Dollármilliós szponzordíjak a száguldó szivarokért

Mindenki előtt ismert, hogy a Forma-1 a világ egyik legdrágább sportja. A száguldó autócsodákban a legfejlettebb technológiát alkalmazzák, ráadásul az F1-es alkatrészek jelentős része egyszer használatos. A versenyeket hétről hétre százmilliók követik, és mindenkit ismeri a csapatokat és a pilótákat, akik milliós nagyságrendű fizetést kasszíroznak. Ez pedig éppen elég indok, hogy a szponzorok dollármilliókat fizessenek a csapatoknak.

A Forma 1-be belépni kívánó csapatok vezetőinek mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk, egy idény ugyanis súlyos tízmilliókba kerül. A tavalyi szezon legszegényebb csapatának mondott Arrows - amely idén anyagi okok miatt nem indul - az előző évadban 50 millió fontos (80 millió dollár) költségvetéssel működött. A csapatok átlagos büdzséje 110-130 millió dollár között mozog évente, ám a legnagyobbak, így a Ferrari vagy a McLaren Mercedes ennek többszörösét is elköltik. Egyes információk szerint ugyanis a Scuderia közel 300 millió dollárt költött el tavaly. Ettől némileg elmaradva a Williams BMW és a McLaren Mercedes következik, amelyek 250 millió dollárnyit versenyeztek el 2002-ben.

A különbségek egyik fő oka a szakemberek szerint a saját fejlesztésű erőforrásokban keresendő, a motorok ára ugyanis a költségek 20 százalékát teheti ki. Így ha az autócsodák szívét a csapatok maguk fejlesztik, ahogy ez a gyári teameknél szokás, a fejlesztés költségei az égbe szökhetnek.

Egy brit szaklap összeállítása a csapatok éves költségeiről (dollárban):

Motor:	28-32 millió
Bérköltség:	15-17 millió
Alkatrészek:	18-22 millió
Pilóták:*	10-15 millió
Utazás:	10 millió
Marketingköltségek	10-15 millió
Egyéb kiadások:	8-12 millió

* Michael Schumacher éves keresete 45 millió euró.

A bevételi oldalon elsősorban a szponzorok által juttatott összegek állnak, akik egy-egy csapat büdzséjének a 60-70 százalékát adják. Ezek közül kiemelkednek a dohánygyárak, amelyek bár üzleti titkokként kezelik a Forma1-ben elköltött milliókat, az autókon és a versenyzők ruházatán látható logókból viszonylag jól becsülhető a jelenlétük. Az európai uniós jogszabályok miatt folyamatosan visszavonuló cigarettagyártók még tavaly is 60-70 százalékát adták az 1 milliárd dollár feletti összköltségnek.

Giancarlo Fisichella

A versenyek fő helyszíneinek számító európai államokban azonban 2006-tól érvényes a dohánytermékekre vonatkozó reklámtilalom, és kérdéses, hogy ezt követően kik fogják felváltani ezeket a cégeket. A technológiai részvények gyengélkedése miatt ugyanis kétséges, hogy az internetes Yahoo, vagy a számítógépgyártó Hewlett-Packard, vagy a távközlési szektor nagyágyúi, a Vodafone és a Telefonica tudja-e pótolni a dohánygyáraktól kieső bevételeket. Ezek a cégek ugyanis már most is hihetetlennek tűnő összegeket áldoznak azért, hogy a nézők az ő cégük emblémáival találkozzanak a képernyőkön, viszont az új szereplők meglehetősen óvatosak. Talán nem véletlenül, a legjobbak ugyanis "megfizethetetlenek". Hivatalos adatokat ritkán adnak ki a cégek, a Vodafone képviselői azonban több fórumon beszéltek arról, hogy 3 évre 150 millió dollárt fizettek a Ferrarinak

A kisebb csapatok iránt a romló gazdasági környezetbe ugyanakkor a korábbi évekhez képest jóval visszafogottabb a hirdetői érdeklődés. Ez pedig a szponzorálási díjak csökkenéséhez vezetett.

A brit The Times egy magát megnevezni nem kívánó támogatótól megtudta: a 2000-ben fizetett pénzekhez képest az idén akár 50 százalékkal kevesebbért is ott lehet egy hirdető a száguldó cirkuszban. Ez számokban kifejezve azt jelenti, hogy egy kiscsapat esetében a főszponzori cím 12 millió dollárba került 3 éve, míg jelenleg ezért 7 millió dollárt fizetnek. 2000-ben a minimális megjelenés 800 ezer dollár volt, míg idén ez az összeg 300 ezer dollár körül van.

A legfontosabb hirdetési felületek árai (millió dollár):

Felület	2000-ben	2003-ban	Változás (%)
Autó oldala és eleje	11,5	6,6	-43
Légterelő szárnyak	1,2	0,8	-33
Sisak oldala	1,6	1,2	-25
Sisak álla	1,6	0,8	-50

A csapatok pénzügyeiben emellett nem elhanyagolható szerep jut a közvetítési jogoknak és reklámdíjaknak. Ez utóbbi bevételek legnagyobb része azonban a Formula 1 urának, Bernie Ecclestone-nak a bankszámláját gazdagítja. Ezeket a pénzeket ugyanis az Ecclestone-hoz kötődő Formula One Management Ltd. szedi be, s osztja szét a pénz egy részét.

Ennek eredményeként 47 százaléka a csapatokhoz, 30 százaléka a FIA-hoz, 23 százaléka pedig a FOPA-hoz vándorol, ez utóbbi szintén Ecclestone-érdekeltség. Az így kiosztott összegek egy része fix, míg a másik fele a versenyeken elért eredmények arányában történik.

Az összegekkel azonban elégedetlenek a nagy csapatok, így többször felmerült, hogy a Ferrari-tulajdonos Fiat, valamint a Mercedest, a Renault-t, a BMW-t és a Jaguart birtokló Fordot tömörítő Európai Autógyártók Szövetsége (ACEA) a Toyotával és a Hondával együtt 2008-tól inkább alternatív Forma-1-et alapítanának.

(Menedzsmentfórum)