Kovács Ákos felemelő filmje: egy egész életet mutat meg

Kisfilm egy emberről, aki élt, szeretett és meg fog halni – valahogy így foglalta össze készülő filmjének tartalmát Kovács Ákos, amikor felkérte Papp Jánost rendezői bemutatkozásának főszerepére.

Mozaikképek egy még velünk élő nemzedék életéből, egy átlagember sorsának villanásai az emberi gesztusokhoz szokott generációból, akiknek élete (felszínes megítélés szerint) szürkébbnek tűnhet a jelenünknél, de létezett még benne az adott szó becsülete és volt valódi figyelem is.

A Kossuth-díjas dalszerző, zeneszerző, költő Kovács Ákos filmjének idős taxisa fiatalon ugyanúgy szabadulni vágyott a kommunista diktatúra béklyóiból, mint kortársai, élt, szeretett, remélt, de idős korára (és megözvegyülve) magára maradt az elidegenedett, megváltozott társadalomban. Ő legalább még beszél, jobb híján ahhoz, aki beül az autójában a háta mögé. De leginkább saját magának. Hosszas monológokban idézi fel a múltját, és keresi a helyét egy számára már idegen világban.

Papp János a Magunk maradtunk főszereplője

A Magunk maradtunk kamerája tehát erre az idős, sokat megélt kisemberre koncentrál. A hetvenes évek tárgykultúrája, egy élet féltve őrzött emlékdarabjai, egy halott feleség visszhangzó szavai visznek egyre beljebb a taxis belső világába.

Az első pillanattól nyilvánvaló, hogy a magány filmje a Magunk maradtunk, mégis a kezdeti képtől a múlt intenzív újraélése miatt – a lassú képek dacára is – a film mindvégig nagyon gazdag belső érzelmi világot sejtet, amely elevenen lüktet az emlékek sűrűjében.

Egy nyugdíjas ember, aki valamikor a negyvenes években születhetett, ki tudja mióta taxizik, minden reggel megkezdi rutinszerű életét és beül az autójába Budapesten. Vezetés közben pedig olyan erővel fakadnak ki belőle a fiatalkora képei, hogy véget nem érő monológban adja elő azokat. A kisfilmben nem derül ki, hogy valóban hallgatja-e a hátsó ülésen valaki, nincs visszajelzés, csak a taxist látjuk, és a budapesti utcán elhaladó "arctalan" alakokat.

„Kihal az én generációm, aztán csak olyanok maradnak, akiknek semmi sem szent. Sem a törvény, sem az emlék"

– lényegében pusztába kiáltott szavakkal, amelyeket a láthatatlan utasa felé intéz a közel húszperces úton.

A fiatal forradalmár a Magunk maradtunk című filmben Magyunk maradtunk facebook

A sofőr történeteivel együtt a múlt valódi arcai élénken, tisztán jelennek meg, csak pillanatokra, lassított képekben: az '56- os barátok, a gyermekkori szerelem, szülők, a diktatúra egykorvolt taxis figurái.. A sorsokat csak a lassított képek tekintetei mondják el.

Eperjes Károly a Magunk maradtunk című filmben Forrás: Origo

Nemcsak kiváló színészek őszinte játékával – mint ifj. Vidnyánszky Attila, Kubik Anna, Eperjes Károly, Trill Zsolt – lehetett elérni, hogy ezek a tekintetek alig néhány perc alatt sorsokat formáljanak, de a hangulatteremtés és a színészvezetés kimunkált egysége is kellett ezeknek a képeknek költői megformálásához.

Papp János, Juhász Anna és Kovács Ákos a film bemutatóján Forrás: Origo

Papp János nem egy mai, sztereotipiákból építkező taxis képét rajzolta meg, hanem egy olyan intellektuális figuráét, aki valamiért benne ragadt ebben a munkában. Érdemes megjegyezni ugyanis, hogy az internet korszaka előtt tulajdonképpen a fodrász és a taxis volt az, akik mindenkivel, a társadalom legtávolabb álló elemeivel beszélgettek, akik mindent tudtak, így az elbeszéléseikből többé-kevésbé hiteles társadalmi helyzetképet lehetett alkotni.

Nem véletlen, hogy Kovács Ákos is úgy döntött, hogy egy ilyen fiktív figura tudja elmondani leghitelesebben azt a változást, amely az elmúlt évek magyar társadalmában történt.

A rendező producere, Háberman Jenő vette észre, hogy Kovács Ákos nemrég megjelent, Ezt nem lehet megúszni című kötetében szereplő A taxis című novellában ott rejlik egy kisfilm lehetősége. A forgatókönyv így született meg, végül A taxis és a szintén Kovács által írt Magunk maradtunk novellák ötvözetéből.

A Kossuth-díjas zenész gyerekkori álma a filmkészítés, a Magunk maradunk pedig olyan kisfilm, amely a jelenünkről szól. Huszonhét percben, hitelesen, fekete-fehér képekben.

A film a Magyar Film napjához kapcsolódóan április 30-án és május 1-én az összes Cinema City moziban látható lesz.