Top 5 film az 1848-49-es szabadságharcról

80 huszár

Fotó: Filmarchívum

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc nemzeti történelmünk meghatározó eseménye, mi több, modern nemzeti identitásunk alapköve. Azonban jelentőségéhez viszonyítva meglepően kevés film készült a 176 évvel ezelőtti eseményekről. Most összegyűjtöttük azokat a filmalkotásokat, amelyek megemlékeznek a magyar nemzet önrendelkezéséért folytatott harcáról.

Föltámadott a tenger (1953)

Különös, hogy az első monumentális, a nemzeti szuverenitásért folytatott harcról szóló filmet egy olyan korszakban forgatták, amelyben épp megfosztották a magyarokat a valódi önrendelkezéstől: a forradalom kitörésétől a nagyszebeni győzelemig ívelő, Illyés Gyula írásából (Két férfi) Nádasdy Kálmán (és Ranódy László, valamint Szemes Mihály) rendezésében (és szovjet "kreatív segítséggel") készült Föltámadott a tenger az államosított filmgyártás és a Rákosi-korszak első nagyszabású filmje volt, amelyben a kor legnagyobb színészeivel (Görbe János, Makláry Zoltán, Básti Lajos, Ferrari Violetta, Darvas Iván), igényesen koreografált tömegjelenetekkel úgy igyekeztek bemutatni az 1848-49-es szabadságharcot, mintha az ideológiai előzménye lehetett volna a kommunizmusnak és internacionalizmusnak.

Ugyanakkor, a proletárdiktatúra propagandamaszlagát lehámozva a filmről, minden osztályharcos ideológiai szándékon túl, a Föltámadott a tenger mégiscsak a szabadságvágyról és a hazafias érzelmekről szól, amelyeket sem 1849-ben, sem száz évvel később nem lehetett végérvényesen elfojtani.

A kőszívű ember fiai (1965)

Az egykori márciusi ifjúból lett írófejedelem Jókai Mór azonos című regényéből, Várkonyi Zoltán rendezésében készült A kőszívű ember fiai már az 1960-as évek történelmi filmes szuperprodukciója volt, amelyben ismét a magyar színjátszás krémje keltette életre a Baradlay testvérek történetét: Sulyok Mária, Major Tamás, Bitskey Tibor, Tordy Géza, Mécs Károly, Básti Lajos, Páger Antal, Béres Ilona, Rajz János, Bessenyei Ferenc és így tovább.

S persze, a nagyközönség igényeihez mérten itt is nagy szerephez jutnak a monumentális díszletek, csata- és párbaj-jelenetek, a film operatőrének, Hildebrand István szín- és fényhasználata pedig mai szemmel is mesterien segíti a film érzelmi mélységét.

Filmtörténeti és történelmi érdekesség, hogy A kőszívű ember fiai az 1956 utáni amnesztia évében készült, így nem csupán témája (az 1848-49-es szabadságharc), de a Baradlay testvérek sorsa is óhatatlanul az 1956 utáni megtorlásokra emlékeztette a korabeli nézőket.

80 huszár (1978)

A filmet operatőrként, forgatókönyvíróként és rendezőként egyaránt jegyző Sára Sándor alkotása művészi erényeit tekintve a legjelentősebb film az 1848-49-es eseményekről. Nem a magyarországi harcmezőkön játszódik ugyan, de nagyon is valós történelmi eseményt, a (Petőfi Sándor által is megverselt) Lenkey-század hazatérésének történetét eleveníti fel: a forradalom kitörésének hírére a császári seregben Lengyelországban állomásozó magyar huszárok a parancsot megtagadva elindulnak Magyarországra, hogy csatlakozzanak a szabadságharchoz (a filmbeli huszárezrednek nem Lenkey János, hanem egy bizonyos Paál Farkas a parancsnoka.)

A rendkívüli feszültséggel teli film alkotói a hazájukért szökésben lévő katonák fizikai és lelki megpróbáltatásainak, a bajtársiasság és a vállalt sorsközösség hiteles ábrázolását tűzték ki célul és ezt a célt maradéktalanul teljesítették is, olyan színészek közreműködésével, mint Dózsa László, Tordy Géza, Madaras József, Cserhalmi György, Polgár Géza és Oszter Sándor. 

Ugyanakkor a ma is elsöprő vizualitású műben a lenyűgözően szép, de az emberek sorsa iránt közömbös természet is főszereplővé lép elő Sára Sándor minden rezdülésre érzékeny totálképein.

A történelmi lecke szép és tagolt fölmondása helyett mi azt a torokszorító érzést akartuk az emlékezet aljáról fölszabadítani, amely nemcsak ebben az egyetlen történetben ráz meg és kísért bennünket, de szinte végigköveti történelmünk minden nagy kezdeményezését: fölkészülés nélkül, vérbe boruló aggyal ugrani bele a cselekvés örvénylő mély vízébe

- írta a forgatókönyvet Sára Sándorral együtt jegyző Csoóri Sándor, a ma is elsöprő erejű filmhez írt, A történelem metaforája című kísérőtanulmányában.

Szirmok, virágok, koszorúk (1984)

Lugossy László filmje már a szabadságharc leverése után játszódik, s bár nem általánosabb érvényű történelmi parabola, mint a 80 huszár, de rendkívül áthallásos film, amely szándékoltan kereste a párhuzamot 1848 és 1956 között (ravasz virágnyelvvel átcsúszva a kommunista cenzúrán).

A film főhőse Majláth Ferenc huszárfőhadnagy (Cserhalmi György), aki a szabadságharc leverése, majd kétévnyi, közlegényként töltött büntetőszázadbeli szolgálat után hazatér és mély depresszióba süllyed. Kísérti bajtársainak emléke, miközben (családtagjaival ellentétben) nem akar együttműködni az osztrák hatalommal. Depressziójából egy családi keresztelő és a Kossuthnak árnyékhadsereget szervező Ezredes (Őze Lajos) látogatása rángatja ki, de másnapra a szép tervek ködbe vesznek, Majláth családját letartóztatják, ő pedig elmegyógyintézetbe kerül. 

A berlini filmfesztiválon Ezüst Medve-díjat nyert filmjében Lugossy természetesen nem csak az 1850-es, hanem a Kádár-korszak erkölcsi dilemmáit járja körbe, a megalkuvás és az elvhűség kérdéseit feszegeti egy megalkuvásra képtelen katonatiszt kálváriáján keresztül.

Most vagy soha! (2024)

S természetesen nem hiányozhat felsorolásunkból a hiánypótló Petőfi-film, a Lóth Balázs rendezte Most vagy soha! sem, amely a rendszerváltás utáni időszak első olyan történelmi kalandfilmje, amely végre emléket állít 1848. március 15-nek. 

A mindössze 24 óra történéseit magába sűrítő filmben az alkotók a legszélesebb közönség számára teszik átélhetővé a történelmi jelentőségű forradalmi nap eseményeit, hozzák közel a nézőhöz Petőfi Sándor és a márciusi ifjak személyét, a szabadság és önrendelkezés eszméjét és erősítik a nemzeti identitást (a filmről készült kritikánkat itt olvashatja).