A Kleo-sorozatban nem szexszimbólum a kémnő

Vágólapra másolva!

A Kleo első évada bemutatta, hogy nem volt emberarcú a szocializmus, mert sok minden számított azokban az években, de az ember az nem, a második évadban viszont már a rendszerváltás utáni időszak kerül górcső alá, az újraegyesülés előtti pillanatok, amikor a főhősnő, Kleo úgy dönt, bosszút áll mindenkin, aki részt vett élete tönkretételében. Mégsem bosszúfilm a Netflix-sorozat, sokkal inkább fekete komédia.

Csejk Miklós

Vágólapra másolva!

diktatúra Kleo Julius Feldmeier

A Kleo-sorozat sikere sokrétű. Egyrészt egy fekete komédiáról van szó, amely során kigúnyolnak szinte mindent, aminek köze volt a szocialista diktatúrához, másrészt jól működik a bosszúfilmekre jellemző dramaturgia is, vagyis olyan az egész, mintha a Kill Bill-t és Bacsó Péter A tanú című filmjét összekevernénk, bár az is az igazsághoz tartozik, hogy A tanú kétségtelenül viccesebb, mert még feketébb a humora. Mindenesetre már a színészválasztás is szembetűnő, mert Kleót alakító Jella Haase nagyon más karakter, mint mondjuk Jennifer Lawrence a Vörös verébben vagy Angelina Jolie a Salt ügynökben, de nem is olyan, mint Rebecca Ferguson a Mission: Impossible legutóbbi három részében. Jella Haase egy kis tömzsi lány, és nem az a bombázó femme fatale-típus, amelyet a Mata Hari kémkaraktere óta megszokott a közönség. 1921-ben Asta Nielsen volt a csábító Mata Hari, 1931-ben Greta Garbo, aki filmtörténelmet írt alakításával, de emlékezetes volt Jeanne Moreau 1964-ben vagy Sylvia Kristel 1985-ben, ahogy a csábító kémnőt megformálták. Mindegyik szexszimbólum volt a maga korában, de mindez nem mondható el Jella Haase színésznőről.

A Kleo másdok évadában is különösen nagy gondot fordítottak a díszletekre és a jelmezekre

Az viszont kétségtelenül igaz, hogy elhisszük neki, hogy kiképezték kémmé, hogy tud mindent, amit tudnia kell a keletnémet kémnőknek, elhisszük azt is, amikor gyilkol, és elhisszük azt is, amikor magába zuhan, mert áldozattá válik, elhisszük azt, amikor dühös lesz, és azt is, hogy ilyen esetekben aztán kő kövön nem marad. Jella Haase hitelesen játssza a Stasi titkos kémnőjét, akit az egyik akció során meglát egy szolgálaton kívüli lúzer zsaru, aki miatt még börtönbe is zárják hazaárulásért, ami valós életfogytiglant jelent, ám jön a rendszerváltás és a politikai foglyokat kiengedik, a lány pedig a berlini fal leomlása után úgy dönt, hogy felkeres mindenkit, akinek köze volt az ő börtönbe zárásához. A felelősöket könnyen megtalálja, ám a valódi válaszokra a második évadig kell várni, amikor aztán minden még abszurdabbá válik, mint az elsőben volt.

A sorozat második évadának is érdemei közé tartozik, hogy különösen nagy gondot fordítottak a díszletekre és a jelmezekre, annyira korhű minden, hogy a néző nem hisz a szemének, egy fekete komédiától nem is várná az ember, hogy minden kis tárgyra, minden ruhadarabra gondjuk legyen a készítőknek. Remek fordulat volt még az első részben, hogy Kleo kapott egy társat, Svent (Dimitrij Schaad), méghozzá annak a lúzer nyomozónak a személyében, aki miatt elindult a kálváriája, amely abszurditása túl ment minden határon.

A második évadban viszont nem bíztak a sorozat készítői abban, hogy a páros képes lesz egymaga fenntartani a humoros jelenetek magas hőfokát, ezért Kleo egy szobatársat is kap, aki egy nyugat-berlini techno őrült (Julius Feldmeier), és semelyik mondatát nem lehet komolyan venni, annyira naiv és annyira nincsen képben abban a tekintetben, hogy mi zajlik körülötte, hogy az már önmagában humorforrás.

Az alkotók pedig elkezdenek lubickolna a két ellentétes karakter bemutatásában, amely szerint Sven a szeretetet hirdeti, a megértést és a boldogságot, de közben nem szeret és nem ért meg senkit, és egy picit sem boldog, mert alig van olyan pillanat, amikor magánál lenne, Kleo viszont éppen az ellentéte, úgy tűnik, hogy nem szeret és nem kímél senkit, nem akar boldog lenni, miközben azt látjuk, hogy igenis helyén van a szíve és az esze is, elkeseredetten keresi a boldogságot, és a hozzá méltó férfit, aki persze ott van mellette, csak nagyon sok időnek kell eltelnie, hogy rájöjjön arra, ki az. Az alkotók Kleo személyében egy olyan karaktert teremtettek, akit mindenki elárul, de aki még mindezek ellenére se veszti el a hitét abban, hogy van igazság a földön.

Sommásan: 8/10