A filmnézés mindig is meghatározó volt az életemben, gyakran előfordult, hogy a nagypapámmal bebújtunk az ágyba, ettünk, ittunk és az ágy végéből néztük ezeket a zseniális filmeket, ezeket az elképesztő színészeket, akik annyira ízesen beszéltek, hogy mosoly volt minden mondatuk. Szerintem évtizedeken át tud élni egy-egy olyan beköpés, mint az: „[...] És a libasülthöz is hagymát eszek. Mindenhez. A hagymához is hagymát eszek." Úgy gondolom, ez a fajta filmezés volt valaha legközelebb az amerikai mintákhoz, hiszen akkori filmsztárjaink elképesztő színészi minőségben tündököltek: verseket szavaltak, énekeltek, táncoltak, ez a hazai filmezés fénykorszaka volt.
Hatalmas hatással voltak rám a „Hyppolit" ikonikus színészei is, hiszen megtanultam tőlük, hogy mint előadóművésznek mindig pöpec-patentnek kell lennem ahhoz, hogy egyáltalán kiállhassak a közönség elé.
Nagyon fontos, apai szerepet játszik az életemben Bereményi Géza, aki a 2002-ben bemutatott magyar filmdráma, A Hídember rendezője, mely gróf Széchenyi István életét mutatja be, ahogy rendszerváltozásokkal járó értékvesztésről mesélő, emblematikus Eldorádóé is: ő vitt el ugyanis először moziba, ahol a Csillagok háborúját néztük meg, és nem sokkal később már a filmjei díszletében találtam magam. Megtanultam tőle, miként kell alázattal és odafigyeléssel kezelni egy egész stábot, a forgatások illata azóta is az orromban van.
Hiszek benne, ha egy történelmi filmet nézünk, az annyival többet jelent, mint maga az esemény-plusz-dátum-kombó, hiszen folyton elkalandozunk: milyen is lehetett az ábrázolt életben élni, mi történhet a szereplőkkel.
Éppen ezért azonnal beleég a nézőbe a cselekmény, és onnantól kezdve tudja valamihez kötni az adott korszakot is. Ezek miatt az időn és téren átívelő filmek miatt hirtelen közünk lesz saját történelmünkhöz: ott vagyunk, ott élünk és megértünk mindent. Az Eldorádót azért ajánlom kifejezetten, mert olyan mély emberi érzéseket mutat be olyan vehemenciával, amilyet ritkán lehet látni: ez egy kincsesláda, hat az összes érzékszervedre, a sajátod lesz.
Ez a filmalkotás egy „kötelező olvasmány": ebben a gigantikus zenei műfajban, amelynek égisze alatt a Hair és a Jézus Krisztus Szupersztár is született, a magyar verzió óriásit ment.
Hihetetlen egója van a magyar népnek, és ha valamiféle gyökeret szeretnénk ereszteni, akkor érdemes oda visszanyúlni, ahol nagyot mentünk.
Szerintem ezzel az alkotással felnőttünk a nemzetközi filmmusicalek színvonalához, ugyanis olyan énekesek és színészek játszottak benne, akik magas nemzetközi értéket képviseltek és képviselnek a mai napig is.
Az István, a király miatt volt egy közös együtt dobbanása a magyarságnak, amit büszkeség nézni ma is, mindig jó egy pillanatra átélni, hogy ezért jó magyarnak lenni.
Egyik legnagyobb kedvencem karakterei olyan magas színvonalon vannak megfestve, hogy ha valaki akár csak 2-3 ilyen poént is meg tud írni, azt azonnal emeljük piedesztálra! Ahogy Safranek alázatosan válaszol a főnökének, hogy »a felesége már egy éve önnel él« az halhatatlan szöveg.
Az egész alkotás egyszerre felnőtt és gyerek, vagány és punk, ráadásul annyira zseniális a zene, hogy az egész egyszerűen kötelező darab: végtelenül magyar és minden szövege máig ütős.
Szerintem rájöttek a rajzfilmkészítők is, hogy óriási piac van abban, ha a felnőttek hajlandók ötödször is megnézni egy-egy filmet a gyerekkel, de akkor időtálló humor kell.
Ez a film az egyik legékesebb példája a mi valódi humorérzékünknek, szatirikus gondolkodásmódunknak.
Szerintem ez a film azért cseng ismerősen szinte minden magyarnak, hiszen ezzel az alkotással végre fel merte vállalni hazai filmipar a magyar valóságot és tematizálta a »kicsit zsákutcába futott-sose halunk meg, de azért vágyakozunk«-típusú embereket. Ha már magyarok vagyunk, nézzük meg, hogy mi a humorunk forrása, és röhögjünk magunkon.
Úgy gondolom, megvan a varázsa, hogy ebben a helyzetben, ebben a nagy rakás sz.rban együtt ülünk, de akkor legalább jakuzzizzunk benne! A film főcímdalát kiemelném még, mert az adott kor ikonikus zenekara játszotta (Bon-Bon), az énekesnek arany torka van, a szöveg pedig zseniális: hiszen hiába mutat inden jel arra, hogy valamit ne csináljunk, mi akkor is tövig nyomjuk a gázt: ez bennünk van, ez a miénk.
Ha betonfalnak is megyünk, legalább előtte zúzzunk egy nagyot, ezek vagyunk, mi magyarok.
Szerintem az említettek mellett mindannyiunknak egy életben egyszer legalább meg kell néznie A Pál utcai fiúkat, hogy lássuk, miként tudtak még egykor ennyire szívhez szóló, ilyen gyönyörű adaptációt készíteni egy regényből, mely gyerekekhez és felnőttekhez egyaránt szól. Emlékszem, mikor láttuk, zokogott az egész család, hiszen a film karakterei itt éltek mindig is velünk, az alkotásban megjelenő igazságérzetet és bajtársiasságot pedig nem lehet ennél jobban tanítani.
Az ember megnézi ezt a filmet, és sejtszinten beleég, hogyan kell viselkednie.
A szerelem első vérig című alkotásra pedig azért emlékszem szívesen, mert ez azt periódust idézi meg nekem, amikor a hormonjaik beindultak kamaszkorunkban: ez a szórakozóhelyek sűrű látogatásának időszaka. Ez egy minden tinit érintő sztori; az első randik, az első szerelmek kora, amikor úgy kell élned, hogy már nem vagy gyerek, de még felnőtt sem, így új utakat keresel.
Sokunknak rendre eszébe jut egy-egy magyar filmélmény, amit újranéznénk, vagy felfedeznénk egy újabb alkotást, amit többedszerre említenek barátaink: elsősorban az effajta igényeket kívánja kielégíteni a FILMIO, amely gyakorlatilag minden platformon, okostévén, tableten, laptopon, havi előfizetéssel már elérhető de lehetőséget biztosít csak egyes filmek ún. kikölcsönzésére is.
Pásztor Anna méltatta a Nemzeti Filmintézet 2020-ban indított saját VOD streaming-platformját, ugyanis meglátása szerint "kiemelten fontos, hogy az új generáció úgy nőjön föl, hogy látja, lehet Magyarországon filmeket csinálni és tudják, ki az a Sándor Pál." - fogalmaz a népszerű énekesnő, aki szerint a mai gyerekek már fiatalon videókat vágnak és animálnak, éppen ezért kifejezetten fontos lenne számukra is a korábbi értékekhez visszanyúlni, hiszen „a magyar filmek igazi kincsesbányák, amelyekből mindannyian tudunk meríteni."
"Fontosnak tartom, hogy legyen egy adatbázis, hogy azok, akik egyáltalán érdeklődnek a filmek iránt, egy platformon lubickolhassanak, ne úgy kelljen összevadászni a megnézendő tartalmakat, hiszen itt háborítatlan békében le hevernek a hazai filmezés alapkövei." Az ismert előadó kérdésünkre elmondta, hogy hihetetlen múltbeli utazásként élte meg már csak a kínálat áttekintését is: „Ez olyan, mint amikor az ember leveszi a verses kötetet a polcról, beleszagol a könyvbe és a régi versek visszatérnek. A FILMIO kínálata is ilyen: belenézel, és azonnal meg kell nézned egy filmet" - állítja.
A FILMIO, a magyar filmek gyűjteménye egyedülálló szórakoztató és kulturális szolgáltatásként, kínálja exkluzív tartalmait és a könnyű hozzáférést, ahol mindenki megtalálja kedvenc filmjei mellett a legújabb magyar mozifilmeket is - ráadásul kiemelkedő minőségben.
A cikk a FILMIO támogatásával készült. További információ itt.