Kevin Costner pisztolypárbajban menti meg a szép prostituáltat – mozikban a Horizont: egy amerikai eposz

Kevin Costner a Farkasokkal táncolóval már beírta a nevét a filmtörténeti könyvekbe, legújabb filmjével is ezt a célt tűzte ki maga elé. A Horizontot a western filmműfaj előtti főhajtásnak szánja, és úgy tűnik, hogy minden megvan ahhoz, hogy megtörténjen a csoda, már a négy részesre tervezett western-saga első epizódjában életre kel az amerikai szabadság mítosza a mindent betöltő otthonteremtési vággyal.

A Horizont: egy amerikai eposz egy négy részből álló western saga első három órás epizódja. A filmet Kevin Costner rendezte, és elvileg ő a főszereplő, de konkrétan a három órás film egyharmadánál jelenik meg a mozivásznon, amikor már egy órája megy a film. Mindez nem véletlen, a három órás mozifilm ugyanis úgy tűnik, hogy, akárcsak egy televíziós sorozat lenne, három filmet rejt magában. Az első óra főszereplői a gonosz indiánok, akik felgyújtanak és lemészárolnak egy teljes western falut. A film első harmadának nagyobbik részét ez a küzdelem teszi ki. Képek révén meséli el Costner a csatát, azt, hogy nincsen abban semmi felemelő, csak vér és izzadság, és félelem a szemekben, és persze nagyon sok családját védő férfi hősies, de igazából teljesen felesleges halála.

Horizont
Fotó:  Vertigo Média

A Horizont a klasszikus amerikai western és az olasz spagettiwestern eszköztárát egyaránt használja

Kevin Costner azt nyilatkozta korábban a filmjéről, amelynek megvalósításához elzálogosította vagyonának egy tetemes részét, hogy filmjeinek általában férfiak a főszereplői, de kell, hogy legyen mellettük egy erős nő, és arról is beszélt, hogy minden részben igyekszik bemutatni a női nézőpontokat is. Úgy tűnik, Costner nem beszél a levegőbe, mert az első részben mindjárt négy igazán erős nőt is bemutat. Az első órában egy anyát, aki lányával együtt a ház alatti alagútban bujkál egészen addig, míg el nem tűnnek az indiának, és ki nem ássák őket a házak roncsai között még élő embereket kereső katonák.

Horizont
Fotó:  Vertigo Média

A második órában egy női testvérpárt látunk, akik közül az egyik megszökött a rosszfiúktól és most éppen gyerekével bujkál, a másik pedig egy jobb sorsra érdemes prostituált, aki stílusával és szépségével annyira megbabonázza Kevin Costnert, hogy az öreg, pisztolyforgatásban igencsak jártas cowboy mindjárt meg is menti az életét. Mivel a lányra törő gengszter és Costner figurájának párbaja a film csúcsjelenete, igazán megrendezhette volna Costner a párbajra jellemző filmformanyelvi eszköztárral, amely révén fokozni lehet a feszültséget. Itt párbaj helyett inkább kivégzést látunk.

Horizont
Fotó:  Vertigo Média

A harmadik órára is jut egy erős nő, amely a film hőskorára, a kezdetek kezdetére emlékeztet, amikor Amerikában még csak két filmműfaj, a burleszk és a western létezett. Az a fajta western, amelyben szekereken érkeznek meg a legelső telepesek, akiknek ténykedését általában haragos őslakos indiánok nézik, az esetek túlnyomó többségében nem is tétlenül. Ennek a nagyszájú nőnek azt kell megtanulnia, hogy vannak olyan élethelyzetek, amelyekben az egyén érdekeit a közösség fölé kell helyezni.

Horizont
Fotó:  Vertigo Média

Kevin Costner úgy tűnik nem egy történetet kíván elmesélni, hanem számos történetbe fog bele, amelyeket otthagyva egy másik történetbe kezd, majd egy harmadik történetet villant fel, amelynek aztán nem járja be az ívét, csak épp azt érzékeltet, hogy úgy tűnik, ezek a történetek szerteágazók, pedig nem így van, minden történet arról szól itt, hogy az emberek otthonra vágynak, vagy otthont akarnak éppen megteremteni, vagy a már megteremtett otthonukban szeretnének éldegélni békében, és ha ez nem lehetséges, akkor harcolnak a végsőkig.

 

Horizont
Fotó:  Vertigo Média

A Costner-film szereplői között vannak jók és rosszak, mind a fehérek és mind az indiánok, sőt még a vasutat építő kínaiak között is vannak jók és rosszak, de senki nem lehet a történet főszereplője, mert Costner története magáról az amerikai mítoszról szól, a szabadság mítoszáról, amely ebben az esetben azt jelenti, hogy a szabadság vágya a mindent betöltő otthonteremtési vágy maga. Az otthon, ahol megél az ember és ahol biztonságban érzi magát. És lehet kritizálni, hogy mind a fényképezés, mind a zene, de még sokszor a színészi játék is patetikusan ennek a nagy mítosznak rendelődik alá, de az is igaz, hogy lenyűgöző vállalkozás ez a western teli teremtő és romboló férfi energiával, amely csak erős nők mellett élheti meg a teremtés örömét.

Sommásan: 8/10