Bár mellékszereplő, de ahogy megjelenik a mozivásznon, azonnal a figyelem középpontjába kerül Woody Harrelson figurája, aki az amerikai elnöknek dolgozik a Vigyél a Holdra című filmben, és akinek az a feladata, hogy előkészítse a B-forgatókönyvet, olyan ugyanis nem lehetséges, hogy a Holdra szállás élő közvetítése ne legyen sikertörténet. Ezért először azt találja ki, hogy bár felküldenek egy kamerát az asztronautákkal, de az csak a hangot adja, a képet pedig egy olyan stúdióból közvetítsék a Földről, amely meglepően élethű díszletekkel van tele, és űrhajósoknak öltözött színészek adják elő az előre megrendezett és kitalált mozdulatokat. Tehát az eredeti hanghoz megrendezett képet akarnak illeszteni.
Mindehhez egy korabeli marketinges nőt nyernek meg, akinek egyrészt az lesz a feladata, hogy népszerűsítse az igencsak sok költségvetési pénzt felemésztő Holdra szállást, és ezzel párhuzamosan lobbista tevékenységet végezzen a döntéshozók körében a projekt további anyagi támogatásáért, másrészt neki kellene felügyelnie azt a szigorúan titkos projektet, amely során megrendezik és egy stúdióból közvetítik statiszták segítségével a Holdra szállást egy élő közvetítés keretében, a valódi eseményekkel egy időben. A mindenkin átgázoló és szinte folyamatosan hazudozó marketinges nőt Scarlett Johansson alakítja, akit, ki tudja miért, Marilyn Monroe-vá alakítottak a film fodrászai és sminkesei.
Scarlett Johansson ügyesen alakítja a csábító nőt, amikor Channing Tatum által megformált férfival kell flörtölnie, a filmben ő a holdra szállásért felelős szakember, aki a kilövést is irányítja. Amikor viszont a dörzsölt, minden hájjal megkent, hazudozó marketinges nőt kell játszania, néha úgy érzi az ember, hogy inkább egy másik forgatáson lenne a színésznő.
Scarlett Johansson és Channing Tatum kettőse viszont a romantikus filmek kedvelőit megfelelőképpen elbódítja majd, romantikus szerelmi történetükben a csavar az, hogy a férfi végtelenül tisztességes, a nő viszont éppen az ellentéte, ő egész életében abból élt, hogy tisztességtelen volt, sokszor becsapott másokat. És mivel az ellentétek vonzzák egymást, elkerülhetetlenül halad a film kettőjük románca felé.
Mindezek mellett, szinte már-már mellékszálként láthatják a nézők, ahogy megtörténik a holdra szállás, és elhangzik a legendás mondat Neil Alden Armstrong asztronauta szájából, aki elsőként tette le a lábát egy idegen égitestre: “Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek”.
Első látásra úgy tűnik, hogy ez a romantikus film egy egészen monumentális kulisszát, magát a holdra szállást választotta egy szerelmi románc díszletéül, ám a film csúcsjelenetében történik valami, ami visszamenőleg is mindent megváltoztat a filmet illetően.
Scarlett Johansson marketinges figurája olyan mértékű személyiségfejlődésen megy keresztül, hogy szembeszáll Woody Harrelson ügynök karakterével és megjavíttatja a Holdra küldött kamerát azért, hogy ne csak a hang legyen eredeti, hanem a látott kép is. Azt persze értik a nézők, hogy így már méltó lesz a kiszemelt űrhajózási szakembert játszó Channing Tatum szerelmére, de ennél egy sokkal izgalmasabb dolog is történik a filmben, amely messze túlmutat egy romantikus vígjáték keretein.
Mégpedig azt látjuk, hogy két egymás melletti monitoron megy az eredeti holdra szállás közvetítése, és a stúdióban megrendezett másolata. És ekkor elhangzik a mondat, amely igencsak elgondolkoztató, hogy nem tudják, melyik az igazi. Mert akadt egy kis kalamajka, és persze, hamar kiderül, hogy az emberek az igazi közvetítést látják, de a nézőt igencsak elgondolkoztatja, hogy van olyan konstelláció, amikor ugyanolyan a megrendezett látvány, mint az igazi.
És felvetődik a kérdés: hogy mi a valóság és mi az igazság? Az a valóság, amit látunk, vagy az, amit elfogadunk valóságnak. És melyik valóságnak van nagyobb igazságtartalma.
Bár mielőtt bárki is feltehetné ezt a kérdést, gyorsan vége is van a filmnek.
Sommásan: 7/10