Ahogy megjelennek az első csokimikulások az áruházak polcain, ömleni kezdenek az újabb és újabb, ellenben csak ritkán jó minőségű karácsonyi filmek is. Az elmúlt lassan egy évtizedben csupán annyi változott, hogy már nem a mozik és a Hallmark csatorna, hanem a streaming-platformok a habkönnyű karácsonyi filmek első számú lelőhelyei. Mi több: gyártói is. Csak a streaming-piacvezető Netflixnél 2017 óta közel negyven karácsonyi film készült, nem meglepő, hogy idén november 17-én is felbukkant a kínálatban az első karácsonyi Netflix-mozi, a Minden idők legjobb karácsonya.
A nézői igény is nyilvánvaló, mivel az új karácsonyi történet két nap alatt a Netflix-kínálatának egyik legtöbbet nézett darabja lett (Magyarországon is ez áll az első helyen), csakhogy a különböző, nézői véleményeket is összesítő weblapokat böngészve gyorsan kiderül, hogy a nézettség nem egyenlő a népszerűséggel. A Heather Graham, a kiváló énekesnő Brandy Norwood, az amerikai pités Jason Biggs és Matt Cedeño főszereplésével készült Minden idők legjobb karácsonya ugyanis minden jó szándéka ellenére egy iszonyatosan gyenge, semmitmondó blődli, ami legfeljebb arra alkalmas, hogy peregjen valami a háttérben a bejglisütés és ajándékcsomagolás alatt.
Pedig az alig másfél órás film még egész jól indul, egy korrekt komédia ígéretével: az átlagos körülmények között élő, átlagos problémákkal küzdő kétgyerekes családanya Charlotte Sanders (Graham) egy év szünet után karácsonyi levelet kap egykori egyetemi barátnőjétől, Jackie Jenningstől (Bradley Norwood), amelyben a nő beszámol hihetetlenül sikeres életéről, üzleti sikereiről, az alig 10 évesen már a Harvardra járó zseni gyerekéről, karatemester férjéről, a másik csodagyerek által megálmodott alapítványról és az általa feltalált napelemes hőlégballonról, amivel a család majd világ körüli útra megy stb.
A saját feltalálói álmait aprópénzre váltó Charlotte persze kifejezetten szkeptikus és kételyeinek hangot is ad, amikor a fia (akinek egyetlen barátja egy játékmajom), Grant arra kéri, ebben az évben ne a nagynénjéhez menjenek ünnepelni, hanem látogassák meg Jackie nénit, sőt, amíg az anyja nem figyel, a karácsonyi levélben megadott címet üti be az anyja GPS-ébe a nagynéni új otthonának címe helyett.
Így aztán a valójában irigy és féltékeny (mivel a Biggs által alakított, elfuserált házfelújító férje, Rob ugyanis egykor Jackie-vel járt) Charlotte és családja a régi barátnőnél köt ki, és egy váratlan havazás miatt maradni is kényszerülnek karácsonyra. Innentől kezdve a film nem több lapos párbeszédeknél és Charlotte ügyefogyott igyekezeténél, hogy szerinte hencegő barátnőjét lebuktassa: mégsem olyan gyönyörű és tökéletes az élete. S ahogy az lenni szokott, a végén minden jó és szép lesz, mint minden valamire való karácsonyi mesében Charles Dickens óta, azzal a hatalmas különbséggel, hogy a Minden idők legjobb karácsonya forgatókönyvírói (Todd Calgi Gallicano és Charles Shyer) híján vannak a viktoriánus kor legnagyobb íróját jellemző tehetségnek, így a film az egyébként lelkes színészek erőlködése ellenére unalomba fullad és közhelyes fordulatai inkább bosszantóvá, mintsem meghatóvá válnak.
Ebben természetesen nem csak a gyenge forgatókönyvnek, de a borzalmas rendezésnek is hatalmas szerepe van. De mire is számíthatnánk, ha figyelembe vesszük a rendezőnő Mary Lambert filmográfiáját, amelyben hemzsegnek az olyan rémes filmek, mint az 1989-es Kedvencek temetője és annak három évvel későbbi folytatása, a Veszélyes körök (2000), a Rémségek könyve 3. (2005), a Megapiton kontra óriásaligátor (2011) vagy a szintén Netflixes A karácsonyi kastély (2021). Ugyanakkor Lambert gyakorlott kliprendező is, és ennek, illetve az idén karácsonyi albummal jelentkező Brandy csodálatos hangjának köszönhető, hogy a Minden idők legjobb karácsonya mégis képes hozzáadni valami egészen picikét az ünnepi hangulathoz.