Godzilla és Kong összefog, hogy megmentse a világot

Vágólapra másolva!

A szörnyverzum két legnagyobb titánja, Godzilla és Kong a legújabb, szuper látványos film első felében felkészül, hogy aztán a második felében megmentse az emberiséget az új jégkorszaktól. A Godzilla x Kong: Az Új Birodalom című filmben a két szörnyeteg nem igazán finomkodik a harc közben, itt már nem számít egy városnyi ember élete, itt inkább a túlélés a tét. A film alkotóinak pedig a látvány – úgy tűnik – fontosabb, mint a történetmesélés.

Csejk Miklós

Vágólapra másolva!

Godzilla kong kislány

King Kong 1933-ban jelent meg először a mozivásznon még Godzilla nélkül. A film zenéje és a stop-motion technika egyaránt újításnak számított, és már az első héten óriási sikert hozott az alkotóknak. Még ebben az évben megcsinálták a film folytatását, ám a The Son of Kong óriásit bukott, a nézők nem értékelték az összecsapott fércművet, és mindenkinek szembesülnie kellett azzal, hogy kevés a sikerhez az, hogy egy szörnyetegnek kinéző nagy majommal ijesztgetik a nézőket néhány érzelmes és romantikus jelenet között, szükség van épkézláb történetre is. Néhány nem túl sikeres próbálkozás után a 60-as években merült fel újra komolyan az, hogy Kongot felélesztik a mozivásznon. Az első ötlet az volt, hogy Frankensteinnel kellene összehozni egy küzdelem erejéig, de mivel pénzt nem tudtak szerezni rá, nem valósult meg az elképzelés.

Godzilla x Kong: Az Új Birodalom
Fotó: InterCom

Godzilla és Kong világhódító útra indul

Elkészült viszont 1962-ben az első Kong vs. Godzilla című film, amelyben a japán kitalált filmszereplővel, a hasonlóan monstrum szörnyeteggel, a Tohó filmstúdió 1954-es szüleményével, Godzillával hozták össze az óriásmajmot. Érdekes, hogy a film Japánban nagyobb siker volt, mint Amerikában, de az is az igazsághoz tartozik, hogy mindkét szörnytitán külön-külön is világsztár lett. Kong több mint egy tucat, Godzilla pedig több mint harminc filmben szerepelt a mai napig. Kongnak a legnagyobb elismerést az 1976-as King Kong című változat hozta Jeff Bridges és Jessica Lange főszereplésével. Míg manapság minden trükk CGI-vel készül és elképesztően valósághű, akkor még hétféle arckifejezésű maszkkal dolgoztak, Kong jelmezébe bújó színész ezeket cserélgette attól függően, milyen érzelmet kellett éppen Kongnak ábrázolnia. A film nagyon drága volt, 24 és fél millió dollárba került. Sikerét pénzben is mérni tudták, a négyszeresét, közel száz millió dollárt hozott vissza.

Aztán néhány felejthető kitérő után Peter Jackson a Gyűrűk ura trilógia után úgy döntött, hogy az 1933-as King Kong remake-jét készítené el. Mivel a Gyűrűk ura igazán sikeres film lett, megkapta a kért 200 millió dollárt, és 2005-ben el is készült az alkotás, ami több mint 500 millió dollárt hozott vissza. A filmet szerette a közönség, bár sokan visszasírták az 1976-os Kongot, amely kétségkívül nem volt olyan vad, mint a Peter Jackson-féle verzió. A 2017-es Kong: Koponya szigettel viszont valami teljesen megváltozott. Egyre inkább a látvány felé kezdett eltolódni a hangsúly, a film cselekménye pedig egyre laposabb lett. Ugyanez mondható el a Godzilla Kong ellen című filmről is, és a most moziba kerülő Godzilla x Kong: Az Új Birodalom esetében sincsen ez másként.

A történet röviden arról szól, hogy a két szörnytitánnak össze kell fognia ahhoz, hogy megmeneküljön a világ a jégkorszaktól. A filmben nagyon látványosan mozog minden titán, de a film cselekménye nem tűnik túl sok fordulatban gazdagnak, a karakterek laposak, a párbeszédek pedig olyanok, mintha az elmúlt évek blockbustereiből ollózták volna össze őket. Sőt, több jelenet is olyan, mintha utángyártott volna: A galaxis őrzői: 3. résztől kezdve az Avataron át a Jurassic Worldig temérdek filmből láthatunk idézetet, de nem úgy, mintha valami új minőség jönne létre mindebből. Érdekes, hogy míg a korai Kong filmekben az óriásmajom a főszereplő nővel került lelki kapcsolatba, addig az elmúlt néhány évben ez teljesen megváltozott: egy kislánnyal kommunikál Kong. Az 1976-os verzióhoz képest most viszont szinte egyáltalán nem bír igazán értékkel az emberi élet a filmben, minden szörnyeteg percek alatt rombol le városrészeket, a kapcsolat az emberekkel is kellő távolsággal bír, és mintha a mondanivaló is elveszőben lenne. Mármint az, hogy a legnagyobb óriás szörnymajom szívét is képes megérinteni egy szép nő, aki mosolyával menti meg a világot.

Ez a mostani film viszont olyan, mint amikor az elefánt beszabadul a porcelánboltba, és részletekbe menően megnézhetjük, milyen rombolást végez. Úgy tűnik, Hollywoodban nagyon szeretnének mondani valamit arról, hogy az ősi kultúrák tudására szüksége lenne a modern embernek a túléléshez, ám ennél tovább nem nagyon képesek jutni a forgatókönyvírók. Azt is sulykolják, hogy a modern embernek el kell fogadnia azt, hogy nem ő a világ ura, és úgy kell élnie, hogy bármelyik pillanatban meghalhat. De a fő mondanivaló már megint az, hogy nincs más választása az emberiségnek, mint hogy elfogadja a multikulturális forradalmat, biztos valamilyen kvóta erre is van. Ám mindez itt most teljesen önmaga ellen fordul. A néző ugyanis sokkal inkább aggódik az épített civilizációért, az emberi életért, és kevésbé Kongért, mert a film nem igazán tudja közel hozni a majomóriást, a Godzilláról nem is beszélve. Konkrétan felszisszen a mozi közönsége, amikor Godzilla a római Colosseumba megy aludni, de úgy hogy egy részét előtte lerombolja. Ez a film nem két óra kikapcsolódás, sokkal inkább arról van szó, hogy két órán át szorong a néző, és visszasírja Verne Gyula világát, amelyben szintén a Föld középpontja felé vették a hősök az irányt.

Sommásan: 6/10