A hidegháborús időszakban ritka volt a szerencsejáték ágazatra fordított külföldi befektetés a kelet-európai országokban. Ez a tény hamar megváltozott, mikor az akkori Jugoszlávia 1967-ben megnyitotta határait és törölte a vízumot. A vas függönyön túl bár elég ritkán fordult elő, az ország törvényei engedélyezték a fogadást, szerencsejátékot és a kaszinók építését, valamint az ilyen befektetésekre irányuló törekedéseket, egyetlen feltétellel: csak turisták vehettek részt szerencsejátékokban, jugoszláv állampolgárok nem patronálhatták a kaszinókat. Az új törvény hatására 1973-ban már 28 kaszinót működtettek az akkori Jugoszlávia területén.
Az amerikai Penthouse magazin tulajdonosának, Bob Guccione-nek figyelmét is felkeltette ez a lehetőség. 1969-ben, reménykedve, hogy tehetős amerikai és brit üzletemberek sokaságát fogja vonzzani a hely, 45 millió dollárt fektetett a Haludovo Palace Hotel építésébe, melyet egy lenyűgöző tengerparti kaszinó és hotel komplexumnak terveztek Krk szigetén.
A hotel fénykorában:
És mostani állapotában:
A hotel a kor divatos, brutalista stílusában épült, a terveket egy horvát építész, Boris Magas készítette. A komplexum 1972. június 15-én nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. Az idelátogató vendégeket többek között bowling és tenisz pálya is várta, pihenni a nagy hallban lehetett, melyet függőkertek, szökőkutak és belső medencék díszítettek. Egyes források szerint több száz kiló homár és kaviár, illetve több száz üveg pezsgő került felszolgálásra a nyitás utáni hónapokban a hotel előkelő látogatóinak, akik között Olof Palme és Szaddam Husszein is megtalálható volt.
A Penthouse Adriatic Club szótárában nem szerepelt a visszafogottság, amit jól bizonyít az is, hogy egyes exkluzív partik során a medencéket is pezsgővel töltötték meg.
A kezdeti fényűzés és sikerek után a nyugati vendégek száma sajnos nem felelt meg az elvárásoknak, főként helyi és környékbeli látogatók érkeztek a hotelbe, akik a törvényeknek megfelelően nem használhatták a kaszinókat és nem vehettek részt semmilyen szerencsejátékban.
Egy 1973-as törvény végleg keresztbe tett volna a hotel és Guccione szárnyalásának, miszerint a meglévő kaszinók üzemelhettek külföldi tulajdonban 1974. augusztusáig, ám addig ki kellett jelölni egy jugoszláv állampolgárt, mint a hely üzemeltetője, annak érdekében, hogy a hotel üzemeltetését meg lehessen hosszabbítani. A hosszabbításra és a törvény szerinti új tulaj kijelölésére nem volt szükség, ugyanis a Penthouse Adriatic Club csődbe ment 1973 elején.
Guccione távozása után a hotel a horvát kezekben lévő Brodokomerc céghez került és elhagyta a Penthouse jelzőt, így már csak Haludovo Palace Hotel-ként üzemelt az elkövetkezendő időszakban. Megszűnt a túlköltekezés és a fényűzés, de felső-kategóriás jellegét megőrizte a hely. Több nemzetközileg is elismert személy látogatta az intézményt, zenei eseményeknek és kulturális programoknak adott otthont a későbbi években. Újra tudott profitot termelni és még nagyjából két évtizeden keresztül üzemelt, de sosem érte el azt a szintet, amit kezdetekben Guccione megálmodott.
A hotel utolsó sikeres éve 1990-ben volt, 1991-ben a délszláv háború áldozatává vált a komplexum és maga a horvát turizmus is. A háború alatt menedékhelyként szolgált, majd a háború után kísérletet tettek a hely megtisztítására és az illegálisan ott tartózkodók kitelepítésére. A hotel nagy része leépült, az itt meghúzódó menekültek távozásukkor szinte darabjaira szedték szét a berendezését.
1995-ben a Haludovo hotel magántulajdonba került, ekkor értéke 27 millió euró volt. A következő évben egy Bozidar Androcec nevű üzletember vásárolta meg a területet 2 millió euró előlegért, ígérve, hogy a fennmaradó összeget időszakosan törleszti. 1996 és 1999 között Androcec 9 részben adta el a hotelt nagyjából 5,1 millió euró értékben, miközben törlesztését nem rendezte a korábbi tulajdonos felé.
Utolsó vendégeit a hotel 2001-ben fogadta.
A 2000-es évek nagy részében Ara Abramyan, örmény-orosz üzletember, gyémánt kereskedő és Jószolgálati Nagykövet tulajdonát képezte az építmény, melynek feltámasztása nem szerepelt a tervei között, annak ellenére, hogy a horvát vezetőség részéről megszámlálhatatlan kérelem érkezett felé ennek érdekében. 2008-ban véglegesen megszabadult ő is tulajdoni jogaitól.
A hely pusztulásáért sok mindenkit lehetne okolni. A hely korábbi tulajai és az állam egymásra mutogat a horvát pénzügyet és törvényeket, illetve azokat a tulajokat emlegetve, akik nem fektettek elengedő pénzt a hely fenntartásába.
A hotelből mára szerkezetén kívül alig maradt valami. A bútorok teljesen megsemmisítve, szétdobálva, a plafonig érő üvegek és tükrök összetörve hevernek a földön. A szobák üresen állnak, némelyik vandál gyújtogatások áldozata lett. Itt-ott még lehet találni matracokat, bútorokra emlékeztető szerkezeti elemeket, törött tányérokat és csészéket, illetve az alagsorban egy szobában egymásra dobálva a hotelben dolgozók egyenruháit. Természetesen szörnyű állapotban. A vélhetően irodaként használt szobákban még máig találhatunk régi számlákat, szobaszervíz papírokat és foglalókat szétdobálva a földön.
Az egykoron üzletembereket és tehetős nyugati személyket vonzó luxust hotel és kaszinó manapság már csak a katasztrófa turistákat vonzza, ám a hotelbe belépve egy kis fantáziával még mindig átélhető 20. század végi luxus hangulata.
A hotelt előszeretettel használják filmek és videóklipek helyszíneként is manapság. Magyar vonatkozásban is találunk erre példát, hiszen 2 évvel ezelőtt itt forgott a Gustave Tiger nevű zenekar Termidor című számához készült videó egyik része is.
Szöveg forrása:
https://sometimes-interesting.com/2016/04/14/penthouse-adriatic-club-at-the-haludovo-palace-hotel/