Ismertem és nagyon szerettem a könyvet. Igen nagy siker volt, már vagy tizenkét kiadást megért mint ifjúsági regény, csíkosban is, pöttyösben is, úgy emlékszem. Kicsit tartottam attól, hogy ifjúsági filmet csináljak, de azért ráírattam a főcím alá, hogy ifjúsági film. Ez ugyanis hozzátartozik a szakmához, hogy tájékoztassuk a nézőt, mit várjon. Mert ha mesét vár, s felnőttnek való filmet kap, ugyanúgy csalódik, mint fordítva
– emlékezett vissza az Abigél forgatásának 25-ik évfordulóján, 1992-ben az Alföld irodalmi folyóirat érdeklődésére Zsurzs Éva. Az ifjúsági besorolást tehát a kényszer szülte, hiszen Szabó Magda 1970-ben megjelent regénye Árkodon, a szigorú regulákat követő, bentlakásos kálvinista Matula Leánynevelő Intézetben játszódik, főszereplője egy kamaszlány, ahogy főbb szereplői is diáklányok és tanárok.
De az Abigél korántsem ifjúsági történet, csupán a környezetéből kényszer miatt kiszakított (a főhős Georgina tábornok apja a második világháborús katonai ellenállás egyik vezetője, aki vidéken helyezi biztonságba a lányát) elkényeztetett lány szemszögén keresztül avatja be a nézőt (illetve az olvasót) a világ törvényeibe, az ön- és tágabb emberismeretbe, s tanítja meg újra szeretetre, önzetlenségre és megfontolt felelősségvállalásra.
Fontos megemlíteni: ez volt a pártállami időben a Magyar Televízió legsikeresebb, azóta is megunhatatlan sorozata, csak a második epizódot több mint 3,5 millióan nézték 1978-ban. A sorozat népszerűsége pedig az újra kiadott regény népszerűségének is jót tett: Szabó Magda műve 1978 őszén a könyveladási lista első helyére került.
A siker és az azóta is töretlen népszerűség oka annak köszönhető, hogy a sorozatban minden a helyén van. Kezdve azzal, hogy Szabó Magda kortalan történetet írt, amelyben éppúgy megjelenik a háború sújtotta időszak, mint a keresztény felelősségvállalás. Ráadásul mindezt a személyesség hangján, rendkívüli hitelességgel – tény: saját élményanyagból dolgozott, az írónő a debreceni Dóczi Leánynevelő Intézetbe (ma Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziuma) járt (ahol később tanított is), részben az itt szerzett tapasztalatit építette be az 1970-ben megjelent regénybe.
A forgatásra két éven át, minden részletre odafigyelő alapossággal készülő Zsurzs Éva pedig értő módon, a történettel és a szereplőkkel azonosulva nyúlt az alapműhöz, amelyet remek színészekkel játszatott el.
A főszerepet Szerencsi Éva kapta, mellette a Matula diákjait olyan színésznők alakították, mint Zsurzs Kati (a rendező lánya), Egri Kati vagy Bánfalvy Ágnes. De a felnőttszerepek számítottak és számítanak ma is igazán parádésnak: Básti Lajos, Garas Dezső, Piros Ildikó, Balázsovits Lajos, Tábori Nóra, Schubert Éva és Temessy Hédi parádéztak a Matula oktatói szerepében, mellettük pedig a magyar színjátszás olyan nagyságai is feltűntek, mint például Ruttkai Éva.
Az iskolaigazgatót, Torma Gedeont alakító Básti Lajos ráadásul már súlyos betegen állt kamera elé utolsó szerepében. A legendás, közkedvelt színészt 1976-ban, 65 évesen diagnosztizálták tüdőrákkal, s bár a forgatást még az előtt elvállalta el, hogy kiderült volna a betegsége, eszébe sem jutott visszalépni.
De a felvételek során egyre súlyosabbá vált betegsége, ezért Zsurzs Éva változtatott a forgatókönyvön és egyes jeleneteknél ahelyett, hogy maga Torma igazgató beszélne, Kalmár Péter (Balázsovits Lajos) mondja el, hogy mit üzent a Matula vezetője. Básti Lajos a premiert nem is élte meg, 1977. június 1-én hunyt el, nagyjából a forgatás befejezése idején.
Az csupán apró, Garas Dezsőt érintő érdekesség, hogy alig 10 éves korában, nagyjából az Abigél cselekményének idején pszichoszomatikus okokból (azaz a vészkorszak idején a származása miatti üldöztetés szorongása miatt) eredő strúmával műtötték, de az operációt követően leállt a légzése, és csak az épp a kórterembe érkező orvos lélekjelenlétének köszönhette életét: a doktor még a kórteremben gyorsan gégemetszést hajtott végre rajta.
Viszont a beavatkozás során károsodott Garas hangszála is károsodott, részben innen ered a nagy színész, az Abigél Kőnig tanár urát is mély beleéléssel alakító Garas Dezső egyedi és fátyolos hangja.
A filmbéli Abigél-szobor viszont sokkal rosszabbul járt. Az eredetileg a budapesti V. kerületben, az Október 6. utcában, egy Hild József építtetett 1844-es klasszicista bérház udvarán álló Korsós nő című szobrot valószínűleg Dunaiszky Lőrinc készítette 1814-ben. Ezt a szobrot használták az Abigél forgatásánál, csakhogy a Matula kertjének forgatási helyszínéül a Vácrátóti arborétumra esett a választás, ide kellett elszállítani a Korsós nőt, hogy Abigél lehessen – visszaszállításakor a munkások nem voltak elég óvatosak és letörték a szobor orrát.
A regény- és sorozatbeli Abigél-szoborral ellentétben a Korsós nő nem is a kívánságok teljesítéséről volt "hírhedt". A várostörténeti legenda szerint Dunaiszky a nőalak arcát egy híres pesti szépségről mintázta, a talapzata alatt létesített kútba pedig egy elkeseredett férfi vére csorgott, aki 1848-ban a szobor tövében lőtte agyon magát szerelmi bánatában.
A Szabó Magda regényéből készült Abigél viszont nem az elkeseredettségről szól, hanem az azon való felülemelkedésről és a szeretetről. Arról, hogy egy elkényeztetett gyereklány új környezete és az ott megélt események hatására képes megfontolt, felelősségteljes felnőtté válni.