Phil Collins énekes lánya, Lily Collins a főszereplője a nagy népszerűségnek örvendő Emily Párizsban című sorozatnak, aki a való életben boldog házasságban él Malcolm McDowell fiával, Charlie McDowell-lel, a sorozatban azonban meglehetősen zűrös a szerelmi élete, mert két férfi közül nem képes választani. A nézők már több évad óta pontosan tudják, hogy melyik férfi való a lányhoz, de persze éppen ez a bizonytalanság is hozzájárul ahhoz, hogy folyamatosan fenn tudják tartani az alkotók a feszültséget.
Darren Star a sorozat atyja, akinek például a Melrose Place vagy a Szex és New York is a nevéhez fűződik, megint a felső középosztály problémáiról beszél ebben a sorozatban is, a termékek, amelyekkel a filmbéli francia marketing ügynökség foglalkozik, általában a luxus kategóriába tartoznak. Bár a középpontban maga az ügynökség áll, mégis a sorozat leginkább egy harmincas éveinek elején és egy ötvenes éveiben járó nő történetét mutatja be. Emilyt Lily Collins játssza, míg a több mint húsz évvel idősebb főnökét, Sylvie-t Philippine Leroy-Beaulieu alakítja, aki sok epizódban legalább annyira fontos szereplővé válik, mint Emily.
A fiatalabb nő a modern megoldások híve, míg az idősebb a hagyományos életmódjához jobban ragaszkodik, és bár mindketten munkamániások, az idősebb francia nő sokkal többet él a szabadidejében, mint a fiatal amerikai, aki eleinte nem is akar Párizsban túl sok időt eltölteni. Bár sokszor dolgoznak egymás ellenében, a nézők mégis azért drukkolnak, hogy végre jöjjön rá a két nő, ha összefognak, akkor tudják igazán sikerre vinni a kis marketing ügynökséget.
Valószínűleg a sorozat sikeréhez az is hozzájárult, hogy nemcsak a nőkről, a nők problémáiról szól, hanem karizmatikusak benne a férfi szereplők is. Sőt, a mellékszereplők is kidolgozottabbak az átlagnál, ez teszi igazán érdekessé a sorozatot.
Az viszont szembetűnő, hogy a negyedik évadra túlságosan hangsúlyos lett a hagyományos családmodellt elutasító szereplők szerepeltetése, a bájos, fiataloknak is ajánlható sorozat ártatlanságát mindez elveszi. Erőltetett és idegesítő megoldásokat látunk, persze mindez megfelel a kvóták által támasztott elvárásoknak.
Míg az eddigi évadok középpontjában a fiatalok sok problémával bíró szerelmi élete volt, addig a negyedik évadban egy me too-ügy borzolja a kedélyeket. A sorozatra mindig is jellemző volt, hogy drága és nagyon látványos ruhákban pompáznak a szereplők, ez most is így van, és bár teljesen hiteltelen sokszor, hogy ennyire fiatalok ilyen drága ruhákat megvennének, a filmnek nem is a realizmus az igazi érdeme, hanem sokkal inkább az, hogy a fontosabb szereplők lelki problémáit megpróbálják a nézők elé tárni.
Fontos kiemelni azt is, hogy a sorozat nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a munkában és a magánéletben felmerülő konfliktusokat jól kezeljék a szereplők, ezzel nyilván a nézőket is bátorítani akarják a jó minták követésére.
Nemcsak a divatvilág és az elegáns illatú parfümök keletkezésének közegét ismerhetik meg a nézők, de egy Michelin-csillagért küzdő elit étterem életébe is kap a közönség némi betekintést. Az étteremben dolgozó séf és Emily kapcsolatáról mindent elmond az a jelenet a negyedik évadban, amikor a lány rántottát főz a fiúnak, aki rámutat arra, hogy túl nagy lángon akarja a lány megsütni a tojást. Emily karakterének éppen ezt kell megtanulnia: a felületes amerikai hozzáállás helyett az emberi kapcsolatok európai mélységét. Azt, hogy nemcsak arra tudjon jól (fókuszálva) figyelni, amit csinál, hanem arra is, akivel éppen van.
Emily azért nem tud választani a neki udvarló fiúk közül, mert nincsen tisztában azzal, milyen élet is tenné őt boldoggá. Egy olyan, amelyben a munka és a karrier van a középpontban, vagy egy olyan, amelyben a családalapításé a főszerep.
Vagyis egy olyan élet, amelyben a megfelelő erősségű lánggal készül a tojás, és amelyben ezáltal az élet valódi zamata képes lesz a maga teljességében megmutatkozni.
(A negyedik évad első öt rész már látható a Netflixen, a következő öt részt szeptember 12-étől lehet megtekinteni.)
Sommásan: 7/10