Észrevétlenül bemászik az ember bőre alá A jel

A jel (Fotó: Netflix)

Már az első pillanattól érezhető, hogy nem egy átlagos minisorozat A jel a Netflixen. Érdemes mindehhez hozzátenni, hogy az apa-lánya viszonyt is kifinomult eszközökkel mutatja be a film, arról már nem is beszélve, hogy az egyik legfontosabb erkölcsi kérdést is felteszi, majd egy nagyon kínos válasszal hozza zavarba a nézőt.

Lassan építkező film A jel című sorozat a Netflixen, de akinek van türelme hozzá, azt hamar beszippantja és nem ereszti. A német sorozat azt az erkölcsi kérdést járja körbe, mit tenne az emberiség, ha megtudná az űrlények érkezési időpontját és pontos helyét. Képes lenne-e bízni bennük, vagy kérdés nélkül kiadnák a katonai vezetők a parancsot a megsemmisítésre? A filmben elhangzik, hogy ennél egyszerűbb kérdésekben se tudnak dűlőre jutni a világunkat irányító politikusok, akkor hogyan lehetne elvárni tőlük, hogy higgadtan mérlegeljenek.

A jel
Fotó: Netflix

A német minisorozat egy család életébe enged betekintést. Az anya kutatásokat végez az űrben, az apa és a lányuk pedig a földről tartja vele a kapcsolatot. Megtudjuk, hogy az anya depressziója elől menekül a világűrbe, a kislányt leginkább az édesapja neveli. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem alkotnak együtt egy családot. Az anya és az apa gondolkodásmódja sok esetben eltérő, ezt a kislány felismeri, és a különböző helyzetekre kidolgozza az apai és az anyai választ egyaránt. Mindez mélyen elgondolkodtató abban a tekintetben, mennyire jól látják a gyerekek a férfi és a nő, az empirikus és a racionális gondolkodás közötti különbséget.

A jel az emberiség félelmeit is megfogalmazza az űrből érkező idegenekkel szemben

A film egy olyan világot ábrázol, ahol az emberek nem érzik jól magukat. Döbbenetes szembesülni azzal, milyen kevés kell a lincshangulathoz, illetve azzal is nehéz szembenézni, mennyire nem tartja a filmbéli milliárdos semmire az emberi életet. Szinte mérhetetlen a milliárdnyi emberhez képes mondjuk egy élet. Vagy száz – hangzik el a filmben.

A központi probléma, amely köré a cselekmény épül az, hogy az űrből érkező idegenektől nemcsak azért kell félni, mert lehet, hogy elpusztítják az emberiséget, hanem azért is, mert betegségeket hordozhatnak. Mindjárt fel is hozzák példának, hogy mekkora bajt okozott egy vírus az elmúlt években, akkor aztán mennyire félelmetes lehet mondjuk egy űrből jövőismeretlen baktériumtörzs.

Egészen döbbenetes, hogyha háborúzni akar az emberiség, robbantani, pusztítani, akkor mennyire leleményesen meg is tudja indokolni. A film viszont egyértelmű állásfoglalás amellett, hogyha az embernek a helyén van az esze és a szíve, akkor a harcot, a pusztítást a legvégső és nem a legelső lépésnek kell tekintenie.

 

A jel
Fotó: Netflix

Sebastian Hilger és Philpp Leinemann szépre, harmonikusra fényképezte a tudós űrkutató nő családját. Meleg színeket használ, hosszan mutatja, hogy férj és feleség mennyire közel van egymáshoz. Nemcsak fizikai értelemben látjuk a közelséget, hanem olyan érzésünk van, hogy a lelki közelséget is sikerült ábrázolniuk az alkotóknak. A férfi és a nő között, illetve az apa és a lánya között van elszakíthatatlan lelki kapocs.

Nem igazán látjuk, de temérdek jelenet utal arra, hogy bár a kislány rajongásig szereti az anyját, az anya mintha menekülne a szülői kötelezettségek elől. Leginkább a munkájába, esetünkben a világűrbe. A film nem az okokat kutatja, hanem a következményeket láttatja. Azt, hogy emiatt mennyire mély kötődés alakul ki az apa és lánya között. Az is szimbolikus, hogy a kislány nagyothall: egy olyan világban, ahol túl sok lett a hazugság, már nem hallani, hanem érezni kell.

A két rendező nagyon jó ritmusérzékkel adagolja a feszültséget, ezért bár olyan sok kaland nem történik a filmben, mégis annyira izgalmas, hogy szinte egy ültő helyben meg tudja nézni az ember. Biztosan nem véletlen az sem, hogy Christopher Nolan Csillagok között című remekművére több alkalommal is utal az alkotás, és az sem véletlen, hogy a befejezése felér egy hideg zuhannyal. De az is elég nyugtalanító a filmben, ahogy szembesül mindenki azzal, hogyha egy milliárdos anyagilag támogat egy projektet, akkor azt sosem önzetlenül teszi. Tudjuk jól, de mégis, mindig szomorú látni: világunkban az önzetlenség olyan ritka, mint a fehér holló.

Sommásan: 9/10