizabeth és John fejében, mindenesetre legvégül a nő jelleme fejlődik, mivel ha megkésve is, kiadja a férfi útját. Szexuális izgalmak helyett már inkább egy szerető kapcsolatra, megalázás helyett meg- és önbecsülésre vágyik. Ami a visszafogottságot illeti, a 9 és fél hét explicit szexfilm hírében áll, de valójában a szexábrázolás is inkább kreatív, mint nyílt: teljes frontális meztelenséget nem is látunk Kim Basinger részéről, Adrian Lyne sokat bíz a nézői fantáziára.
Csak azt látjuk, ahogyan John vesszőt vásárol, azt nem, ahogy használja, a híres hűtőszekrényes szexjelenetben pedig gyakorlatilag ételek és italok helyettesítik a hardcore pornó kötelező elemeit. Volt olyan jelenet, amit maga a rendező is erősnek talált - legalábbis a tesztvetítések tapasztalatai alapján - kivágták például, amikor John közös öngyilkosságra veszi rá Elizabethet, de a pirulák, mint kiderül, valójában hatástalanok. A rendező tehát figyelt rá, hogy karaktereinek gyarlóságai (melyek végső soron emberivé és izgalmassá teszik őket) ne idegenítsék el túlságosan a nézőt.
A filmbeli szex tehát nem nyíltságában, hanem tartalmát illetően tabudöntögető: látunk nemi erőszakként kezdődő együttlétet, nyilvános szexet, BDSM-et, maszturbálást munkahelyen, egy prostituált bevonását, élő szex show-t, Kim Basinger pedig egy alkalommal férfinak öltözve mutatkozik Rourke karakterével.
Kim Basinger tánca:
Nem olcsó hatásvadászatról árulkodik az sem, hogy Adrian Lyne olykor meglepően messzire kalandozik a fő cselekményszáltól és magától az erotikától is, elég a pazar jelenetre gondolni, melyben Elizabeth felkeresi a remeteként élő művészt, hogy rávegye, jöjjön el a kiállítása megnyitójára. A film képi világa pedig stílusosan látványos és érzéki, az egykori reklámfilmes Lyne hatásos közelieket használ, ábrázolja akár a New York-i kolorlokált, akár színészei testét.
A filmbeli nemi politika ma már - a MeToo-éra Hollywoodjában - vonzaná a botrányt, a kritikusok a premier idején is bőven találtak kivetnivalót a filmben, bár a legbefolyásosabb, Roger Ebert imádta. Napjainkban már nemcsak a forgatókönyv, de Adrian Lyne rendezői módszerei is kivernék a biztosítékot: egy 1986-os New York Times-cikk arról számol be, hogy Kim Basinger éppúgy kikészült a forgatáson, mint karaktere a Johnnal való kapcsolatában. Adrian Lyne egy 2015-ös - a Hollywood Reporternek A szürke ötven árnyalata kapcsán adott - interjújában sem tagadta, hogy nagyon keményen bánt a színésznővel a forgatáson, hogy jó alakítást csaljon ki belőle.
Azt akarta, hogy a kronologikus forgatás tíz hete hasonlóan idegborzoló legyen a színésznő számára, mint a hősnőnek az a bizonyos kilenc és fél hét. Kim Basinger akkoriban azt mondta, neki végül megérte a fájdalom, az alakítások pedig vitán felül természetesek és hitelesek. A film hatását és sikerét mindenesetre bizonyítja, hogy kértek még belőle: a film után az idén márciusban a nyolcvanadik életévét betöltő Lyne olyan, erotikával egyaránt kacérkodó filmeket rendezett, mint a Végzetes vonzerő, a Tisztességtelen ajánlat, a Lolita, és A hűtlen. Következő filmje - 19 év hiátus után - a Deep Water című erotikus thriller lesz az exsztárpár Ben Affleck és Ana de Armas főszereplésével.