Szaúd-Arábia után a világ második legnagyobb olajtermelőjének gazdasága 4,1 százalékkal bővült 2002-ben az eredetileg tervezett 3,8 százalékkal szemben. 2001-ben 5 százalékkal nőtt a GDP, idénre 4,4 százalékos növekedésre számítanak. Oroszországban a költségvetés is jelentős többlettel zárt tavaly, de Kaszjanov miniszterelnök szerint le kell mondani erről a többletről, mert ez azt jelenti, hogy a kormány finanszírozási nehézségei miatt egyre több pénzt von el a gazdaságtól. A becsült adatok szerint az orosz lakosság 40 százaléka él a szegénységi küszöb alatt, míg a csúcselit egyre gazdagabb.
Oroszország olajtermelő potenciálját a Nyugat is egyértelműen ki szeretné aknázni: a négy legnagyobb orosz olajcég megállapodást kötött az Egyesült Államokkal, aminek eredményeként az amerikai olajimport 13 százaléka biztosítható orosz forrásból. Ezzel az USA-nak nem kell kizárólag a közel-keleti olajra szorítkoznia. A British Petrol ugyanebből a megfontolásból szállt be az orosz olajiparba, több mint 6 és fél milliárd dollárral.
A nyersolajexport adja az orosz kormány bevételének mintegy 25 százalékát. Számítások szerint az irányadó orosz könnyűolaj, az Ural Mediterran hordónkénti árának 1 dolláros emelkedése közel 1 milliárd dollárnyi extra bevételt jelent Oroszország számára. A nem OPEC-tag ország olajexportjának java (86%) olyan nyugat-európai országokba irányul, mint Nagy Britannia, Franciaország, Olaszország, Németország és Spanyolország. Kínával 2001-ben írtak alá megállapodást egy olajvezeték kiépítéséről.
Oroszország legnagyobb kereskedelmi partnere Németország (export 9%, import 11,5%) illetve az Egyesült Államok (export 7,2%, import 8%). Kivitel szempontjából jelentős partner még Olaszország (7%) és Kína (5%) is.
Az orosz elektromos energia 66 százaléka nyersolajból, 19 százaléka vízi erőművektől, 15 százaléka pedig nukleáris erőművekből származik.