Éretlen érzelmek

Agymanók

A Disney az elmúlt néhány évben vitathatatlanul mostohán bánik a Pixarral, mely a stúdió műveinek minőségén is meglátszik. Több filmjüket rögtön streamingre száműzték, az alkotók kevesebb kreatív szabadságot kaptak, mely nézeteltérésekhez vezetett házon belül. A 2020-as Lelki ismeretek óta nem láttunk igazi mestermunkát a csapattól, így sokan okkal remélhették, hogy az egyik legnagyobb sikerük, az Agymanók folytatása végre visszatereli őket a helyes útra.

Riley 13 éves kamasz, mindene a jégkorong, s épp két barátnőjével készül egy hokitáborba, ahol ha jól teljesít, egyenes út vezet a legjobb középiskolás csapatba. A lány fejhadiszállásában ügyködő fő érzelmek élvezik az idillt, mígnem beüt a pubertás és egy csapásra minden megváltozik.

Fotó: Fórum Hungary

A Pixar korábbi rendezőzsenijei, úgymint Pete Docter (Agymanók, Fel!, Lelki ismeretek) Lee Unkrich (Toy Story 3, Coco) vagy John Lasseter (Toy Story, Verdák) mára vagy vezetői székben ülnek, vagy a háttérből egyengetik a fiatalok útját és látják el őket tanácsokkal. Becsülendő, hogy elsősorban animátorként bizonyított szakembereknek adnak lehetőséget, ahogy azt tették a Pirula Panda, a Luca és a Lightyear esetében, ám ott az érem másik oldala, miszerint könnyen irányítható arcokat keresnek, akiket egyszerű rábírni a kompromisszumokra. Beleillik a listába a szintén elsőfilmes Kelsey Mann, aki nagy fába vágta a fejszéjét. 

Az Agymanók ugyanis 2015-ben minden létező díjat bezsebelt, óriási kritikai és közönségsiker volt és okkal sorolhatjuk minden idők legjobb animációs filmjei közé. Mérhetetlen kreativitással operált, miközben közérthetően mesélt komoly témákról, nem beszélve a mély érzelmi töltetről. 

A léc tehát szinte elérhetetlenül magasan volt, nem is sikerült megugrani, de Mann becsületére legyen mondva, minden tőle telhetőt megtett. De miről is szól a fáma? A alapsztori hemzseg a lehetőségektől, a pubertáskori problémák, egyúttal a felbukkanó új szereplők, mind működnek. Az elődben megismert figuráknak, mint Derű, Harag, Majré, Bánat és Undor, meg kell barátkozniuk az ismeretlen jövevényekkel, mert a felnövés bizony új, összetettebb érzelmekkel jár. Feltűnik Irigység, Ciki, Uncsi és a főkolompos, Feszkó. Kialakul egyfajta rivalizálás az érzelmek közt, ám nincs klasszikus értelemben vett antagonista, elvégre mindenki Riley javát akarja, csak más eszközökkel. A cselekmény két szálon halad, Derűék megoldás akarnak találni a kialakult helyzetre, míg Feszkó átveszi az irányítást, hogy a saját szájíze szerint orvosolja a felmerült gondokat. 

Fotó: Fórum Hungary

Az új vezető behozatalával remekül reflektálnak olyan viszontagságokra, mint a megfelelési kényszer, vagy egy-egy szituáció indokolatlan túlgondolása. Emellett nem spóroltak a humorral sem, ebben felülmúlja elődjét Mann filmje.

 Telitalálat például a titkok széfje, ahol a gyermekműsorok és a videójátékok világát idézik meg egészen kacagtató formában. A felszínen tehát minden klappolni látszik, ám az első rész igazi ereje a mélységében rejlett. A folytatás ebben nem tud felérni hozzá, hiába igyekszik görcsösen. A beemelt innovációkból keveset kapunk, a legtöbb ötletes elemet láttuk már korábban, komplexebb kivitelben. A rendező sokkal szájbarágósabb eszközökhöz folyamodik a történetmesélésnél, mintha nem hinné el, hogy főhősével egyetemben a filmje is érettebb kell legyen. A reális következmények helyett egy naiv tanmesével rukkol elő, ahol a tétek sem nyomnak annyit a latba, mint az elvárható lenne.

Meggondolatlanság lett volna arra számítani, hogy az Agymanók 2 képes lesz hozni elődje színvonalát, ám így is vannak bőven hiányosságai. 

Felszínesebb, didaktikusabb és ami a leginkább fájó, hogy nincs meg benne az a bivalyerős érzelmi töltet, mely a Pixar sajátossága volt az elmúlt szűk 30 évben.

 Ennek ellenére nem kell a szívünkhöz kapni, egy ügyesen felépített, elképesztően pörgős és látványos kalandra invitál Derű és csapata, mely szórakoztató élmény lehet az egész családnak. Tény, hogy a stúdió következő mesterművére tovább kell várnunk és „csak” egy jó filmet kaptunk, mely önmagában elég, de ettől a címtől kicsit kevés.