1: A Birodalom visszavág
Az 1980-ban bemutatott film a Csillagok háborúja-sorozatból másodikként jelent meg, de a filmek története alapján ez az ötödik rész, és a kritikusok és rajongók többségének véleménye szerint egyértelműen a SW-filmek legerősebb darabja.
A George Lucas történetéből, Leigh Brackett és Lawrence Kasdan forgatókönyvéből és Irvin Kershner rendezésében készült Star Wars V: A Birodalom visszavág a "valamikor réges régen, egy messzi messzi galaxisban" játszódó Skywalker-saga legsötétebb és hangulatilag legmélyebb pontja ugyan, de mert mentes az összes többi részre jellemző – a mese jellegéből fakadó – "túljátszottságtól" és – a minden korosztály számára készült film nézői elvárásaihoz igazodó – "édeskés" optimizmustól, nagyobb teret biztosít az árnyaltabb karakterábrázolásnak, miközben cselekményét az összes SW-film közül mindvégig feszesen tartva, egyúttal váratlan fordulatokkal gazdagítva perzselő izgalomban tartja, és kiemelkedve a többi rész közül felfokozott érzelmi szintre emeli a sorozatot, megalapozva az apák-fiúk-unokák klasszikus családtörténeteit is követő felemelkedés-bukás-felemelkedés mitológiának.
Külön érdekessége a résznek, hogy bár hangulatában és cselekményében egyaránt ez a SW-folyam legsötétebb epizódja, ez az egyetlen a 9 sorfilmből, amelyben nem hal meg kiemelkedő szereplő.
2: Egy új remény
Ezzel, a George Lucas által rendezett 1977-es filmmel indult el a kilenc részből (és további két antológiafilmből, animációs mozifilmből valamint tévésorozatokból) álló Csillagok háborúja mozifilm-sorozat. A mozitörténet legsikeresebb franchise szériájának megalapozó, technikai újításaiért 6 Oscar-díjat, valamint John Williams mára már klasszikussá nemesedett filmzenéjéért ugyancsak Oscart nyert (és további 4, így a legjobb film és rendezés kategóriáiban jelölt) Star Wars IV: Egy új remény az amerikai filmintézet (AFI) 2008-as, az amerikai filmtörténet legjobbjait műfajok szerint összesítő listáján
a második helyen szerepel a 10 legjobb sci-fi között, annak ellenére, hogy több benne a fantasztikum, mint a tudományosság, ugyanakkor vitathatatlan, hogy térrel és idővel játszó felütéséhez igazodva, a speciális effektusok segítségével, jól összeválogatott szereplő gárdával Lucas filmtörténeti szempontból izgalmas, önálló és elevenné varázsolt univerzumot teremtett, amelyet a legkülönbözőbb szerethető (és gyűlölhető) karakterekkel és lényekkel népesített be.
(A listán az első helyre a 2001: Űrodüsszeia került).
Sőt, az AFI 1998-as és 2007-es, műfajokra való tekintet nélkül az amerikai filmtörténet 100 legjelentősebb alkotásait összesítő listáin a film a 15-ik és a 13-ik helyre került.
Ráadásul a bemutatását tekintve az első (a cselekmény kronológiája szempontjából a negyedik) SW-film megváltoztatta a hollywoodi filmipart: gyártási szempontból megalapozott a realisztikus speciális effektusok köré épített filmek új trendjének, üzleti szempontból pedig forradalmi módon aknázta ki a kereskedelmi jogok (a filmhez kapcsolt ajándéktárgyak és játékok) piaci lehetőségét, miközben sajátos mitológiájával nem csupán generációk számára jelent a mai napig kiemelkedő moziélményt, hanem az egyik legfontosabb popkulturális hivatkozási ponttá, sőt az általános műveltség részévé vált.
3: A Jedi visszatér
Az "őstrilógia" befejező részét épp 40 évvel ezelőtt, 1983-ban mutatták be. A George Lucas és
Lawrence Kasdan forgatókönyvéből, Richard Marquand rendezésében készült Star Wars VI: A Jedi visszatér az Anakin Skywalkerből lett Stih-lovag, Darth Vader történetének befejező része, amely filmtörténet első filmje, amely THX rendszerben bemutatásra került.
Gyermeki lélekkel sokadszorra nézve is a fantasztikus filmek egyik, ha nem a legszebb megváltástörténete, amelyben a megelőző két részben rettegett Vader nagyúr engedve a magában elnyomott és eltorzított, de kitörölhetetlennek bizonyuló tiszta érzéseknek visszatér a sötét oldalról, és az élete árán is megmenti a fiát.
Noha részben ismétli a Star Wars IV: Egy új remény cselekményét (a diktatórikus birodalom egy új Halálcsillagot épít, amelyet a galaxis védelmére szövetkező lázadóknak el kell pusztítani) a mitikus "Erőbe" épp a sötét oldal választásával egyensúlyt hozó Darth Vader – aki a néző szeme láttára válik rettegett gonoszból jobb sorsra érdemes tragikus hőssé – lelki tusája, az eleve elrendelést szabad akaratra váltó cselekedete (azaz visszatérése a jedik által vallott tisztasághoz) felemelő lezárása Lucas víziójának a jó és rossz intergalaktikus harcáról. Pontosabban: lezárása volt a VII-ik résszel újabb trilógiát nyitó 2015-ös Az ébredő erő-ig – azóta "csak" az AFI által minden idők harmadik legemlékezetesebb amerikai filmes gonoszának, azaz Darth Vader történetének szívbe markoló befejezése.
4: A Sithek bosszúja
A bemutatását tekintve hatodik, a teljes cselekmény alapján sorrendben a harmadik, 2005-ben bemutatott SW-film a George Lucas által 1999-ben megkezdett "eredettrilógia" erőteljes befejezése: ez az a rész, amelyben Anakin Skywalker lelkileg és fizikailag egyaránt átváltozik Darth Vaderré, a Jedik által nem várt módon beváltva a vele kapcsolatos próféciákat, azaz egyensúlyt hoz az "Erőbe".
Bár sokan felróják Lucas-nak, hogy az intergalaktikus birodalom felemelkedését is bemutató "előzménytrilógia" logikátlanul ábrázolja Anakin Skywalker erkölcsi bukását, valójában a rendező-forgatókönyvíró-producer Lucas nagyon is észszerűen, az "őstrilógia" lelki vívódását a visszájáról megmutatva mutatja be Darth Vader "születését".
A fiatal, tettvágyó és érzelmeinek parancsolni képtelen Anakin Skywalker ugyanis az élet minden területére kiterjedő hatalom- és birtoklási vágy miatt válik kiszolgáltatottá az "erő sötét oldalát" kézben tartó Palpatine-nak: ragaszkodó szerelme Padmé hercegnő iránt egy birtokló természetű fiatalemberé, ezzel szemben A Jedi visszatér-ben már egy önfeláldozó apát látni, akiben a szeretett személy tusáját látva porlad el a hatalomvágy és birtoklási ösztön. A birtoklás áll tehát szemben a lemondással – az első házasságát részben épp a Csillagok háborúja oltárán feláldozó Lucas élettapasztalata kristályosodik ki a III. és VI. részek végkifejleteiben.
5: Az utolsó Jedik
A Csillagok háborúja-sorozat nyolcadik része, a folytatástrilógia második filmje Az ébredő Erő után. A Rian Johnson által írt és rendezett Star Wars: Az utolsó Jedik a folytatástrilógia legeredetibb epizódja: szemben a J. J. Abrams által rendezett hetedik és kilencedik részekkel nem az "őstrilógia" cselekményhalmazának nosztalgikus (legiinkább a főszereplővé tett női jedi vonatkozásában újat hozó) ismétlése, hanem váratlan fordulatokkal új távlatokba helyezte a Skywalker-sagát, a "nemek harcára" is építő cselekményében pedig érzelmileg (lélektanilag) megközelítette a legjobb SW-film, A Birodalom visszavág kimunkáltságát is.
A Lucas által is elismerően méltatott Johnson Az ébredő Erő által kijelölt szűk keretek ellenére előremutató eredetiséggel sikeresen megszabadította a folytatást a túláradó nosztalgiától és az ötlettelen másolástól – nem rajta múlt, hogy a trilógia záródarabja, a 2019-es Star Wars: Skywalker kora végül a szappanoperák befejező részéhez hasonlító, minden részletet helyére tenni igyekvő, mégis összecsapott (és a Lucas által a VI. részben egyértelműen lezárt részt, illetve Anakin Skywalker kiválasztottságát logikátlanul semmissé tevő) rész lett, amely erőteljes vizualitásával és nosztalgikus hangulatával ugyanakkor kétségkívül jót tett a SW-merchandisingnak.