Sokak számára kifejezetten unalmas Asimov stílusa, hiszen ahová más akciót gondolna, azt ő logikával helyettesíti. Az Apple TV tehát nem kis fába vágta a fejszéjét és szemben az új Dűnével, ami hűen próbálta a könyvet követni, ők a másik utat választották. A könyv itt csak egy történeti keretet és neveket adott, de gyakorlatilag egy teljesen új sztorit kaptunk. Ahol igazából Hari Seldon másodrangú szereplő volt. Apropó, Hari Seldon.
Jared Harris kiváló választás volt a mindent előre kiszámító tudós szerepére, aki matematikai úton bebizonyítja, hogy a több ezer éves galaktikus birodalom meg fog bukni és eljön a káosz időszaka. Az ő terve pedig az, hogy felállítja az Alapítványt, mely átmenti az emberiség tudását a szebb jövőbe és a káosz így csak 1000 évet fog tartani. Minden jelenetből átjön, hogy hisz a számításaiban és Te is elhinnéd rögtön bármiről, hogy baj van, ha ő mondja.
A sorozat legnagyobb dobása azonban mégsem Jared Harris volt, hanem a császár főszereplővé emelése, aki a könyvben inkább harmadrangú szereplő. Oldalán pedig a nővé írt Demerzel, aki a könyvben miniszter, itt meg egyfajta mindenes a császár mellett. Lee Pace alakításában egy, a hatalmával tisztában levő, de a korlátait nem ismerő embert ismerünk meg. Aki saját klón-testvéreivel együtt uralja a galaktikus birodalmat és most megjelenik egy matematikus, aki azt mondja, a birodalom menthetetlenül összeomlik. Ahová a géndinasztia, azaz az első Cleon császár klónjaiból álló dinasztia hozta el a békét több száz évvel ezelőtt. Lee Pace mindent kihozott a császár karakteréből és ebben az öreg császárt alakító Terrence Mann is méltó partnere volt. Mégis az évad végén tőle kapjuk az egyik legnagyobb meglepetést, levedli de csak egy pillanatra a gőgös uralkodó és örök érdekember álarcát és valód érzelmeket látunk tőle. Az évadzáró legerősebb jelenetei inkább hozzá kapcsolódnak és nem nehéz vele szimpatizálni, hiszen a klóncsászárok csak stabilitást és békét akartak. Igaz, bármi áron. Ezt be is bizonyítják amikor két bolygót súlyos büntetésben részesítenek a galaxis peremén.
Ehhez jön még a Demerzel karaktere, akiről részről részre egyre több dolgot tudunk meg és válik egyre érdekesebb szereplővé. Hiszen ő egy olyan faj képviselője , amely elvileg kihalt mégis a császárok tudtával szolgálja őket. Ez a szolgálat azonban sokkal nagyobb lemondással jár mint azt bárki gondolta volna az elején. De itt eljutunk a sorozat talán egyetlen bakijáig, hogy érzelmeket látunk egy olyan szereplőtől , akinek elvileg nincsenek érzelmei. És hát maradjunk annyiban ő nem egy Spock.
Pedig az elején úgy tűnt a vallásos fanatikusok által uralt bolygóról származó fiatal lány lesz a főszereplő, ami szerencsére csak részben vált valóra. Arra, azonban nem voltunk felkészülve, hogy rokoni szálakkal köti össze a matematikust az Alapítvány első legendás polgármesterével. Fel is kellett valamivel dobni az alapítványi szálat mert az évad felére úgy tűnt az unalomba fullad. Végül egy kis akció koktél feldobta azt is, igaz ennek nyoma se volt könyvben. De nem bántam, mert kifejezetten pörgős lett a terminusi szál és kaptunk hozzá elég drámát is. És persze látványt! Mert a film abban nem hibázott. Le a kalappal a látvány tervezők előtt mert a könyvek legendás Trantor bolygója a birodalom központja tényleg fantasztikus megjelenést kapott és itt most ne valami öncélú CGI orgiára kell gondolni. Nem tolták túl , ami sok sci-fi sorozatról vagy filmről nem mondható el és ez már nagy eredmény. Összességében csak sikerül az egyik legnagyobb hard scifi mesterműből egy akciódús évadot készíteni, de ehhez az eredeti sztorit néha nyomokban sem találjuk meg. Az évadzárás kicsit az alapítványi szálon összecsapott volt de kárpótolt minket szinte végig a császári szál. Ami több izgalmat és érdekességet hozott mint a többi összesen. Nem volt rossz az első évad. Nagyon nehéz feladat volt de megugrották a sorozat alkotói. Reméljük a második évad is tartani fogja ezt a színvonalat.