"A szégyen az oka. Jobb elviselni a megaláztatást, mint azt a tudatot, hogy mások is megtudják, hogy hozzányúltak. Ilyen a japán mentalitás" – magyarázza egy japán nagyvállalat vezetője fiatalabb beosztottjának, miért hihette azt, hogy a szépséges diáklány, akit a szeme láttára molesztáltak a zsúfolt tokiói metrón, elélvezett a zaklató érintésétől. A házassági válságát szexuális fantáziálással, hostess lányokkal és alkohollal kezelő kétgyerekes fiatalabb kollégát, bizonyos Hada Hirosit (James Pax) ezután hároméves Los Angeles-i külszolgálatra küldik, és az idegen városban, elég részegen hozzá, kísértésbe is esik, amikor a tokiói metrón látottakat maga is kipróbálná és egy amerikai gimnazista lány szoknyája alá nyúl, de a kamasz az amerikai mentalitásnak megfelelően rögtön segítségért kiált. Ráadásul a lány annak a Crowe felügyelőnek (Charles Bronson) a gyereke, aki az erkölcsrendészet legkeményebb zsarujaként arra tette fel az életét, hogy megtisztítsa Los Angeles utcáit a nőkkel és gyerekekkel szemben erőszakoskodó, rajtuk élősködő alakoktól.
A Tiltott dolog: Kinjite tehát két fő témára koncentrál: a japán és amerikai kulturális különbségekre és a közös erkölcsi értékekre. A japán Hada ugyanis nagyon gyorsan megbánja tettét, főleg amikor Crowe felügyelő elsőszámú célpontja, a kiskorúak futtatására "szakosodott" strici Duke (Juan Fernández) elrabolja a kislányát, hogy a miután harmadmagával megerőszakolja, rászoktassa a drogokra, majd gazdag ügyfeleihez (férfiakhoz és nőkhöz egyaránt) vigye, akik válogatott perverzióikat kiélhessék.
A japán férfi és az amerikai lány közötti konfliktus nem is nagyon kerül többet szóba, a film nagy része tulajdonképpen a Duke elleni harc krimis és akciófilmes bemutatása, olyan Bronson-mozik szellemében, mint a Bosszúvágy, az Éjféli leszámolás vagy a Murphy törvénye. Utóbbi kettőt egyébként a Tiltott dolog: Kinjite rendezője, J. Lee Thompson jegyzi, akivel Charles Bronson összesen 9 filmet készített és épp ez a brutális és furcsa film volt az utolsó közös mozijuk (az első az 1976-os Tízezer dolláros megbízás volt).
Furcsa film, mivel a kemény jeleneteket az egyébként kiváló mesterember Thompson (Navarone ágyúi, Rettegés foka, Mackenna aranya) rendre fekete humorral vegyíti. A főcím alatt például egy fekete aktatáskából különféle szado-mazo játékszerek és egy óriási műpénisz kerülnek elő, majd néhány jelenettel később Crowe és a társa betörnek egy hotelszobába, ahol Duke egyik kamaszprostituáltját egy férfi készül "megbüntetni", végül némi csihipuhi után Crowe kezébe kerül a már említett vibrátor, amivel ő bünteti meg a Duke rejtekhelyét titkolni akaró perverz kuncsaftot, aztán a következő jelenetben hazamegy, megmossa a kezét és közli a feleségével, hogy a munka elvette az étvágyát. De ugyanilyen brutális és mégis humoros, amikor Crowe megeteti Duke-kal a 25 ezer dolláros aranyóráját, amivel a strici a nyomozót próbálja megvesztegetni. Nem is szólva arról, hogy végül milyen büntetést intéz a bűnöző számára a börtönben Bronson felügyelője.
Ahogy az már lenni szokott az ilyen furcsa krimiknél, a Tiltott dolog: Kinjite is elsősorban a hangvétele és látásmódja miatt nevezhető egyedinek.
Az 1980-as években viszont egyre több, a japánok és amerikaiak különbségeit és azonosságait bemutató hollywoodi film készült, 1989-ben, a Kinjite évében több ilyen mozifilmet is bemutattak, például Ridley Scott Fekete eső című filmjét Michael Douglas, Andy Garcia és Ken Takakura főszereplésével, illetve a Hívatlan szövetséges című krimikomédiát Pat Moritával és Jay Lenoval. Ebben a két filmben a japán és amerikai rendőrök alakjaiban mutatják be a kulturális különbségeket és hasonlóságokat, Thompson és Bronson mozijában viszont csak az amerikai rendőrséget látni akció közben, a japán férfiak jellemzően üzletemberek.
Ennek az oka az, hogy a Tiltott dolog: Kinjite még egy korábbi hollywoodi szemléletben készült, az olyan filmek sorába tartozik, amelyekben kidomborítják a japánok amerikai térfoglalását. Az 1970-es évektől kezdve ugyanis a japán gazdasági csoda eredményeként a második világháború vesztesei (és a két atombomba-támadás elszenvedői) sorra kezdték felvásárolni az olyan amerikai gazdasági és kulturális szimbolumokat, mint a Columbia stúdió és a Columbia lemezcég vagy a Rockefeller Center, nem is szólva a japán elektronikai vállalatok és autógyárak megjelenéséről. Ennek megfelelően az USÁ-ban az 1980-as évekre felerősödött a japánokkal szembeni ellenszenv, ami a hollywoodi filmekben, így a Tiltott dolog: Kinjité-ben is megjelenik, igaz, végül Thompson filmje egy közös ellenség okán el is némítja ezeket a hangokat.
A rendkívül bizarr és erőszakos Kinjite egyike a bűnös filmélvezeteknek, szigorúan csak erős idegzetűeknek és Bronson-rajongóknak ajánlott.