Top 10: undorító vagy szánni való prostituáltak a filmekben

A prosti (Theresa Russell)

Oscar-díj Jane Fondának, cannes-i színészdíj Giulietta Masina és Melina Mercouri számára, Golden Globe-díj Julia Robertsnek – nagy színésznők és világsztárok, akik kiégett utcalányként, vagy még mindig egy jobb életben reménykedő call-girlként mutatkoztak a vásznon. Összegyűjtöttük a filmtörténet 10 legizgalmasabb prostituált szerepét.

Giulietta Masina - Cabiria éjszakái (1957)

Giulietta Masina talán legszebb filmszerepe a naiv, "hivatása" ellenére is ártatlan utcalány a – legjobb idegen nyelvű alkotás Oscar-díjával is kitüntetett – Cabiria éjszakái-ban, amelyet férje, Federico Fellini rendezett.

Cabiria, a fiatal római prostituált valóságos fogolyként vergődik az őt körülvevő számító világban, naivitását és mélyről fakadó szeretetigényét mindenki csak kihasználja, de Cabiria a csalódások ellenére is szentül hiszi, hogy majd lesz olyan férfi, aki elfogadja és képes lesz őt viszontszeretni.

Az alakításáért a cannes-i filmfesztivál színésznői díját kiérdemlő Masina valósággal lubickol a szerepben, a keserédes fináléban (miután Cabiriát majdnem megöli a pénzéért az a férfi, akitől a lány azt reméli, kiemeli a bűnös életből) pedig egyetlen jelenetben, a rá olyannyira jellemző fájdalmas tekintetből kirobbanó mosollyal képes összesűríteni a minden balsorson felülemelkedni képes életigenlést.

Nem kevés szerepe van Masina alakításának abban, hogy a Cabiria éjszakái kiemelkedik az utcalányok keserű sorsának (és a szex szenzációjának) szokványos bemutatásából, és a remény keserédes himnuszává vált.

Melina Mercouri - Vasárnap soha (1960)

A nagy görög színésznőt, később Görögország kulturális miniszterét egy olyan film tette világsztárrá, amelyben kikötői prostituáltat alakított – szerepéért Oscar-díjra jelölték, valamint elnyerte a cannes-i filmfesztivál legjobb színésznőjének járó elismerést.

A Jules Dassin (ekkoriban Mercouri férje) által rendezett, a legjobb eredeti zene (Mánosz Hadzidákisz) díjával kitüntetett Vasárnap soha afféle kifordított Pygmalion-történet: egy amerikai turista, botcsinálta filozófus Homer (akit az amerikai Dassin alakít) Pireuszba utazik, hogy a nyugati kultúra bölcsőjében lelje meg a boldogság titkát, egyúttal választ kapjon arra, miért bukott alá a klasszikus korszak nagysága, miért hanyatlik a világ erkölcse. A férfi Iliában, a kikötői kéjnőben véli felfedezni a bukott Görögországot, ezért távlatokban gondolkozva elhatározza, hogy megmenti a nőt, de a nagy filozófiai lecke tanulsága végül az, hogy a nő egyáltalán nem szorul rá a férfi segítségére (megmenteni pedig egy másik férfi iránt érzett, kölcsönös, és elvárásoktól mentes szerelme képes).

Vasárnap soha (Melina Mercouri) Forrás: AFP

Anna Karina - Éli az életét (1962)

A francia újhullám leghíresebb rendezőjének, Jean-Luc Godard filmjében Anna Karina egy olyan párizsi fiatalasszonyt alakít, aki azért hagyja el a családját (férjét és újszülött kisfiát), hogy megvalósíthassa élete nagy álmát: színésznő lehessen.

Csakhogy egyelőre egy boltban dolgozik, a fizetése pedig a lakbérre sem elég, ezért kisvártatva prostituáltnak áll. Egy Raoul nevű strici karolja fel, Nina pedig beleszeret az egyik kuncsaftjába, egy fiatal művészbe, és megpróbál szakítani züllött életmódjával, csakhogy Raoul épp egy másik stricinek akarja eladni a lányt...

Éli az életét (Anna Karina) Forrás: AFP

Az Éli az életét tucatnyi életképben mutatja be egy középosztálybeli asszony fokozatos lecsúszását – rengeteg filmes és irodalmi idézettel, és minden játékossága mellett is, keresetlen természetességgel

Anna Magnani - Mamma Róma (1962)

Az Oscar-díjas (Tetovált rózsa, 1955) olasz színésznő, Anna Magnani jutalomjátéka volt Pier Paolo Pasolini második játékfilmje, a Mamma Róma, amelyben Magnani egy külvárosi prostituáltat alakít, aki hosszú idő után magához veszi mindaddig vidéken nevelkedett kamaszfiát.

Magnani mély átéléssel és naturalista szenvedéllyel alakítja a jobb sorsra érdemes asszonyt, aki igyekszik megóvni fiát a rossz társaságtól és a tragédiába torkolló bűnös élettől, miközben ő maga sem képes megszabadulni az őt sakkban tartó stricitől, és kitörni a kilátástalanságból.

Mamma Róma (Anna Magnani) Forrás: Fantasy Film

Pasolini keresetlen és realista "nyomorfilmjének" főszerepéért Magnani elnyerte a velencei filmfesztivál színésznői díját – annak ellenére, hogy a fesztiválpremier napján a velencei csendőrség alezredese, Giulio Fabi feljelentette a filmet „a közerkölcsöt sértő obszcenitás és közszemérem elleni vétség" miatt, valamint azért is, mert a Carmine nevű stricit alakító Franco Citti szerepelt a Római Törvényszék büntető nyilvántartásában (vagyis Pasolini a szereposztásban is hitelességre törekedett).

Catherine Deneuve - A nap szépe (1967)

Luis Buñuel mazochista botrányfilmje elnyerte a velencei filmfesztivál fődíját, az Arany Oroszlánt, a főszereplő Catherine Deneuve-öt pedig BAFTA-díjra jelölték alakításáért. A nap szépe egy fiatal, unatkozó, a normális testiséget élvezni képtelen fiatalasszony története, aki bár szereti orvos férjét, titkolja előtte vágyait: arról fantáziál, hogy megerőszakolják, megalázzák és megverik, ő pedig mindezt élvezi.

A nap szépe (Catherine Deneuve) Forrás: AFP

A nő elfojtott hajlamait közös barátjuk sejti meg, aki azt javasolja a fiatal feleségnek, hogy látogasson el egy luxus-bordélyházba, ahol kiélheti vágyait – az ősi mesterséget először csak szemlélődve kitanuló nő pedig hamarosan az intézmény felkapott prostituáltja lesz, aki nappal kiszolgálja a hozzá látogató férfiakat, éjszakára pedig visszatér mit sem sejtő férjéhez.

Lapozzon, cikkünk a következő oldalon folytatódik!