Legjobb zombifilmek: itt a lista

Vágólapra másolva!

Az élőhalottak éjszakája, Holtak napja, Haláli hullák hajnala. Mutatjuk: ezek a legjobb zombifilmek!

Origo

Vágólapra másolva!

zombi zombiapokalipszis élőhalott George A. Romero

A horrorfilmes összeállításunk és a filmes vérszívókról készült toplistánk után ezúttal megmutatjuk, melyek a legjobb zombifilmek. Még a toplista előtt érdemes áttekinteni a többnyire a félelmetes horrorfilmek körébe tartozó (fő definíció szerint a horror alműfaját alkotó, de azóta számos újabb szubzsánert kreáló) zombifilm fejlődését, ugyanis a filmes zombi jelentős átalakuláson ment keresztül az elmúlt mintegy 100 évben.

Maga a zombi (mint „járó halott") fogalma először egy 1819-es Oxford szótárban szerepelt, a tömegkultúrába pedig H. P. Lovecraft néhány novellája (például az 1921-es Herbert West–Reanimator), illetve William Seabrook 1929-es Magic Island című, karibi útikönyve vitte át: Seabrook leírása szerint a zombi vudu varázsló által életre keltett, és kontrollált, önálló akaratától megfosztott rabszolga, az első zombik is így jelentek meg a legelső ilyen filmben, a Lugosi Béla főszereplésével készült 1932-es A fehér zombi-ban (Lugosi a gonosz mágust alakította). A zombik aztán George A. Romero 1968-as horrorklasszikusával, Az élőhalottak éjszakája című zombifilmmel teljesen leszakadtak karibi gyökereikről (ahogy Lovecraft élőhalottas novellái sem a varázslat, hanem a "tudomány" szemszögéből, modern Frankenstein-történetekben vizsgálták az élőhalottak megjelenésének lehetőségét).

Romero filmjével a "klasszikus zombi" gyakorlatilag kihalt a popkultúrából, egyetlen igazán emlékezetes újra felbukkanása egy másik horror-sztárrendező, Wes Craven A kígyó és a szivárvány című 1988-as filmjében látható (ami az antropológus és etnobotanikus Wade Davis három évvel korábban megjelent, azonos című, Haitiben végzett kutatásairól szóló non-fiction könyvéből készült: Davis tudományos alapon eredt a zombik legendájának nyomába, különösképp egy bizonyos Clairvius Narcisse esetét tanulmányozva, aki állítólag két évre zombivá változott, Davis szerint az elsősorban a maszlagból és a gömbhalból kinyert, hallucinatív idegméreg-koktél hatására).

Az élőhalottak éjszakája (Duane Jones)
Fotó: AFP

Romero 1968-as klasszikusában teljesen leszakította a zombit a karibi egzotikumról, és megteremtette a mai mozis és televíziós élményeinknek megfelelő modern élőhalottakat, azaz a lélek és gondolatok nélküli, pusztán fizikai automatizmusoknak engedelmeskedő, elsősorban tömeges jelenlétüknek köszönhetően diadalmaskodó, vírusszerűen szaporodó és csak fejlövéssel ártalmatlanítható modern zombikat. Persze azóta is számos vonatkozásban "fejlődtek" a zombik (Romero például megteremtette a "gondolkodó" zombit, megjelentek a szimpatikus és vicces, sőt érzelmes élőhalottak is, sőt, természetfeletti, hihetetlen sebességgel is képesek már támadni), de alapvetően Az élőhalottak éjszakája a kiindulópontja és viszonyítási pontja mindegyiknek.

A legjobb zombifilmek mindig az emberekről szólnak

A legjobb zombifilmekről rengeteg lista készült, összesítve a közönség, a kritikusok és filmtörténészek által is elismert, régi és modern élőhalottas filmeket. Ezeket is felhasználva válogattuk ki a top10 zombifilmet, amelyek között megtalálhatóak régi és modern klasszikusok is – a filmeket bemutatásuk éve szerint soroljuk fel.

A fehér zombi (1932, r.: Victor Halperin): az első zombifilm, amely még a Magic Island karibi egzotikumától ihletve mutatta be a vudu varázsló által hipnotizált "élőhalottakat". Az 1930-as évek elsőszámú hollywoodi horrorsztárja, Lugosi Béla egy évvel azután, hogy a horrorfilmek megkerülhetetlen klasszikusává tette Drakula grófot, ezzel elindítva a vámpírfilmek divatját, Legendre szerepében, vudu mágusként a zombifilmeket is pályára állította. Persze A fehér zombi ma már nem tartozik az ideglelős horrorok közé, sokkal inkább egy sötét szerelmi dráma, amelyben egy sötét mágus igyekszik elválasztani egymástól a szerelmeseket, zombivá hipnotizálva a szépséges fiatal nőt, csakhogy kiderül: az érzések és érzelmek nélküli fiatal test önmagában értéktelen... Halperin filmjének nyomán olyan klasszikusok születtek a zombis alműfajban, mint a Zombit gondoztam (1943, r.: Jacques Tourneur) vagy a The Plague of the Zombies (1966, r.: John Gilling)
Az élőhalottak éjszakája (1968, r.: George A. Romero): nem csupán a modern zombifilmek, de a modern horror klasszikusa (egyben a legjobb zombifilm, ami valaha készült), ugyanis nem csak az élőhalottas filmeket, de a horrort is új pályára állította. Romero kisköltségvetésű, "gerillamódszerekkel" készült filmjében nem csupán minden félelmetesebb és véresebb, mint korábban valaha, de ez az első horrorfilm, ami komoly társadalomkritikát fogalmazott meg, például a családi értékek erodálásával, a társadalmi szolidaritás hiányával "az önmagát felzabáló Amerika" legbrutálisabb mozis hasonlata lett, egy olyan korszakban, amikor a "virággyermekek" hirdették a világbékét, Az élőhalottak éjszakája viszont "szilánkosra törte az 1960-as évek hippimozgalmának békével és szeretettel kapcsolatos illúzióit" (a filmről itt írtunk bővebben).
Holtak hajnala (1978, r.: George A. Romero): a film, amiben a zombik elől a túlélők egy plázába menekülnek és ami kegyetlenül rámutat a fogyasztói társadalom "agyhalottá válásának" veszélyeire. Romero az első zombis filmje után nem akart többet élőhalottakkal foglalkozni, de más műfajú filmjeivel kisebb sikert ért el, és amikor egy pittsgurghi bevásárlása alkalmával a plázában lézengőkben első filmjének élőhalott teremtményeit vélte felfedezni, úgy döntött, mégis van mondanivalója a zombifilmek műfajában. A Holtak hajnala zseniális társadalomkritika, amelyből 2004-ben született népszerű remake Zack Snyder rendezésében, akinek ez volt a mozifilmes debütálása.
Zombi 2 (1979, r.: Lucio Fulci): az alternatív címeken (Zombi; Zombie 2; Zombie Flesh Eaters) is ismert Fulci rendezés afféle nem hivatalos folytatása a Holtak hajnalának, de csak forgalmazási szempontok alapján, Romero filmjét ugyanis Olaszországban Zombi címmel mutatták, Fulci filmjének forgalmazói pedig a "folytatás" sugallmazásával próbáltak több nézőt bevinni a mozikba. De technikai értelemben mindenképpen áll a "folytatás", ugyanis az újszerű maszkok és speciális effektek, amelyekkel például a zombik rothadó, férgek rágta testét bemutatták új szintre emelte a zombifilmek gyomorforgató "hullarealizmusát". Ugyanakkor Fulci részben visszatereli a zombikat a karibi hitvilágba, miközben meg is tartja a modern zombikór vírusfertőzéses jellegét, ezzel (és a központi szerelmespárral) tulajdonképpen afféle hibridje A fehér zombinak és Romero első két élőhalottas filmjének, amellyel Fulci örökre beírta a nevét a horrorfilmek történetébe.

Holtak napja (1985, r.: George A. Romero): nem véletlenül tartják Romerót a zombifilmek koronázatlan királyának, ugyanis első három élőhalottas filmjével folyamatosan megújította a műfajt. Ezúttal egy katonai bázison játszódik a film, ahol egy laboratúriumban egy tipikus őrült tudós, Dr. Logan a zombivírus ellenszerét kutatva rájön arra, hogy az élőhalottak taníthatóak, némelyikükben, így a kedvencében, a Csöppnek becézett veteránban előhívható az emlékezet. Romero ezzel a filmjével megalapozott a zombik evolúciójának, valamint újabb szintre emelte a zombifilmek társadalomkritikáját.
Re-Animátor (1985, r.: Stuart Gordon): a H. P. Lovecraft 1922-es elbeszélésétől ihletett film tökéletesítette a zombifilmek alműfajában a horrorkomédia zsánerelegyét, azaz mesteri szinten ötvözte a rémületet a humorral az embereket tudományos kísérlet keretében a halálból visszahozó orvostanhallgató Herbert West történetében, aki nem számít rá, de tudományos ridegsége miatt nem is izgatja, hogy a reanimáltak erőszakos ösztönlénnyé válnak, akik képesek összefogni az élők ellen. Stuart Gordon érdeme azonban az is, hogy Lovecraft "tudományos élőhalottas" fikcióját filmre vitte.
Hullajó (1992, r.: Peter Jackson): egy új-zélandi fiatalember anyját megharapja egy szumátrai patkánymajom, a nő megbetegszik és meghal, de újra életre kel, és háziállatokat, ápolónőket, barátokat és szomszédokat gyilkol és eszik meg. A Hullajó vérben és poénokban gazdag agymenés az agyhalottakról. Mielőtt Peter Jackson megújította volna a fantasy-t A Gyűrűk Ura-trilógiával, elkészítette minden idők egyik legszórakoztatóbb zombi-vígjátékat (persze, a rajongók miatt muszáj megemlíteni Dan O'Bannon 1985-ös Az élőhalottak visszatérnek című horrorkomédiáját is, amelyben a punk-jelenség és az 1980-as évek összes konzumidiotizmusa kristályosodik ki egy véresen vicces történetben).
28 nappal később (2002, r.: Danny Boyle): állatvédők betörnek a Cambridge-i Főemlőskutató Intézet kísérleti laborjába, és a tudósok figyelmeztetése ellenére szabadon engedik az egyik "düh-kórral" fertőzött majmot, ezzel elszabadul a globális pokol, 28 nappal később pedig egy biciklis futár (Cillian Murphy) felébred a kómából egy elhagyatott londoni kórházban... Danny Boyle zömében DV-kamerával rögzített, Romero Holtak-sorozata által ihletett filmje új lendületet adott a zombifilmeknek, ezzel (és a szintén Romero-filmek által ihletett videojátékból készült Resident Evil-el) kezdődött az élőhalottak reneszánsza a kétezres években. De ami ennél fontosabb: a 28 nappal később a zombifilmek műfaján belül hatásosan vizsgálta a szociális elmagányosodás jelenségét, ezzel újabb ékes példát szolgáltatva arra, hogy a legjobb horrorfilmekben (és különösképpen a zombifilmekben) rendre fontos társadalmi problémák jeleníthetőek meg.
Haláli hullák hajnala (2004, r.: Edgar Wright): szintén a kétezres évek zombireneszánszának zászlóshajója, egyúttal az évtized legjobb horrorvígjátéka (és a sokszor borzalmas magyar forgalmazási címadás iskolapéldája). Edgar Wright a "haverfilmek" szubzsánerében gondolja tovább a részben a Holtak napjá-ban is megfogalmazott felvetést: mi a teendő, ha olyasvalaki is megfertőződik a "hullakórral", aki közel áll a szívünkhöz. A kulturális (főként a zombit illetően) utalásokban gazdag filmnek az a társadalmi nyugtalanság az alapja, amit a 2001. szeptember 11-i terrortámadás keltett (és aminek egyes filmtörténészek szerint a zombik reneszánsza is köszönhető), miközben Caitlyn Witkowski és Brian Blais epidemiológusok szerint Romero Holtak-sorozatához hasonlóan a Haláli hullák hajnala modellértékűen mutatja be egy pusztító világjárvány terjedésének dinamikáját.
Eleven testek (2013, r.: Jonathan Levine): a kétezres évek derekán, némiképp Wright filmje által (és persze a megkerülhetetlen Romero miatt) inspirálva új vonulat jelent meg a zombifilmekben, olyan filmekkel, amelyekben a zombik egyre emberibb viselkedést mutatnak (Romero a 2005-ös Holtak földjében, negyedik zombifilmjében a saját élőhalottas univerzumában gondolta végig az ismételt "emberré válás" tömeges lehetőségét). Ennek a vonulatnak a talán eddigi legtökéletesebb filmje Levine 2013-as rendezése, ami a horrorvígjátékot ötvözi a romantikus filmmel, ugyanis a történet egy furcsa szerelmes pár, egy ember lány és egy zombi fiú kapcsolatát helyezi a középpontba. Az Eleven testek humoros újraértelmezése Shakespeare Rómeó és Júliájának, egyben mesterien kivitelezett (sem a humor, sem a románc, sem az ijesztgetés kötelező elemeiről nem megfeledkező, azokat jó ütemben adagoló) látomás arról, hogy a szociálisan "agyhalottak" számára is van remény az újrakezdésre.