Egy egész várost elpusztított egy földrengés Svédországban

Bár tucatjával dőlnek össze a házak, a néző mégis ásítozik a Netflix svéd katasztrófafilmje láttán. A mélység készítőinek jól érezhetően sokkal fontosabb volt a szórakoztatásnál az, hogy felmondják a streaming-szolgáltató által vallott kötelező ideológiákat, a nagy igyekezetük pedig olykor a paródia határát súrolja.

Figga fiatalon elvesztette az apját egy bányaomlás során, a traumatikus élmény hatására biztonsági menedzserként tevékenykedik Kiruna városában és amikor ismét nyugtalanító jeleket észlel, majd rájön, minél korábbinál nagyobb földrengés veszélyezteti a várost, neki kell helytállni, hogy megvédje a lakosságot. Mindez egy nyolcvanas-kilencvenes évekbeli tucatprodukció szinopszisa is lehetne és a maga egyszerű módján egy szórakoztató katasztrófafilm is születhetett volna belőle, de sajnos nem így történt.

A mélység Forrás: Netflix

 

A mélység ugyanis nem elégszik meg azzal, hogy néhány látványos akcióval szórakoztassa a nézőt, hanem végtelenül erőltetett és közhelyes drámát csempész a sztoriba, és mivel Netflix-produkcióról van szó, nem maradhat el a szokásos propaganda sem.

Mielőtt ugyanis kiéleződne a vészhelyzet, a film unalmas szappanoperával altatja a nézőt: megtudjuk, hogy a nő éppen válófélben, a volt férje még mindig szereti, ezért igencsak felhúzza magát, amikor kiderül, hogy új pasija van az egykori kedvesének, de a leszbikus lányuk sem kezeli jól az új helyzetet; amikor viszont egyre nagyobb a baj, ráadásul a fiúknak is nyoma vész, kénytelenek mindannyian együtt működni. 

Ez a drámázás a játékidőnek minimum a harmadát elviszi és mindennel alapvetően nem is lenne probléma, ha közelebb hozná a nézőkhöz a karaktereket, és ezáltal jobban tudnánk izgulni értük, de mindegyik szereplő olyan unalmas, mint egy üres A4-es lap.

És látszólag a Netflix nem volt bőkezű a költségvetés megszavazásakor, legalábbis igencsak olcsó megoldás, hogy a cselekmény másik harmada a bánya mélyén játszódik. A főszereplőnő a volt férjével és néhány kolléganőjével a mélyben ragad, a szűk járatokon keresztül hosszasan próbálnak kijutni meg-megállva drámázni és lamentálni, néhányukra természetesen ráomlanak a kövek, de ebből a végtelenül klausztrofób szituációból sem sikerült az alkotóknak feszültséget csiholniuk.

A mélység Forrás: Netflix

A büdzsé nagy részét egy tízperces jelenetben sütötték el, amelyben az egész várost leamortizálja a földrengés, ezek a képsorok pedig kétségkívül látványosak is izgalmasak, igaz, az összes közhelyet elsütik, még egy biztonsági öv is beragad, amikor villámgyorsan ki kéne szállni az autóból a földomlás közepette.

És szintén nem táplálja az izgalmat az, hogy a szereplők olykor végtelenül ostobán viselkednek: egy példával élve, az egyik lány meglát egy babakocsit, de ahelyett, hogy kivenné belőle a csecsemőt és rohanna, mint a nyúl, inkább tolni kezdi azt az omló házak gyűrűjében.

A mélység alkotóinak jól érezhetően nem az volt a célja, hogy egy pofás katasztrófafilmet készítsenek, hanem hogy egy szórakoztatónak szánt sztorin keresztül felmondják a Netflix összes ideológiáját: mint említettük, nem maradt ki belőle a kötelező és teljesen funkciótlan LMBTQ-szál, áthatja némi feminizmus – a hősnő önmagában maszkulinabb, mint az összes férfi körülötte, leszámítva az új, színes bőrű pasiját – és a politikai korrektségre is nagyon ügyeltek.

A mélység Forrás: Netflix

Mondhatni, az egész film olyan, mintha megkérték volna a mesterséges intelligenciát arra, hogy kreálja meg a lehető legtipikusabb Netflix-produkciót.