Ki is áll most pontosan az M0-M1-M7 találkozásánál lévő Tópark mögött? Hogyan került önökhöz a projekt?
A projekt előéletét sokan jól ismerik, de az igazán fontos az, hogy a beruházás 2015-ben került az Útnet Építő Kft. tulajdonába felszámolásból, amikor az állagmegóvási és útfejlesztési munkálatokkal párhuzamosan azonnal megkezdődött a projekt újratervezése és az ingatlan-mix átdolgozása. Az újtulajdonos pedig egy várost álmodott a projektből és az álmok megvalósulni látszanak. Ez azért jelentős változás az addigi koncepcióhoz képest, mert ez számos plusz szolgáltatást jelent majd a kialakuló városnegyed jövőjében. Ehhez először azonban új kereteket kellett teremteni a projekthez. Nem mintha az eredeti álom rossz lett volna, csak éppen az egyszerűen nem volt időszerű és a magyar piac nincs is felkészülve ilyesmire.
Korábban Közép-Európa Monaco-jaként emlegették a Tóparkot.
Pont ettől szeretnénk elhatárolódni. Nem csak a múlttól, hanem attól az ingatlanmixtől is, amit eredetileg terveztek. Nem lesz majdnem százezer négyzetméteres bevásárlóközpont. Ez itt ugyanis nem Dubaj. Ez Biatorbágy, a budai régió nyugati kapuja, ahol lehet új dolgokat csinálni, de nem kell indokolatlanul túlzásokba esni. Ennek megfelelően mi nem courtyard-ot, nem lakóparkot fejlesztünk, hanem egy városközpont alapjait helyezzük le..
Mégis miért lehet izgalmas ez az új központ?
Nincs ebben az országban sem lakópark, sem vegyes hasznosítású terület, sem másmilyen projekt, amelynek a saját nevével fémjelzett kettő darab autópálya-lehajtója lenne. A Liszt Ferenc repülőtér így mindössze 20-25 perc alatt, lámpa nélkül érhető el, de Budapestre is beér az ember alig 9 perc alatt. Bár igaz, hogy agglomerációs projektről beszélünk, de olyan közel vagyunk a városhoz, hogy emiatt például a Lakás 2017 kiállításon a budai nagy lakásszámú projektek közé soroltak be minket. Hozzátenném, a dobogón végeztünk azon projektek között, melyek a legtöbb közönségszavazatot kapták a piacon. Ez egy nagyon fontos visszajelzés. Azt mutatja, hogy az emberek bíznak ebben a projektben. Nem hiába. Hiszen például a légifelvételeken is gyönyörűen látszik a lakóingatlan 80 százalékos készültsége. Ez pedig meglepő lehet sokaknak - nem jellemző ugyanis a magyar piacon az, hogy felépítményt értékesítsenek. Inkább előértékesítés folyik, leginkább azért, hogy megszerezzék a projekthez szükséges hitelt. Itt azonban már áll a ház, önerőből finanszírozzuk, ősztől kezdve folyamatosan át is adjuk. Nekünk már nem kell a tervezőasztalra mutogatnunk, egyelőre nem létező ingatlanokról beszélnünk és a kivitelezés nehézségeiről magyaráznunk. Egyszerűen ki lehet jönni, meg lehet nézni a lakásokat, be lehet lépni az ajtón, felhúzni a redőnyt és élvezni a tó nyújtotta látványt. Decembertől kezdve pedig be lehet költözni.
2010 körül állt le az eredeti Tópark projekt. Akkor már ilyen állapotig eljutottak?
Dehogy! Igaz, hogy eddig csöndben voltunk, de két éve már gőzerővel megy a kivitelezés. A 2009-es bokrétaavatónál még több épület csonak volt és ráadásul más funkciót szántak neki.
Az autópályák felől még mindig csak a csupasz betonépítmények látszanak. Vonzó látvány ez a lakásvásárlóknak?
Valóban a külső héj, vagyis a jövőbeli irodaházak látszanak kívülről, ám azt tudni kell, hogy a kivitelezés már ezeknél is majd’ a felénél jár. Mivel mi alapvetően útépítő múlttal is rendelkezünk, ezért az utak rendbetételével kezdtük a munkákat. Utána jött az állagmegóvás, majd pedig az épületek kivitelezésének folytatása. Nagyon sokat haladtunk az elmúlt két évben. Értelemszerűen a lakóépületeket és az ezekhez közel eső részt fejlesztjük első körben, hogy ne legyenek zavaró tényezők. Azokat 2018-ra szeretnénk befejezni, utána pedig jöhet a többi. Ez összesen 350 lakást jelent, és ezt követi majd 55 ezer négyzetméternyi iroda- és 15 ezer négyzetméternyi kiskereskedelmi terület megvalósítása.
Mi kell ahhoz, hogy városközpont lehessen a Tópark?
Ehhez például kell egy ennek megfelelő besorolás a helyi önkormányzat részéről. Ennek az a feltétele, hogy megvalósítsuk a lakófunkciót, és decemberig átadjunk egy önkormányzati bölcsődét, óvodát és körzeti orvosi rendelőt. Ezzel pedig a magyar viszonyokhoz igazodunk. Nincs már Dubaj-hangulat, nem kell ide Észak-Amerika. Ez egy izgalmas, de egyúttal élhető, és mindenekelőtt lültető projekt.
Milyen lakások lesznek itt?
Ha az árról beszélünk, akkor 550 ezer forintos négyzetméterárról indulnak a lakások. Értelemszerűen ez nem az átlag, ugyanakkor a cél az, hogy az újbudai átlag alatt maradjunk, hiszen mégis csak a Törökbálinttal határos Biatorbágyon járunk. Bár az is igaz, hogy a terveink szerint nagy rakás szolgáltatással egészül ki ez az új központ. A lakáskínálat 30-tól 150 négyzetméterig terjed. A lehető legtöbb igényt szeretnénk kielégíteni: gondolunk a győriekre, az autópálya-függőkre, a Pestre sokat közlekedőkre, a Budával összekötetésben élőkre, CSOK-osokra, családokra és a yuppie-kra, akik inkább a 330 méter hosszú passzázshoz költöznének.
Izgalmas dolog lesz majd életet varázsolni egy akkora passzázsra.
Valóban nem kis feladat, hiszen olyan hosszú, mint a régi Váci utca. Viszont már most vannak jelentkezők. Azonban egyelőre számunkra a lakófunkciók kialakítása az első. Ezért kell a kivitelezésnek nagyon haladnia. Ezért ültettünk el az elmúlt hetekben 50 ezer cserjét. Szeretnénk ugyanis egy kellemes lakókörnyezetet teremteni, azzal odacsábítani az otthont-keresőket, rájuk pedig már bátran alapozható a retail-funkció - a bankfiók, a kávézó, a szupermarket vagy akár a szendvicsbár. Az irodák jelenléte is hat majd a lakóövezetre, hiszen könnyen felmerülhet majd az igény, hogy az esetleg hosszabb kiküldetésre ideérkező kollégák számára a munkahelyhez közel béreljenek lakást.
Maradjunk az autóforgalomnál, ami a Tópark mellett halad el. Nem zajos ez?
Megtörténtek már a zajmérések. Az a helyzet, hogy csendesebb, mint a városban. Ráadásul a külső irodaépületek még azt a kevés zajt is felfogják majd. Sőt, biztos, ami biztos még zajvédő falakat is felhúzunk.
Ha zaj nem is lesz, azért napi több tízezer autó termel némi szmogot.
Olyan szélcsatornában van a Tópark ’Be My City’, amelyről például a Váci út csak álmodni mer.
Mi van, ha odaköltözöm, de mondjuk nem akarok állandóan autózni?
Tópark Expressz néven fogunk létrehozni egy gyorsbusz-járatot, amely Kelenföld és az új városközpont között fog közlekedni. 10 perc lesz amenetidő. Valóban ez eleinte erőfeszítést jelent számunkra, viszont komoly értéket teremt a beköltözőknek. Ha a 350 lakásban él majd 1000 ember, a retailben tevékenykednek kétezren, az irodákban dolgozik további 5 ezer ember, akkor az azt jelenti, hogy ott nap mint nap megfordul legalább 8 ezer ember. Kell a tömegközlekedés. De egyébként az autóknak is lesz helyük: két mélygarázs szint van a park alatt, amely többszáz felszíni beállóval egészül ki.
Ha már ugye Tópark, akkor adódik a kérdés, hogy mi a helyzet a tóval?
Az –helyrajzilag – nem hozzánk tartozik. Az egészen pontosan a Törökbálinti-tó. A tó és a Tópark között húzódik Törökbálint és Biatorbágy közigazgatási határa. De a koncepciónk fontos része a tó, mind környezeti szempontból, mind pedig a projekt értékesíthetősége szempontjából. Emiatt rengeteg dolgot felvállaltunk ezzel kapcsolatosan. Sok mindent rendbetettünk a környéken, sétányt és tanösvényt építünk, magunkénak tekintjük a tó jövőjét.
Tehát hogy állnak most a dolgok?
Alig néhány napja jöttünk ki a piacra, azóta nincs megállás. Alakítjuk az autópálya irányából látható homlokzatokat, és a napokban átadtuk a forogalom számára az M1-es autópálya felőli lehajtót is. Rengeteg tárgyalás zajlik. Például szállodákkal. Több érdeklődő is van, akik komolyan fontolgatják, hogy nálunk nyissanak egy új, 150-200 szobás egységet – egy akár 1.000 főt befogadó konferencia-teremmel együtt. Jelenleg a betelepülő életet szabályozzuk - ez egy komoly feladat. Ugyanis megtartjuk magunkat az üzemeltetést is. De, ahogyan már említettem a legfontosabb a lakófunkciók megteremtése. Azért, hogy legyen hova hazajönni, legyen hol letenni az autót, legyen csend és béke a lehető legnagyobb mértékben. A legfontosabb ugyanis a leendő lakók nyugalma.