Telerakták filmes utalásokkal a Barbie-t

Barbie útnak indul, a kép baloldali moziposzterén Judy Garland és az Óz, a csodák csodája

Miközben Greta Gerwig egyszerre igyekezett megfelelni a szórakoztatás és a nagyot mondani akarás igényeinek, a Barbie bizonyos szempontból tisztelgés (vagy tisztelgésnek álcázott okoskodás) korábbi nagy (vagy legalábbis híres) alkotások és filmesek előtt. Az első élőszereplős Barbie-filmben ugyanis hemzseg a sok mozis easter egg, azaz tele van olyan rejtett filmes utalásokkal, amelyek visszautalnak a filmtörténet más, jól ismert jeleneteire. Ami biztos: hamarosan már DVD-n is jön a Barbie. Mindenesetre, nézzük meg a magát valódi filmművésznek láttatni próbáló Gerwig filmes utalgatásait!

Tulajdonképpen semmi meglepő nincs abban, hogy egy 39 éves amerikai rendezőnő (valamint 53 éves forgatókönyvíró társa) kívülről fújja az amerikai filmtörténetet, és ennek bizonyításaképp teletűzdeli a pop-kulturális jelenség Barbie babáról szóló filmet a tömegkultúra egyik alappillérének tartott hollywoodi mozira vonatkozó nyilvánvaló és rejtett utalásokkal, sőt számos esetben az európai filmművészet olyan alkotásaira is kikacsint, amelyek ihletforrásul szolgáltak.

A Barbie-film rendezője és forgatókönyvírója, Greta Gerwig (valamint Noah Baumbach társ-forgatókönyvíró) tehát rengeteg ún. easter egget helyezett el az idei nyár (nézőszám szempontjából mindenképpen) legsikeresebb mozifilmjében. Cikkünkben a teljesség igénye nélkül mutatunk be néhány olyan utalást, amelyekkel az alkotók igyekeztek a Barbie-t elhelyezni a filmtörténet mátrixában.

A rózsaszín Barbieland és az amerikai sci-fik világa

Ahogy azt a filmről is írt kritikánkban megemlítettük, a Barbie már az első jelenetet egy hatalmas filmes utalással kezdi, ugyanis a játszadozó gyerekek között szinte megváltásszerűen megjelenő Barbie baba sztoriját Stanley Kubrick 1968-as sci-fi klasszikusának, a 2001: Űrodüsszeia első jelenetére fűzi fel.

A Margot Robbie által alakított óriási és tökéletes alakú Barbie baba ebben a jelenetben épp úgy a civilizációs fejlődés motorjaként jelenik meg, mint a fekete monolit Kubrick alkotásában (Gerwig még Richard Strauss zenéjét is átemelte), hogy aztán Barbieland társadalmi viszonyainak, az egykor vezető pozíciót betöltő, a rózsaszín álomvilágban inkább rabszolgaként kezelt Ken babák bemutatásakor a nézőnek egy másik 1968-as amerikai sci-fi klasszikus jusson eszébe: A majmok bolygója.

A fekete monolit a 2001: Űrodüsszeia című filmben Forrás: Pannonia Entertainment

Aztán kicsivel később a Barbie már az 1999-es, a valóság és a képzelet, az álomvilágot kívülről irányító "hatalom" elleni harcot bemutató Mátrix című sci-fire tesz utalást, amikor az emberi gondolatokkal és "hibás" külsővel küzdő Sztereotipikus Barbie ellátogat az emberek világát jobban ismerő Furcsa Barbie-hoz.

Utóbbi ugyanis éppen úgy kínálja fel Margot Robbie karakterének a választás lehetőségét, mint Morpheus Neónak a Wachowski testvérek filmjében, csak ezúttal nem vörös és kék tabletták, hanem egy kecses magassarkú cipő és egy slampos szandálpapucs szimbolizálja az álom és valóság világait.

Margot Robbie mint "monolit" a Barbie című filmben, amelynek első jelenete teljes egészében a 2001: Űrodüsszeiát idézi Forrás: Intercom

És ezzel még nincs vége, ugyanis történetében és a díszletvalóság bemutatásakor Barbie Peter Weir 1998-ban bemutatott szatirikus, a sci-fit a pszichodrámával házasító Truman Show című filmjére is rejtett utalást tartalmaz. Ezek persze nem annyira szembetűnőek, mégis, a Mattel-vezetők által elképzelt és megteremtett Barbieland és a valóság között épp akkora a szakadék, mint a 24 órás tévés reality mit sem sejtő főszereplőjével elhitetett "valóság" és a valóságos világ között.

De azért egy nagyon is konkrét utalás erejéig Gerwig árulkodik arról, melyik filmnek a rendezőjével konzultált a forgatókönyv megírásakor: amikor a tengerparton a Ryan Gosling által alakított Ken szörfdeszkájával szeretne meglovagolni egy hullámot (hogy ezzel vonja magára Barbie figyelmét), akkor meglepetésére nem a tengerbe ugrik, hanem nekicsapódik a Barbieland határát képező falnak, amelyre a kék óceán rózsaszín habjait festették. Azaz, a hamis valóság határát a Barbie-ban is a határtalannak hitt víztömeg jelöli, éppen úgy, ahogy a Truman Show-ban.

Ken baba a szörfdeszkájával, Truman Burbank egy vitorlással ütközik a látszatvilág falának (jelenet a Truman Show c. filmből) Forrás: Paramount Pictures

Visszafelé a sárga köves úton: Óz, a csodák csodája és más zenés filmek a Barbie-ban

Az amerikai klasszikus musicalek egyik leghíresebb darabja a L. Frank Baum 1900-ban megjelent gyerekregényéből készült 1939-es Óz, a csodák csodája (rendezte: Victor Fleming), főszerepben az akkor mindössze 17 éves Judy Garlanddel.

A mese középpontjában egy fiatal kansasi lány áll, akit elragad a forgószél, és hirtelen egy számára ismeretlen helyen találja magát, és hogy hazarepülhessen, el kell jutnia Smaragdvárosba, a nagy varázslóhoz, ezért három új barátjával nekivág a sárga köves útnak...

A Barbie-ban a sárga természetesen rózsaszín, de a sztori nagyon is hasonló: Barbie-nak el kell látogatnia a valóságba, hogy visszakapja régi életét. Természetesen Gerwig filmje nem csak a történetet illetően juttathatja eszünkbe az 1939-es klasszikust: amikor Barbie elindul az emberek világába, rózsaszín autója Barbieland mozija előtt parkol, és nem meglepő, de a moziban épp az Óz, a csodák csodájá-t játsszák, igaz, a Judy Garland képmásával a filmet hirdető moziplakát csak villanásnyira látszik.

Barbie útnak indul, a kép bal oldali moziposzterén Judy Garland és az Óz, a csodák csodája Forrás: Intercom

De egyébként sincs hiány a zenés-táncos filmekre való utalgatásból. A film elején a Barbie otthonában rendezett buli táncjelenete koreográfiában és zeneválasztásban (Bee Gees: You Should Be Dancin') is a Szombat esti láz című 1977-es Travolta-diszkófilm előtt tiszteleg; Barbie első sétáját Furcsa Barbie színpadi díszletre emlékeztető otthonának lépcsőjén Gerwig a Michael Powell és a magyar származású Emeric Pressburger 1948-as balettdrámájából, a Piros cipellők című klasszikusból emelte át; a Los Angeles-i "dolgozó családanya" prototípusát alakító America Ferrera pedig úgy oszt tanácsot Margot Robbie Barbie-jának, hogy a spanyol mondattal ("Sí se puede") 20 évvel ezelőtti ifjúsági filmjét, a Táncoslábú kamaszlányokat idézi.

Aztán a film tánc- és énekjeleneteiben felfedezhetők apróbb utalások olyan klasszikusokra, mint a Grease (1978), a West Side Story (1961), az Egy amerikai Párizsban (1951) vagy az Ének az esőben (1952). Nem is szólva a francia Jacques Demy híres zenés filmjeiről – Cherbourgi esernyők (1964), A rochefort-i kisasszonyok (1967), A modellbolt (1969) –, amelyek főleg esztétikai ihletet szolgáltattak a Barbie-hoz (kezdve Margot Robbie külsejének Catherine Deneuve-éhez való igazításával).

Lapozzon, cikkünk a következő oldalon folytatódik!