Július közepe, az év addigi legforróbb napja Magyarországon. Déli 12 óra. Nemezsisakos, bő gatyás, köpenyes janicsár készül kitűzni az Oszmán Birodalom zászlaját a nándorfehérvári fellegvár fokára – de egy várvédő páncélos vitéz még időben meglátja, s hogy a kitűzni kívánt zászló nehogy bátorságot önthessen az egyébként is túlerőben levő törökökbe, ráveti magát a janicsárra, és lobogóstul a mélybe rántja.
A historizáló művekben valamennyi, a kereszténységet védő katona hősiességét szimbolizáló önfeláldozó tettet a 19. század elejétől kezdték összefüggésbe hozni Dugovics Titusz alakjával, akinek "személyazonossági" hitelességét azóta több történész is vita tárgyává tette, s nem csak azért, mert az 1456-os nándorfehérvári diadal mártír hősének írásban először emléket állító, Mátyás király megbízására nagy magyar krónikát összeállító Antonio Bonfini nem nevesítette a harcost A magyar történelem tizedei című, reneszánsz, humanista szellemben írt könyvében.
Hanem főleg azért, mert szerintük nem is élt Dugovics nevű nemesi család a 15. század derekán Magyarországon, s a hős Tituszt valójában Dugovics Imre Vas vármegyei szolgabíró találta ki az 1820-as évek elején, mintegy nemesi származása bizonyítékául, no meg azért, hogy a családneve jobban csengjen, s az általa készíttetett adománylevéllel és két másik perdöntő patinás irattal sikerrel győzte meg a "történelem" szavunkat is megalkotó Döbrentei Gábort, aki 1824-ben tudományos igényű cikkben számolt be arról: beazonosítható Bonfini mindaddig névtelen nándorfehérvári hőse. A szenzációs tanulmány nyomán pedig, mások mellett, Vörösmarty Mihály, Mikszáth Kálmán és Jókai Mór művei segítettek terjeszteni az 1456. július 21-én hősi halált halt Dugovics Titusz, az önfeláldozó várvédő legendáját.
Az egy évtizede tervezett, többéves előkészítési szakaszt követően tavaly július óta forgó, az NFI által támogatott, Bán Mór regényciklusa alapján készülő Hunyadi-sorozat persze nem szándékozik állást foglalni hosszú ideje tartó, a történészek hatáskörébe tartozó polémiákban – így aztán a nándorfehérvári diadal mellett más jelentős középkori csaták históriáiban is felbukkanó "vándorlegenda" önfeláldozó hős ezúttal egy cseh huszita vitéz, bizonyos Jakub (Fröchlich Kristóf alakításában).
Aki fontos szereplőjévé válik a magyar televíziós filmgyártást minden bizonnyal új, magasabb szintre emelő Hunyadi-sorozat leglátványosabb és legizgalmasabb csatajelenetének, amely a középkor egyik legjelentősebb Európa-védő győzelmének, a 21 napig tartó, a törökök vereségével végződő nándorfehérvári diadalnak állít emléket.
S meglehet, nem Jakub a sorozat főszereplője, hanem a "törökverő" Hunyadi János, de 567 évvel a nándorfehérvári ostrom után, a 159. aktív forgatási napon, 2023. július 12-én déli 12 órakor az ő Európa- és kereszténységmentő nagy ugrását nézhetjük meg az NFI Stúdió fóti telephelyének középkori díszletei között.
Áll a két kosztümös színész (a törököt Jéger Zsombor alakítja) egy külön erre a célra épített, nagyobb víkendház méretű díszletrészlet jó 5 méteres ormán, s bár a zászlót és a cseh vitéz haját gigantikus szélgép lobogtatja, a korhű jelmezek és a véres-csutakos smink alatt egyaránt izzadnak a könnyű nyári ruházatban is elviselhetetlen hőségtől, no meg a feszült figyelemtől. Felvétel indul: a vitéz nekiszalad, derékon ragadja a zászlós törököt és métereket ugrik vele lefele – hogy aztán derékmagasságú matracra érkezzenek, ami tompítja ugyan a becsapódást, ahogy a hatalmas darukról lelógatott, a színészek derekára rögzített gumikötelekkel nemcsak segítve irányítják a mozgás látványát, de óvják a két színész testi épségét, mégis, lentről figyelve egyszerre tűnik lenyűgözőnek és veszélyesnek a kaszkadőrmutatvány.
Amit persze újra és újra meg kell ismételni – mi magunk háromszor csodáljuk meg, a monitoron is "ellenőrizve" a hatást.
Aztán bejárhatjuk a mintegy 15 ezer négyzetmétert elfoglaló középkori díszletvárost – ami eredetileg az 1983-as Hamlet című tévédrámához épült, azóta pedig olyan népszerű nemzetközi sorozatok forogtak itt, mint a Vaják vagy Az utolsó királyság –, amelynek számos elemét átépítették a Hunyadi kedvéért, mert bár a sorozat több külső helyszínen is forgott – Göbölyjárás, Visegrád, Páty, Babatpuszta stb. – már csak az egyes várbeli csatajelenetek látványa miatt is szükség volt élethű, ám szükség esetén "rombolható" díszletekre.
A frissen a nándorfehérvári jelenetekhez átalakított, belső részeiben tágas udvart, ispotályt, istállót, de sikátorokat és egyéb zegzugokat is rejtő, a kamerával 360 fokban bejárható, oromzatán a későbbi CGI-trükkök elkészítéséhez szükséges kék panelekkel megtoldott fellegvárdíszlet ágyúszaggatta falán túl például – döglött lovak tetemeinek élethű modelljeivel egyetemben – a kiégett nándorfehérvári házak díszletei terülnek el, amelyeket a forgatás idején "filmes tűzzel" (azaz ügyesen irányított, a látványnak megfelelő helyekre vezetett gázcsövek segítségével) újra és újra lángba borítanak.
Ugyanitt halomban állnak a hatalmas, ötarasznyi átmérőjű ágyúgolyók – amelyek a valóságban egy újszülött elefánt súlyát adták, de a filmesek hungarocellből készítették el. Habkönnyű, egészen a súlypróbáig megtévesztően élethű másolat, ahogy a fellegvár bástyájára odakészített lándzsák, kardok és buzogányok is (utóbbit ki is próbáltuk: közepes erővel a – rövidnadrág okán fedetlen – lábszárra mért ütés nem jár különösebb fájdalommal, és maradandó nyomot sem hagy maga után).
Ilyen – minden tekintetben rendkívül igényes – körülmények között, egyszerre vagy 200-250 stábtag jelenlétével forog a Hunyadi-sorozat csúcspontja, a nándorfehérvári csata, az a lehetetlennek tűnő győzelem II. Mehmed szultán háromszoros túlerőben levő seregével szemben, amely egyaránt köszönhető Szilágyi Mihály várkapitány kitartásának, a segítségére siető Kapisztrán János keresztes seregének és persze az irreguláris sereget vezető Hunyadi János mindent eldöntő bátor hadicselének, amikor nehézlovasságával kitörve a várból elfoglalta a törökök ágyúállásait és tűz alá vette az oszmán csapatokat. S amely isteni csodával felérő győzelemről (valamint a csata után nem sokkal pestisben meghalt Hunyadi sorsáról) tudomást szerezve III. Kallixtusz pápa elrendelte, hogy onnantól a déli harangszó a nándorfehérvári diadalra emlékeztetve szólaljon meg (sőt, 1457-től a hír napját, augusztus 6-át jelölte ki Krisztus színeváltozása ünnepnapjaként, a nándorfehérvári győzelem hálaemlékezetéül).
Én már egész kiskoromtól fogva tudtam, hogy miért és kiért szól a harang délben, mivel édesapám harangozó, és gyerekkoromban sokszor segítettem neki a templomban – és amikor jött ez a lehetőség, akkor tudtam, most vagy soha, nekem ezt a szerepet meg kell szereznem
– avat be minket a szinte Hunyadi János szerepére született Kádár L. Gellért, akit az erdélyi Marosvásárhelyi Nemzeti Színházból "importált" a produkció, mert ahogy azt Robert Lantos executive producer elmondta, Budapesten egy év alatt sem találtak ideális főszereplőt.
Hozzáteszem, a casting tovább tartott, mint bármelyik szereplőválogatás eddigi pályafutásom során. Másfél év volt, mire megtaláltuk a megfelelő színészeket. Ennek az egyik az oka volt, hogy nem ismertem túlzottan a magyar színészeket, mert bár rengeteget forgattam Magyarországon, de eddig nemzetközi produkciókat és külföldi színészeket hoztam ide dolgozni. De ugyanígy sokáig tartott a nemzetközi színészek kiválasztása is, ugyanis az egyik alapvető elképzelésünk és elvárásunk az volt, hogy a magyar szerepeket magyar színészek játsszák, a törököket törökök, szerbeket szerbek, olaszokat olaszok és így tovább
– mondja Lantos, kiemelve, hogy a színészek az anyanyelvükön, vagy a jelenetnek megfelelő nyelven szólalnak meg, a többnemzetiségű és többnyelvű forgatás pedig nem pusztán a hitelesség szempontjából fontos, de segít abban is, hogy (csak a résztvevő magyar, török, szerb, osztrák, német, cseh, lengyel, olasz színészek országait illetően) mintegy 380 millió néző tanulja meg újra Hunyadi János nevét, hiszen a többnyelvűség közvetlen kapcsolatot teremt majd a szereplők és a helyi tévénézők között.
Én disszidens magyarként tisztában vagyok azzal, hogy a világ alig tud valamit arról, miért szól a harang délben, ki az a Hunyadi János, vagy ki volt Mátyás király. Miközben fantasztikus, sokszor a világ eseményeire is befolyással bíró történetekkel van tele a történelmünk, és bizony ezek a fantasztikus történetek lehetőséget adnak, hogy ezekből csináljunk valami nagyot és látványosat a világnak
– teszi hozzá a producer, aki azt is fontosnak találta, hogy már a forgatókönyv fejlesztésekor egyértelmű legyen, ne egydimenziós, hanem árnyalt karakterek szerepeljenek a sorozatban, Hunyadi Jánosból ne faragjanak szentet, és az ellenfeleit se fessék le ördögként, mert utóbbiak is "emberek voltak, csak eltérő célokért harcoltak".
A cikk folytatódik, lapozzon!