Sharon Tate
A rendező Roman Polanski felesége minden idők egyik leghíresebb és legkegyetlenebb gyilkosságának áldozata. A 26 éves korában, nyolc és fél hónapos terhesen meggyilkolt színésznőt Hollywood nagy reménységeként emlegették – majd egyik legnagyobb veszteségeként: 1969. augusztus 9-én gyilkolta meg brutálisan Charles Manson bandája.
A tragikus eseményt maga Polanski is feldolgozta, igaz, nem direkt utalással: az 1971-es, kimondottan véres Shakespeare-adaptációban, a Macbeth-ben ugyanakkor lehetetlen nem észrevenni a feleségét és meg sem született gyermekét gyászoló rendező fájdalmát. Később, a Thomas Hardy regényéből készült Egy tiszta nő-t Polanski egyenesen Sharon Tate emlékének ajánlotta.
Az olyan filmek viszont, mint a Farkasok az ajtónál (2016), a Charlie Says (2018), a The Haunting of Sharon Tate (2018) vagy legutóbb Quentin Tarantino Volt egyszer egy... Hollywood-ja (2019) kimondottan és konkrétan az 1969-es véres gyilkossággal foglalkoznak, amelynek nem csak a várandós Tate, de három közeli barátja is áldozatul esett.
Sal Mineo
A 37 éves korában meggyilkolt Golden Globe díjas színészt csodagyerekként ünnepelték Hollywoodban, miután eljátszotta James Dean és Nathalie Wood oldalán a meg nem értett tinédzsert Nicholas Ray lázadó kamaszkoról készült, Haragban a világgal című 1955-ös remekművében. Még csak 17 éves volt, amikor ezért az emlékezetes mellékszerepért Oscar-díjra jelölték, öt évvel később másodszor is (ugyancsak mellékszereplőként) az Oscar-jelöltek közé került az Exodus-ért (r.: Otto Preminger), ebben a filmen nyújtott alakításáért vehette át a Golden Globe-ot.
Később viszont túlságosan kölyökképűnek ítélték a producerek ahhoz, hogy a korának megfelelő szerepeket kapjon, s bár a televízió folyamatosan foglalkoztatta, a hatvanas évek közepétől nem kapott igazán komoly filmszerepet.
1976. február 12-én este is épp egy meghallgatásról érkezett haza, amikor hollywoodi lakása előtt, nem sokkal azután, hogy kiszállt a kocsijából, kirabolták és megkéselték. Az elkövetőt (egy fiatal pizzafutárt, akire még 10 másik rablást is rábizonyítottak) három évvel később 57 évnyi fegyházra ítélték, de végül jó magaviselet miatt csak 12 évet kellett rácsok mögött töltenie.
Ramon Novarro
A némafilmkorszak egyik legnagyobb sztárjaként számon tartott, latin szeretőként emlegetett mexikói származású színészt 69 éves korában, 1968. október 30-án verte agyon egy homoszexuális prostituált testvérpár, az akkor 22 és 17 éves Paul és Tom Ferguson.
Jellemző a hollywoodi viszonyokra, hogy a színész, akit a stúdiók megtettek nők millióinak bálványának, valójában a saját neméhez vonzódott. A kiöregedett színész egy ügynökségen keresztül rendelte az otthonába a Ferguson fivéreket, akik azt hitték, Novarro házában rengeteg pénzt találnak, ezért megkötözték, majd halálra kínozták, végül összesen az eredeti szolgáltatásaikra félretett 20 dollárt találták csak meg Novarro fürdőköpenyének zsebében.
A gyilkos férfi prostituált testvéreket életfogytig tartó börtönre ítélte a bíróság, de 7 év után kegyelmet kaptak – később különböző más bűncselekmények után ismét többször kerültek börtönbe, végül Tom Fergusson 2005-ben öngyilkos lett, a bátyja 2018-ban halt meg egy Missouri állambeli fegyházban, ahol 60 évre szóló büntetését töltötte nemi erőszakért.
Dorothy Stratten
A kanadai Playboy-modell Dorothy Stratten csupán 20 éves volt, amikor 1980. augusztus 14-én a férje, a nála 9 évvel idősebb Paul Snider puskával agyon lőtte (majd magával is végzett).
Stratten két évvel korábban érkezett Los Angelesbe, egy ideig a Playboy-villában élt. Az akkor még csak vőlegény Snider már ekkor féltékeny volt, a férfiaknak szóló lap tulajdonosa, Hugh Hefner pedig később úgy emlékezett, próbálta rávenni a modellt arra, hogy szakítson a kiszámíthatatlannak és ideggyengének mutatkozó Sniderrel, mert a tragédia már akkor elkerülhetetlennek látszott.
Hefner segített a nőnek beindítani színésznői karrierjét is – egyetlen igazán komoly szerepét Peter Bogdanovich-tól kapta a már csak Stratten halála után bemutatott És mindenki nevetett (1981) című komédiában. A forgatáson a modell és a nála kétszer idősebb rendező egymásba is szerettek, így egyesek szerint Bogdanovich (aki 8 évvel később feleségül vette Stratten akkor 20 éves húgát) volt a közvetlen oka a gyilkosságnak, amelyről később két film is készült (Death of a Centerfold: The Dorothy Stratten Story, 1981 és Star80, 1983).
Judith Barsi
A mindössze 10 évesen meggyilkolt magyar származású gyerekszínész halála nagy vihart kavart az amerikai sajtóban. A magyar kivándorló szülők gyerekeként született kislánnyal ugyanis tulajdon, alkoholista, családbántalmazó apja végzett.
Barsi Judit négyéves korától színészkedett, egy korcsolyapályán fedezte fel egy színészügynök: a kislány 6 év alatt több mint 70 reklámfilmben szerepelt, de a televízióban és filmekben is játszott (Alkonyzóna, Remington Steele, Tigrisszem, Élet-halál tánc). Korának egyik legfelkapottabb gyerekszínésze volt, jóformán ő tartotta el a családját.
Az apja alkoholfüggősége azonban egyre komolyabbá vált, több alkalommal is letartóztatták ittas vezetésért, majd 1986-ban a felesége feljelentette fizikai erőszak miatt is, de konkrét bizonyítékok hiányában ekkor felmentették. Ezután a családapa többször megfenyegette a lányát és a feleségét, a kislány pedig szakemberek előtt számolt be fizikai és lelki bántalmazásról, ezért Barsi felesége beadta a válókeresetet, majd a kislánnyal elköltözött.
1988. július 25-én este ebben a külön lakásban ölte meg a családját Barsi József: először az alvó kislányát lőtte fejbe, majd a feleségével is végzett. A férfi benzint öntött a holttestekre, és elégette azokat, végül a 32-es kaliberű pisztollyal magát is főbe lőtte.
Lapozzon, cikkünk a következő oldalon folytatódik!