Bajkeverő! – mondja a későbbi vőlegény az Emlékezetes nászút című filmben, amelyet Elie Semaan rendezett, amikor először meglátja a nőt, aki a későbbi menyasszonya lesz. Arról van szó ebben az alkotásban, hogy egyáltalán nem akar egymással megházasodni a főszereplő férfi és a nő, csak a férfi az apai elvárásoknak akar megfelelni, a nő pedig az exének akar igazán rossz pillanatokat szerezni, aki az egyik legjobb barátnőjével jött össze. Érdekes, hogy attól függetlenül, hogy a film az arab világban játszódik, a konfliktushelyzetek és a poénok teljesen érthetőek. Egyetlen kivétellel, mert itt Európában nehéz megérteni, miért ne házasodhatna össze két fiatal, akiket egy anya szoptatott. Európában is vannak tejtestvérek, de az iszlám kultúrában a házasság is tilos a tejtestvérek között.
A filmbéli férfi tehát a film nagyobbik hányadában azon dolgozik, hogy minél távolabb tartsa magától a nőt, legalábbis addig, amíg kiderül, hogy tejtestvérek-e.
És ahogy az lenni szokott, ha egy férfi távol akar tartani magától egy nőt, akkor az a nő azonnal elkezd közeledni hozzá.
Tudjuk jól, de az ördög mindig a részletekben lakozik, meg kell hát vizsgálni töviről hegyire, milyen az, amikor két ember, egy férfi és egy nő nem akarja egymást, ám a körülmények mégis összehozzák őket. És miközben a két fiatal mindent megtesz, hogy még véletlenül se szeressenek egymásba, aközben a néző azon drukkol, hogy mikor szúrja szíven a szereplőket Ámor nyila. A film dramaturgiai csúcspontja az a pillanat, amikor a fiatalok már régen egymásba szerettek, csak még nem tudják. A néző viszont tudja, és ez örömmel tölti el.
Hálás műfaj tehát a romantikus komédia, sok is készül belőle, de kevés az, amelyik némi újdonsággal szolgál. Ebben a filmben az újdonság az, ahogyan lezavarják a tejtestvér-sztorit. A hősök fél napig álmodozhatnak azon, hogyan jöjjenek össze, aztán fél napig inkább legyenek távol egymástól érzelmileg. Majd újra jön a biztató közeledés, aztán a távolodás. Aztán már tejtestvérség-problémára sincsen szükség a közeledés és a távolodás működik magától is, akárcsak a tengernél az apály és a dagály.
Aztán egyszer csak azon kapja magát az ember, hogy arra jön rá, a kapcsolatok dinamikája is ilyen. Sokszor van az, hogy vágyódik a társa jelenlétére az ember, aztán, ki tudja miért, jön egy olyan időszak, amely inkább arról szól, hogy egyedül jobb lenne. Vagy bárki mással, csak azzal az egyel nem, akit kijelölt a sors. Aztán mindez egyetlen csapásra megszűnik, mert annyira elmélyül a párkapcsolat, hogy mindent együtt lesz a legjobb. És akkor jöhet a nászút. Ennek a filmnek a különlegessége az, hogy a fiatalok mindezt nem a nászút előtt, hanem a nászút alatt élik meg. Elie Semaan filmje, ha nem is annyira vicces, mint a 2002-es Bazi nagy görög lagzi, de legalább annyira gazdag fordulatokban, gegekben és meglepetésekben, mint az elődje.
Sommásan: 7/10