Aki annak idején élőben követte, sosem felejti el, milyen csalódott volt Eddie Murphy arca, amikor 2007-ben Oscarra jelölték a Dreamgirls című musicallel a legjobb mellékszereplőnek járó kategóriában, de végül nem neki ítélték a díjat. Az akadémia (sznob) tagjai ugyanis nem felejtenek, ha valaki olyan kellemetlen vígjátékokban égeti magát, mint a Bölcsek kövére-sorozat, az Oviapu vagy az Én, a kém, annak nem jár bocsánat; Adam Sandler is hiába játszatta ki a lelkét a Csiszolatlan gyémánt-ban, még csak nominációra sem méltatták az addigi vállalhatatlan pályafutása miatt. Azt nehéz utólag megmondani, hogy vajon a szobor megváltoztatta-e volna a szebb napokat látott Eddie Murpy karrierjét, azaz esetleg komolyabb szerepeket kapott volna-e, mindenesetre azóta szinte csak a lehető legközönségesebb és legócskább vígjátékokban láthatjuk.
A sormintát a Karácsonyi fénytusa sem töri meg, amelyben egy édesapát alakít, aki mindenáron szeretné megnyerni a kisvárosban zajló szokásos ünnepi versenyt, ahol azt jutalmazzák, akinek a legdíszesebben – magyarul a leggiccsesebben, legízléstelenebbül – van feldíszítve a háza. A sztori eddig a Danny DeVito és Matthew Broderick főszereplésével készült, szintén csaknem nézhetetlen Kiskarácsony mindenáron című vígjátékot másolja, majd jön egy csavar: a férfi talál egy különös boltot, ahol mesés dekorációkat lehet kapni fillérekért egy szerződés aláírásának a fejében. Az apa ezt természetesen nem olvassa át gondosan, pedig jobban járt volna, kiderül ugyanis, hogy ha nem találnak meg szentestéig bizonyos varázsgyűrűket, akkor miniatűr karácsonyi játékfiguraként tengetheti a napjait az idők végéig.
Nem tudjuk, hogy a szűkebb körökben kultikusnak számító Micsoda buli!-val némi nevet szerzett, majd más érdemleges filmet nem igazán rendezett Reginald Hudlin, vagy a korábban csak a Muppet show két különkiadásán dolgozó Kelly Younger fogatókönyvíró szed-e több hallucinogént, de néhány jelenet arra enged következtetni, egyikük sem járna jól, ha megszondáztatnák őket.
Ugyanis, mint az alapsztori alapján is sejthető, a film nem szűkölködik fantasy-elemekben, de ezek olyan szürreálisan és elszállt módon ékelődnek a történetben, hogy csak döbbenten nézünk és nem hisszük el, hogy valaki józan ésszel azt gondolta, ezek szórakoztatóak és szellemesek lesznek.
A humor színvonalát pedig jól jelzi, hogy az egyik varázsgyűrűt egy tehén tőgyéről kell lefejni és mondanunk sem kell, jó adag tej a szereplő arcába spriccel közben.
Amikor pedig az alkotók visszafogottabb eszközökkel élnek, akkor a maradék humorérzékük is elvész, a sótlan jópofáskodás közben pedig könnyen mély álomba szenderülhetünk.
Így miközben zajlik a verseny a leggiccsesebb ház díjáért, úgy érezzük, az alkotók is hasonlóképpen küzdenek a legrosszabb idei karácsonyi film díjáért. Meg kell hagyni, nincsenek könnyű helyzetben, hiszen a Csak egy átlagos karácsony vagy a Minden idők legjobb karácsonya olyan alacsonyra tette a lécet, hogy az alá beférkőzni már csak egy olyan apró játékbábú képes, mint amilyenné Eddie Murpy-t szeretnék varázsolni a történetben.
A sztár karrierjét ez a vígjáték egészen biztosan nem fogja feltámasztani, az egyetlen reménye csupán a 2024-ben érkező Beverly Hills-i zsaru negyedik része lehet, de az a poénokat teljes mértékben nélkülöző előzetese alapján szintén nem tűnik egy jövőbeli instant-klasszikusnak.