Ők Hollywood igazi akciósztárjai: 5 bajnok sportoló, akik később filmsztárrá váltak

A hollywoodi producerek már a kezdetektől fogva szinte vadásztak azokra a tehetséges sportolókra, akikről úgy vélték, a filmvásznon is megállnák a helyüket. S bár, ezek a sportolók rendre nem drámai szerepekben, hanem a fizikai képességeikre alapozó akció- és kalandfilmekben váltak sztárrá, de azokkal a filmekkel, amelyekben szerepeltek, legalább annyira legendássá váltak, mint vitathatatlan sportteljesítményükkel. 

Jack Dempsey

Az 1895-ben született, coloradói szülővárosa után a "manassai gladiátorként" emlegetett Jack Dempsey a profi boksz egyik legnagyobb nehézsúlyú legendája: a 11 gyermekes, mély szegénységben élő ír-amerikai család kilencedik gyereke kezdetben utcai harcokból tartotta el magát, majd szó szerint felverekedte magát a csúcsra, és 1919 és 19226 között világbajnokként uralta a ringet.

Az 1919. július 4-i címszerzése eleve legendás: a 183 centiméteres, 85 kilogrammos Dempsey szinte eltörpült az akkori címvédő, a közel 2 méteres és 112 kilogramm súlyú Jess Willard mellett, a valóságos Dávid és Góliát párharcot végül Dempsey három menetben megnyerte úgy, hogy valójában már az első menetben is csak a gong mentette meg Willardot.

A címszerzés után 14 hónapos pihenőt tartó új bajnokot rögtön felkarolta Hollywood: először az 1920-as Daredevil Jack című akciófilm főszerepét kapta meg (r: W. S. Van Dyke), majd három sikeres címvédést követően (ebből a francia Georges Carpentier ellen vívott 1921-es összecsapást sokáig az évszázad meccseként emlegették) 1924-ben 10 részes boxantológiában (Fight and Win) bújt a főhős Tiger Jack O'Day bőrébe, jóformán önmagát alakítva. 1925-ben feleségül vette a népszerű Estelle Taylor színésznőt, akivel a Manhattan Madness c. westernben szerepelt együtt.

Egy évvel később, 1926 szeptemberében az egyre inkább a filmvilág bűvkörében élő Dempsey alulmaradt az esélytelennek tartott Gene Tunney-vel szemben, igaz csak pontozással vesztett. Amikor a 10. menet után visszatért az öltözőjébe feleségének így magyarázkodott:

Drágám, elfelejtettem lehajolni

Ezeket a szavakat 55 évvel később az amerikai focijátékosból és rádiós sportközvetítőből filmszinésszé, majd az Egyesült Államok 40. elnökévé lett Ronald Reagan a saját feleségének ismételte meg, amikor Nancy Reagan meglátogatta a sürgősségi osztályon, azt követően, hogy 1981. március 30-án John Hinckley Jr. Washingtonban merényletet kísérlet meg ellene, súlyosan megsebesítve az elnököt.

Daredevil Jack (Jack Dempsey és Ruth Langston) Forrás: Pathé

A világbajnoki cím elvesztése és a sikertelen 1927-es visszavágó után, bal szemének sérülése miatt Dempsey visszavonult az ökölvívástól, és voltaképp a filmszínészettől is, filmekben főként önmagát alakította, legtöbb idejét a New York-i Times Square-en megnyitott éttermének vezetésére fordította – amely étterem rendre felbukkant hollywoodi alkotásokban, így például a Keresztapá-ban is.

A minden idők egyik legnépszerűbb és legjobb, a totális letámadás stratégiájával olyan bokszolókat, mint Mike Tyson megihlető Dempsey 1983-ban, 87 éves korában halt meg, életéről még abban az évben film készült (Dempsey, r.: Gus Trikonis) Treat Williams főszereplésével.

Johnny Weissmuller

Eredetileg: Weissmüller János, mert az ötszörös olimpiai bajnok úszólegenda, majd a filmtörténet leghíresebb Tarzanja bánsági sváb-magyar származásúként született 1904-ben, Szabadfalun.

A család még abban az évben az Egysült Államokba vándorolt, a gyerekként sokat betegeskedő, légzési problémákkal küszködő, vézna Weissmuller már Amerikában kezdett úszni, orvosai javaslatára.

A 190 centis és 95 kilós óriássá nőtt Johnny Weissmuller húszévesen, az 1924-es párizsi nyári olimpián három aranyérmet szerzett úszásban (100 és 400 m gyors; 4 × 200 m gyorsváltó), valamint tagja volt a harmadik helyen végzett amerikai vízilabdacsapatnak is. Négy évvel később, az amszerdami ötkarikás játékokon további két aranyérmet szerzett (100 m gyors és 4 × 200 m gyorsváltó). Pályafutása során, 1928-ig 67 világrekordot állított fel (például ő volt az első, aki a 100 méteres gyorsúszás távját egy percen belül teljesítette), de legalább ennyire büszkévé tette, hogy a Michigan-tó partján vízimentőként dolgozva 11 ember köszönhette neki az életét.

Filmszerepeire kevésbé volt büszke, élete végéig (1984) úszónak és nem filmszínésznek tartotta magát, pedig sikert sikerre halmozott: a jó kiállású Weismuller első filmszerepét 1929-ben kapta (Glorifying the American Girl), majd a Dempsey-t is felkaroló W.S. Van Dyke rendezésében készült 1932-es Tarzan, a majomember hollywoodi sztárrá tette, amelyet 11 folytatás követett. Weismuller nem csupán a hangosfilm első, de a filmtörténet leghíresebb Tarzanja lett, aki 1960-ban csillagot kapott a hollywoodi hírességek sétányán.

Lapozzon, cikkünk a következő oldalon folytatódik!