Scarlett Johansson meggyőzően repíti a nézőket a Holdra

Vigyél a Holdra

Mielőtt bárki is azt hinné, hogy eljött a nagy leleplezés ideje, érdemes leszögezni, hogy az amerikai holdra szállást és körülményeit feldolgozó legújabb film csak a fantázia műve, a valóság alapja csak annyi, hogy tényleg megtörtént a holdra szállás. A Vigyél a Holdra című film könnyed nyári szórakozásnak épp megfelelő, ráadásul egy egészen elgondolkodtató és zavarba ejtő kérdést is felvet, épp csak mellesleg.

Bár mellékszereplő, de ahogy megjelenik a mozivásznon, azonnal a figyelem középpontjába kerül Woody Harrelson figurája, aki az amerikai elnöknek dolgozik a Vigyél a Holdra című filmben, és akinek az a feladata, hogy előkészítse a B-forgatókönyvet, olyan ugyanis nem lehetséges, hogy a Holdra szállás élő közvetítése ne legyen sikertörténet. Ezért először azt találja ki, hogy bár felküldenek egy kamerát az asztronautákkal, de az csak a hangot adja, a képet pedig egy olyan stúdióból közvetítsék a Földről, amely meglepően élethű díszletekkel van tele, és űrhajósoknak öltözött színészek adják elő az előre megrendezett és kitalált mozdulatokat. Tehát az eredeti hanghoz megrendezett képet akarnak illeszteni.

Vigyél a Holdra
Fotó: InterCom

A Vigyél a Holdra felvet egy igencsak zavarba ejtő kérdést 

Mindehhez egy korabeli marketinges nőt nyernek meg, akinek egyrészt az lesz a feladata, hogy népszerűsítse az igencsak sok költségvetési pénzt felemésztő Holdra szállást, és ezzel párhuzamosan lobbista tevékenységet végezzen a döntéshozók körében a projekt további anyagi támogatásáért, másrészt neki kellene felügyelnie azt a szigorúan titkos projektet, amely során megrendezik és egy stúdióból közvetítik statiszták segítségével a Holdra szállást egy élő közvetítés keretében, a valódi eseményekkel egy időben. A mindenkin átgázoló és szinte folyamatosan hazudozó marketinges nőt Scarlett Johansson alakítja, akit, ki tudja miért, Marilyn Monroe-vá alakítottak a film fodrászai és sminkesei.

Vigyél a Holdra
Fotó: InterCom

Scarlett Johansson ügyesen alakítja a csábító nőt, amikor Channing Tatum által megformált férfival kell flörtölnie, a filmben ő a holdra szállásért felelős szakember, aki a kilövést is irányítja. Amikor viszont a dörzsölt, minden hájjal megkent, hazudozó marketinges nőt kell játszania, néha úgy érzi az ember, hogy inkább egy másik forgatáson lenne a színésznő. 

Scarlett Johansson és Channing Tatum kettőse viszont a romantikus filmek kedvelőit megfelelőképpen elbódítja majd, romantikus szerelmi történetükben a csavar az, hogy a férfi végtelenül tisztességes, a nő viszont éppen az ellentéte, ő egész életében abból élt, hogy tisztességtelen volt, sokszor becsapott másokat. És mivel az ellentétek vonzzák egymást, elkerülhetetlenül halad a film kettőjük románca felé.

Vigyél a Holdra
Fotó: InterCom

Mindezek mellett, szinte már-már mellékszálként láthatják a nézők, ahogy megtörténik a holdra szállás, és elhangzik a legendás mondat Neil Alden Armstrong asztronauta szájából, aki elsőként tette le a lábát egy idegen égitestre: “Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek”. 

Első látásra úgy tűnik, hogy ez a romantikus film egy egészen monumentális kulisszát, magát a holdra szállást választotta egy szerelmi románc díszletéül, ám a film csúcsjelenetében történik valami, ami visszamenőleg is mindent megváltoztat a filmet illetően. 

Scarlett Johansson marketinges figurája olyan mértékű személyiségfejlődésen megy keresztül, hogy szembeszáll Woody Harrelson ügynök karakterével és megjavíttatja a Holdra küldött kamerát azért, hogy ne csak a hang legyen eredeti, hanem a látott kép is. Azt persze értik a nézők, hogy így már méltó lesz a kiszemelt űrhajózási szakembert játszó Channing Tatum szerelmére, de ennél egy sokkal izgalmasabb dolog is történik a filmben, amely messze túlmutat egy romantikus vígjáték keretein.

Vigyél a Holdra
Fotó: InterCom

Mégpedig azt látjuk, hogy két egymás melletti monitoron megy az eredeti holdra szállás közvetítése, és a stúdióban megrendezett másolata. És ekkor elhangzik a mondat, amely igencsak elgondolkoztató, hogy nem tudják, melyik az igazi. Mert akadt egy kis kalamajka, és persze, hamar kiderül, hogy az emberek az igazi közvetítést látják, de a nézőt igencsak elgondolkoztatja, hogy van olyan konstelláció, amikor ugyanolyan a megrendezett látvány, mint az igazi. 

És felvetődik a kérdés: hogy mi a valóság és mi az igazság? Az a valóság, amit látunk, vagy az, amit elfogadunk valóságnak. És melyik valóságnak van nagyobb igazságtartalma.

Bár mielőtt bárki is feltehetné ezt a kérdést, gyorsan vége is van a filmnek.
Sommásan: 7/10