Gyengeelméjűként kezeli a közönséget az új hollywoodi szuperprodukció

Vágólapra másolva!

A világ legrosszabb filmjei között szép számmal képviselik magukat a számítógépet játékadaptációk, az Uncharted alkotói azonban átvágták a gordiuszi csomót: néhány gesztust leszámítva meg sem próbálják megidézni a produkció alapját képező játékot.

Német Dániel

Vágólapra másolva!

Uncharted (film)Mark Walhberg Tom Holland játékadaptáció

Több okra vezethető vissza, miért nem sikerülnek jól általában a számítógépes játékadaptációk, de a két médium közti eltérés mellett a legfontosabb tényező az, hogy a játékok általában a filmekből inspirálódnak, így amikor azokat mozgóképre ültetik, elkerülhetetlenül a másolat másolatai lesznek.

Fokozottan igaz ez az Uncharted-ra, amely lényegében a férfi Tomb Raider-ként vált sikeressé, ami pedig a női Indiana Jones, azaz a belőle készült film elkerülhetetlenül a másolat másolatának is a másolata.

Uncharted Forrás: ©2021 CTMG, Inc. All rights reserved. **ALL IMAGES ARE PROPERTY OF SONY PICTURES ENTERTAINMENT INC. FOR PROMOTIONAL USE ONLY. SALE, DUPLICATION OR TRANSFER OF THIS MATERIAL IS STRICTLY PROHIBITED.**/Clay Enos

Így nyilvánvalóan túl sok eredetiséget nem várhatunk, de kiegyeztünk volna egy klasszikus kalandfilmben is, manapság úgyis hiánycikknek számít a műfaj. Ehhez nem is kellett volna más, mint a világ távoli, egzotikus szegleteiben elveszett kincsekre vadászó Nathan Drake egyik tetszőleges epizódjának kulcsmomentumait átemelni a vászonra, hiszen a játék az impozáns grafikája és a hajmeresztő akciójelenetei mellett éppen a hangulatos helyszíneivel hódította meg a játékosok szívét.

Nos, a feldolgozás készítői nem így gondolták, a filmen végig azt érezni, hogy az alkotók talán egyszer sem ültek le a Playstation elé, nem ragadtak kontrollelt, csak megnéztek néhány videót a Youtube-on, hogy ihletet merítsenek és aztán teljesen szabad felfogásban dolgozzák ki a forgatókönyvet.

Uncharted Forrás: ©2020 CTMG, Inc. All rights reserved./Clay Enos

Így történhetett meg, hogy míg a játékban szinte mindvégig a civilizációtól távoli helyszíneken barangolunk, addig a filmben a játékidő kétharmadában nagyvárosokban, turista látványosságként üzemelő templomokban, diszkóban vagy éppen egy pizzériában zajlanak az akciók. Csaknem a fináléig kell várni az első olyan jelenetig, amely valóban megidézi a játékot. Ráadásul

míg Nathan Drake a konzolokon egy harmincas éveit taposó felnőtt férfi, aki nem mellesleg egy-egy rész során több száz rátámadó gazfickóval végez, addig a filmes átiratban egy tejfeles képű kölyköt láthatunk Tom Holland személyében, aki még bocsánatot is kér, amikor az életét mentve fejbe rúg és ezáltal halálba taszít egy zsoldost.

Felmerülhet a kérdés, hogy ennek így mi értelme van?

Az Uncharted rajongói garantáltan csalódottak lesznek, hiszen alkotók alig-alig törekednek a megszólításukra, a szélesebb közönséget – azaz azokat, akik soha nem játszottak a játékkal – pedig el is riaszthatja a jegyvásárlástól a gondolat, hogy egy olyan adaptációról van szó, amelynek nem ismerik az eredetét.

Azaz valószínűleg mindenki jobban járt volna, ha önálló filmként és nem feldolgozásként forgatják le a történetet, akármilyen népszerű is volt az Uncharted a Playstation-felhasználók körében, mégsem egy olyan mindenki számára ismerősen csengő márkanévről van szó, mint amilyen a Tomb Raider.

Ráadásul, ha nem adaptációként tekintünk rá, akkor fenntartásokkal, de egészen szórakoztató kalandban lehet részünk.

A film végig veszett tempóban halad előre, a poénok meglepően jól sülnek el, Tom Holland és Mark Whalberg párosa szerethető és élvezetes, az elnagyolt akciójelenetek – amelyekhez képest a Halálos Iramban-széria is végtelenül földhözragadtnak tűnik – emlékezetesek, bár kiakasztóan vásáriak. Az olcsó B-filmekre emlékeztető főgonoszok és az amúgy végtelenül buta történet egyébként is megakadályozza, hogy egy percig is komolyan vegyük a látottakat.

Mégis az egész filmen azt érezni, hogy lenézi a nézőit, olyan hivalkodóan vásári hangulatot áraszt. A producerek rendkívül cinikusan nagy ívben tettek a játék rajongóira. Ezért nem izgatott senkit sem az, hogy Tom Holland egyáltalán nem hasonlít az animált Nathan Drake-re, a készítőknek csak az számított, hogy ha a fiatal színész már jópárszáz millió dollárt termelt Pókemberként, akkor valószínűleg a hasonlóképpen akrobatikus mutatványokat prezentáló hősként is megcsörgeti majd a kasszákat. A legfontosabb céljuk azonban egyértelműen egy új franchise építése volt, végig azt érezhetjük a film alatt, mintha egy televíziós sorozat pilot-epizódját néznénk, mire igazán beindulna a cselekmény, már gördül is a stáblista – amelyet persze megszakít egy bónusz jelenet, felvezetve az esetleges folytatást. Pedig ebből a kalandból nem biztos, hogy kérünk még egyszer.