Vitézy László filmrendezőről szóló életműkötetet mutattak be Budapesten
![Hajdu Szabolcs, Vitézy László, rendező, plágium, címplágium](https://cdn.origo.hu/2023/12/Imye0i32Yj1Ndrj_CMdsMn1F3qIBHjl3mWp25TR6KrU/fill/1347/758/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50L2Y3MWNiMzg1NmQwZDRkNDFiNjY4ZmZmYjMyNjY1YjZm.webp)
A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány gondozásában megjelent kötet bemutatóján Káel Csaba, a magyar mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos felidézte:
Vitézy László több évtizedes filmes munkásságának előzménye és indítéka az volt, hogy a szocializmus tönkre tette a családját, édesapját, nagyszüleit kisemmizték, egyetemre sokáig nem mehetett.
A kormánybiztos méltatásában úgy fogalmazott, hogy Vitézy László minden munkája kivételesen bátor, egészen a falig menő rendszerkritika is egyben; a szocializmus valóságára megalkuvás nélkül, komplexen világítanak rá munkái.
Az 1970-es, 1980-as években a Budapesti Iskola rendezői csoporttal a filmgyárat megújítva, új műfajokat megteremtve, egyszerű dokumentarista és játékfilmes eszközökkel készített filmeket a magyar szocializmus valóságáról
- húzta alá Káel Csaba.
A korszak egyik kiemelkedő alkotása az 1979-ben készült Békeidő című film, mely a cenzúrán átcsúszva végül másfél millió emberhez jutott el és adott reményt nekik arra, hogy szembe lehet szállni a párthatározatokkal is - hangsúlyozta a kormánybiztos, aki hozzátette:
az emblematikus alkotás a kádárizmus legélesebb kritikájának egyike lett, és Nyugat-Európában is hírét vitte a szocializmus és a kádári diktatúra embereket és lelkeket nyomorító közegének, miután megnyerte a 29. mannheimi filmfesztivál nagydíját is 1980-ban.
A filmrendező széleskörű tehetségéről tanúskodik, hogy dokumentumfilmjei legalább annyira átélhetők és játékfilmszerűek, amennyire kendőzetlenül, könyörtelenül és hitelesen ábrázolja a valóságot fikciós alkotásaiban - méltatta a filmrendezőt Káel Csaba.
Vitézy László filmográfiájában olyan alkotások szerepelnek, mint a Leleplezés (1978-79), a Békeidő (1979), a Vörös föld (1982), az Égi madár (2011), A galamb papné (2013), a Csandra szekere (2013), A színésznő (2018), valamint Az énekesnő (2022).