Szörnyű mészárlást rendezett karácsonykor egy férfi

Csendes éj

John Woo 77 évesen is gyártja a filmeket, noha egyre kevésbé aktív. Elsősorban hazájában, Hongkongban dolgozik, most azonban egy amerikai produkciót rendezett, hat év szünet után. Fénykorát egyértelműen a 80-as, 90-es években élte, amikor olyan klasszikusokkal rukkolt elő, mint a Szebb holnap, A bérgyilkos, a Fegyverek istene vagy az Ál/Arc. A Csendes éj-től kár is lett volna ilyesmire számítani, de egy kellemes, régi vágású zsánermozinak ígérkezett. Majdnem az is lett.

Karácsony van, Brian (Joel Kinnaman) és családja ünnepel. A városban bandaháborúk dúlnak, a rendőrség tehetetlen. Szenteste két autó fordul be a sarkon, lövöldözések közepette. Egy kósza golyó eltalálja és megöli Brian fiát, aki a tettesek után ered. Hősünk csaknem otthagyja a fogát, de tántoríthatatlan. Eltervezi, hogy módszeresen levadászik annyi bandatagot, amennyit csak tud.
A szögegyszerű történet a tradicionális bosszúfilmek táborát erősíti, azon belül is több párhuzamot lehet vonni a Bosszúvágy-gyal, vagy a Megtorló-val. A gyászba burkolózó apuka képtelen feldolgozni a tragédiát, csak iszik és agonizál. A revans ad újra célt életének, és ezért mindent képes feláldozni. Természetesen kár műfajreformra számítani, de a Woo-tól minimum decens zúzást vár az ember.

Csendes éj Forrás: Vertigo Média Kft.

A Csendes éj azzal kívánta megcsavarni a felütést, hogy a filmben nincsenek tényleges dialógusok. Rádióadásokat, egy-egy mondatot hallunk, de a szereplők nem beszélgetnek.

Mivel Brian elveszti a hangját, valahol logikusnak tűnik ez a lépés, illetve ki lehet hangsúlyozni a „tettek többet érnek a szavaknál" szlogent. Egyetlen probléma van: Woo rosszul használja a csendet, és már koncepciójában megbukik az összkép. Lehet ezt remek érzékkel végigvinni, hogy egy pillanatra se zavarjon a beszéd hiánya, de jelen esetben kifejezetten frusztráló.

Kínosan kerülik, hogy bárkinek meg kelljen szólalnia, amikor a szituáció ordít egy diskurzusért, akkor is csak néznek egymásra a szereplők.

A legjobb példa erre Brian és a felesége interakciói. A férfi csak lézeng, a nő sír. Mindenki sajátosan kezeli a traumákat, de amikor a főhős elkezd készülni a bosszúhadjáratra, neje pedig továbbra sem csinál semmit, majd egyszer csak továbbáll, az iszonyú röhejesen veszi ki magát. Ráadásul a komplett szegmens rettenetesen elnyújtottnak érződik. A bő 100 perces játékidő majdnem felében vagy Brian lamentálását nézzük, vagy visszaemlékezéseket, amiben játszik a fiával.

Csendes éj Forrás: Vertigo Média Kft.

Nem kell a non-stop darálás, de mire beindul a cselekmény, már csak ásítozunk. Szerencsére a Csendes éj második fele már sokkal jobban működik. Itt is hiányoznak a dialógok, ám ez kevésbé zavaró a fegyverropogás közepette. Logikát persze nem érdemes keresni benne, ironikus például, hogy Brian minden rosszfiút megtalál a főhadiszállással együtt, míg a rendőrök csak sötétben tapogatóznak. Pedig nem exkommandósról, szuperhősről vagy titkos ügynökről van szó, hanem egy átlagemberről. Az akciók rendben vannak, kellően kemények és véresek. Woo virtuozitása azonban csak egy-egy jelenet erejéig köszön vissza.

A nyitány például remek lett, intenzív és brutális, nem beszélve a frappáns kamerahasználatról. A másik, abszolút csúcspont az utolsó harmad vágatlannak álcázott lépcsőházas jelenete, ahol a koreográfia szuper dinamikát alkot a képekkel, és minden zsánerrajongó megnyalhatja utána a tíz ujját.

Csendes éj Forrás: Vertigo Média Kft.

A Csendes éj-ben ott lappangott a lehetőség, hogy az év végére 2023 egyik legkellemesebb meglepetése legyen, de sajnos nem tudott élni vele. A koncepcionális némaság sokkal inkább a kárára vált, mint előnyére, illetve feleslegesen veteti magát ennyire komolyan, nem is szólva a vontatott és fárasztó melodrámázásról. Akciófilmként korrekt, Woo meg-megvillantja, hogy miért volt ő a "hongkongi vérbalett" mestere, csak az arányokkal nem ártott volna máshogy bánni. Aki két bejgli közt valami durvábbra vágyik, tehet vele egy próbát, maximum az első 40 percben kipiheni az ünnepi fáradalmakat.