Megalopolisz előtt: ezek Francis Ford Coppola legjobb filmjei

Francis Ford Coppola kétségkívül a legnagyobb amerikai rendezők egyike. Új filmje, a Megalopolisz szeptember végétől látható a mozikban. A premier kapcsán összegyűjtöttük Coppola legjobb filmjeit.

Francis Ford Coppola rendezőként, forgatókönyvíróként és producerként is nyert Oscar-díjat, összesen öt alkalommal. De nem csak Hollywoodban ismerték el filmjeit, sőt. Az 1939-ben született, olasz származású amerikai filmművész azon 10 rendező közé tartozik, akik kétszer is elnyerték a legrangosabb filmfesztivál fődíját, a cannes-i Arany Pálmát (háromszoros nyertes nincs még). Cannes-ban mutatták be (hatalmas ovációval) legújabb filmjét, a több mint négy évtizeden át tervezett, teljes egészében saját vagyonából finanszírozott Megalopolisz című sci-fi látomást – a 138 perces monumentális film 2024. szeptember 28-tól a magyar mozikban is látható. A premier kapcsán érdemesnek találtuk összegyűjteni: melyek Coppola legjobb filmjei.

A Megalopolisz még nem, de a Keresztapa mindenképp ott szerepel Coppola legjobb filmjei között
Fotó: Paramount Pictures

Francis Ford Coppola legjobb 5 filmje

A rendezőként, forgatókönyvíróként és producerként is tevékenykedő Coppola 1969 és 2023 között összesen 25 filmet rendezett, ezek közül válogattuk ki a legjobb ötöt. Azaz csak olyan filmeket, amelyeknek rendezője is volt, így például nem szerepel a listán a Franklin J. Schaffner rendezte A tábornok (1970), amelynek forgatókönyvéért Coppola (Edmund H. North és a film alapjául szolgáló könyv szerzője, Faragó László társaságában) első Oscar-díját átvehette.

A "szűkített listán", számos magazin, kritikus és filmtörténész, valamint a nézők véleménye alapján ez a top 5 Coppola-film:

1. A Keresztapa (1972) és A Keresztapa II. (1974): a mai napig komoly viták folynak arról, hogy vajon az alapmű, vagy a folytatás sikerült-e jobban (s csak abban nincs vita, hogy a Corleone-trilógia záródarabja, a harmadik rész sikerült kevésbé, bár Coppolát azért is Oscarra jelölték). Ezt a vitát nem lehet, és nem is érdemes eldönteni: a 3 Oscar-díjas első rész és a 6 Oscar-díjas folytatás is remekmű, nem csupán a gengszterfilmek újító alkotásai, de az egyetemes és modern filmművészet sarokkövei, a tömegkultúra hivatkozási pontjai.
2. Apokalipszis most (1979): a Joseph Conrad kisregényéből, Coppola és John Milius forgatókönyvéből rendezett 2 Oscar-díjas, valamint Arany Pálma-nyertes háborús látomás nem csupán a Vietnam-filmek (és általában véve: a háborús filmek és azon belül is a háborúellenes filmek) egyik legjobbja, hanem az egyik legizgalmasabb kísérlet az emberi psziché sötét bugyrainak feltérképezésére. Marlon Brando, Martin Sheen és Robert Duvall is remekelnek (hogy csak a három legismertebb színészt emeljük ki), de igazán Coppola rendezése, a filmes eszköztár kreatív alkalmazása teszi emlékezetessé ezt a pszichés mélyrepülést az őrület sötétjébe, ami a nézőt is belső utazásra invitálja.
3.  Magánbeszélgetés (1974): Coppola a két Keresztapa-film között forgatta ezt a cannes-i Arany Pálmás, 3 Oscarra jelölt sötét thrillert, ami az ún. paranoia-filmek egyik legjobbja. Főhőse egy lehallgatási specialista (Gene Hackman pazar alakításában), akinek az egyik megbízása személyes üggyé kezd válni, míg végül szinte beleőrül abba, hogy a saját eszközeit fordítják ellene. Coppola a Magánbeszélgetésben a Watergate-ügy nyomán felerősödött általános amerikai bizonytalanságot megragadva nemcsak az amerikai erkölcsök eróziójáról és társadalmi válságáról mesél, de általános érvénnyel mutat rá a megszerzett, töredékes információk értelmezési problémájára: még a legtisztábban kivehető mondatok is félreértelmezhetőek a teljes kontextus és a beszélő valódi szándékainak ismerete nélkül.
4.  Előre a múltba (1986): ebben a 3 Oscar-díjra jelölt romantikus filmben egy válófélben lévő családanya (Kathleen Turner) a 25. érettségi bankettjén elájul, és amikor felébred a múltban, 1960-ban, az érettségi évében találja magát, esélyt kapva arra, hogy rendbe hozza életét és kapcsolatát diákkori szerelmével, későbbi férjével (Nicolas Cage). Coppola ebben a látszólag könnyed romantikus komédiában az időutazás témáját és a nosztalgiát arra használja fel, hogy rávilágítson az általános családi értékekre és arra, hogy van, ami az életben egészen egyszerűen elkerülhetetlen és megváltoztathatatlan.
5.  Rablóhal (1983): ez, a S. H. Hinton azonos című regényéből készült fekete-fehér kamaszlátomás Coppola személyes kedvence a saját filmjei közül. Az egykori karizmatikus bandavezér Motoros fiú (Mickey Rourke) és öccse, a bandavezérként bátyja árnyékával harcoló vad Rusty James (Matt Dillon) viszonyára összpontosító Rablóhal a fiatalkori agresszió ellenében született filmköltészeti mű, amelyben az égbolton száguldó felhők és az óramutatók gyakori képei szimbolizálják, hogy a szereplők fel sem fogják: eljárt felettük az idő, ideje lenne felnőni. (Érdekesség, hogy Coppola 1983-ban egy másik Hinton-regényt is megfilmesített: az 1960-as években játszódó A kívülállók a kamaszok viselkedésének, problémáinak és szorongásainak hitelesen valósághű ábrázolásával hívta fel magára a figyelmet.)

Ezért nincs a Megalopolisz a legjobb Coppola-filmek között

A parádés szereposztással (Adam Driver, Giancarlo Esposito, Nathalie Emmanuel, Shia LaBeouf, Jon Voight, Laurence Fishburne, Talia Shire, Dustin Hoffman) készült sci-fi eposz, az ambiciózus és látnoki építész és a hatalmát megtartani igyekvő kapzsi polgármester konfliktusára épülő, a hollywoodi stúdiórendszert is célba vevő Megalopoliszt Coppola afféle filmes végrendeletként készítette el.

A témákban gazdag, monumentális filmet azonban még korai lenne Coppola legjobbjai között emlegetni. Eddig ugyanis leginkább csak Cannes-ban lehetett látni (az amerikai premier is csak szeptember 27-én lesz), ráadásul az eddig született kritikák eléggé vegyesek.

Persze ez önmagában nem jelent semmit: a kritikusok gyakran tévednek, nem egy, ma már filmtörténeti remekmű kapott kedvezőtlen kritikákat bemutatásakor. Ráadásul a filmjét az amerikai stúdiórendszer ellenében is készítő Coppola tart is a stúdiók haragjától (márpedig a hollywoodi stúdiók rendre megtalálják a módot, hogyan befolyásolják az amerikai kritikusok véleményét), olyannyira, hogy ennek a cannes-i sajtótájékoztatón is hangot adott, arról is beszélve, hogy el tudja képzelni, hogy már a forgalmazásnál akadályokba ütközik a Megalopolisz.