Guy Ritchie tudja, mitől döglik a légy

Guy Ritchie: Úriemberek (Fotó: Netflix)

Megint sikerült Guy Ritchie-nek úgy alakítania legújabb sorozatában, az Úriemberekben a cselekményszálakat, hogy az összes részt meg lehet nézni egy nap alatt. A rendező sok filmen alaposan kipróbált receptje még mindig működik: igazán szórakoztató párbeszédeket hallunk, jól megkoreografált akciójeleneteket látunk, és a csöppnyi társadalomkritika mellett magunkkal vihetünk néhány feledhetetlen anekdotát Winston Churchill karórájáról, meg például a galambról, aki magas rangú katonai kitüntetést kapott.

A Guy Ritchie-filmeket a legtöbben az elhangzó anekdoták miatt szeretik. Akárcsak a Tarantino-filmeket. A Netflix legújabb sorozata az Úriemberek, Guy Ritchie azonos című mozifilmje alapján készült. A történet, bár mutat hasonlóságokat a rövid verzióval, mégsem ugyanaz, de abban mindenféleképpen egyezik, hogy remek anekdotákkal találkozhatnak megint a nézők. Részletekbe menően megtudhatjuk, milyen karórát viselt Winston Churchill, amikor aláírta a békét, vagy megismerhetjük egy magas rangú kitűntetéssel jutalmazott postagalamb történetét is.

Guy Ritchie: Úriemberek
Fotó: Netflix

A legendás filmrendező szeret kalandozni a különböző filmes műfajok között, gondoljunk csak arra, milyen eredeti módon nyúlt Sherlock Holmes történeteihez, de még attól se riadt vissza, hogy elkészítse 2019-ben az Aladdin sokadik filmes adaptációját, sőt jövőre láthatjuk a mesefilm második részét is, de mindezek mellett az kétségtelen, hogy a gengszterfilmek állnak a legközelebb hozzá.

Az Úriemberek főszereplői az angol arisztokrácia legújabb örökösei, akiknek bár nemesi vér csörgedezik ereikben, szembesülniük kell azzal, hogy két választásuk van. Az egyik, hogy elherdálják felmenőik évszázadokon át gyarapított vagyonát, vagy felveszik a kesztyűt, és bármilyen nehézséggel szembenézve megtartják azt.

Guy Ritchie teremtményei nem könnyen feledhető figurák

Felettébb különösek és szórakoztatóak a filmben ábrázolt alvilági figurák, Guy Ritchie mindig is előszeretettel teremtett olyan szereplőket, akiket egykönnyen nem felejt el az ember. A filmben, egy mai átlagos gengszter történethez képest, nincsen túl sok akció, ez a sorozat még a régi iskola jól bevált dramaturgiáját követi. Vagyis azt, hogy két nagyobb akciójelenet között hagy időt és teret a szereplők megismerésére, jellemük kibontakozására. Ha jó a forgatókönyv, akkor sokszor elegendő az is, hogy halljuk beszélni a hősöket, a mai akciófilmek jelentős részénél általában éppen a párbeszédek faék egyszerűek, vagy nem túl életszerűek.

Persze senki nem gondolja azt, hogy a gengszterek világa mellékállású filozófusokból kell, hogy álljon, de éppen Guy Ritchie filmjei a jó példák arra, hogy akkor is lehet igazán szórakoztató egy gengszterfilm, ha értelmes dolgokról is beszélgetnek benne az emberek. 

Ahogy egyébként ez így volt már a műfajteremtő A keresztapa trilógiában is.

A film zenei világa, amely Christopher Benstead nevéhez fűződik, kifejezetten erőteljes barokk zenei hatást mutat, konkrétan Purcell szerzeményeire is gondolhatunk, de az is jó úton jár akinek Michael Nyman zenei világa jut az eszébe, például A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője című film.

A kastélyok látványa, a barokk zenére hajazó, ám modern hangzásvilágú zene, az elegáns, úri világot idéző ruhák, valamint a modern és néhány száz éves bútorok egyvelege révén egy olyan filmet látunk, amit jó nézni. Mégpedig azért jó, mert mindez azt sugallja, hogy nem kell kidobni az ablakon mindent, ami régi, sokkal inkább célravezetőbb, ha életünk részévé tesszük. Egy európai úriember nem herdálhatja el az atyák örökségét még akkor sem, ha egyértelműen ez lenne a könnyebb út a gondtalan élethez.

Másrészről viszont a műfajteremtő alkotás, a nagy előd, A keresztapa mondanivalójával éppen ellentétes tanulságra jut Guy Ritchie filmje, ott ugyanis a szintetikus drogok újdonsült királyai győzik le a régi gengsztervilágot, itt viszont éppen hogy ők patkolnak el vagy kerülnek hűvösre. Akárcsak az Aladdin, ez is egy szép mese, remélhetőleg újabb és újabb évadokkal.