A villamosenergia-árak felzárkóztatása az elmúlt években párhuzamosan folyt az ágazat struktúraváltásával, modernizációjával. Nem csak a tulajdonosi szerkezetváltást kellett végrehajtani, hanem beruházásokra is szükség volt az áramtermelés korszerűbbé és a környezetvédelmi normáknak megfelelővé tétele érdekében. Ezzel egyidejűleg meg kellett szüntetni a keresztfinanszírozást, amely azon alapult, hogy az árak nem fedezték a termelés és ellátás költségeit.
A villamosenergia-ipari cégek 1996-ban kezdődött privatizációjával megindult a szektor átalakulása. Az áramtermelő és - szolgáltató társaságokban megjelentek a legnagyobb európai energetikai cégek, de érdekeltséghez jutottak amerikai, sőt japán befektetők is.
A költségarányos árak kialakítása már a 90-es évek eleje óta napirenden volt, a rendezés a cégek magánkézbe adásával vált elodázhatatlanná. Így az elmúlt években több lépcsőben is jelentősen emelkedtek az árak. Jelenleg a lakossági villamosenergia ára adóterhelés nélkül Magyarországon kilowattóránként 8 eurócent, amivel a EU-országok középmezőnyéhez zárkózott fel. A lakossági árak ugyanis az EU-ban nagyon szóródnak: Görögországban például kevesebb mint 6 eurócent, Németországban 12 eurócent a kilowattóránkénti, adó nélküli fogyasztói ár. Ennek oka, hogy az ellátás költségeit számos tényező befolyásolja, mint például a földrajzi viszonyok vagy a telekárak, amelyek régiónként jelentősen eltérnek.
A villamosenergia-ipar EU-harmonizációja szempontjából meghatározó lépés volt, hogy 2003. január 1-jén megnyílt az árampiac a verseny előtt, igaz, csak a legnagyobb fogyasztók számára, amelyek fogyasztás 31-34 százalékát teszik ki. A lakossági fogyasztók a tervek szerint 2007-től választhatják meg szolgáltatójukat. A villamos hálózat akkor is egységes lesz, azonban az áramkereskedők a mobiltelefon-szolgáltatáshoz hasonlóan kínálhatnak majd különféle tarifa-csomagokat.
A földgázpiac helyzete viszont válságos, nem lehet sokáig halogatni sem az árak rendezését, sem a szükséges beruházásokat. A gázszolgáltatók privatizációja ugyan szintén megtörtént 1995-ben és a Mol Rt. is nagyrészt magánkézbe került a részvények tőzsdére vitelével, azonban a gázszektort továbbra is nyomasztja, hogy az árak irreálisan alacsonyak. Ez növeli a gázszolgáltatás iránti igényt, ami az energiahordozók forrásszerkezetében a gáz túlsúlyát, ezzel pedig a gazdaság import-kiszolgáltatottságának erősödését eredményezi. Ugyanakkor az alacsony árak nem nyújtanak fedezetet a tárolók, a nagynyomású vezetékek felújítására és bővítésére. A Mol már jelezte: még egy ilyen kemény telet nem tud kiszolgálni a hálózat, miközben a napi fogyasztás a hidegebb napokon már az eddigi csúcs, 80 millió köbméter fölé nőtt.
A lakossági földgáz ára Magyarországon kevesebb, mint 5 euró gigajoule-onként, miközben például Németországban meghaladja a 11 eurót. A világpiaci áraktól teljesen függetlenedett árszerkezet nem tartható fenn tartósan, amit várhatóan figyelembe vesz a parlamenti elfogadásra váró új gáztörvény is. A jogszabály működőképes szabályozási környezetet teremt, számol az áremelés elkerülhetetlenségével, azonban költségvetési forrást teremt arra, hogy a lakosság számára elviselhető mértéken belül tartsa az áremelést. A magyar gázpiac várhatóan 2004. január 1-jén nyílik meg a verseny előtt.
Az EU-irányelveknek megfelelőn Magyarország 2004. május 1-jén bevezeti az energiaadót, ennek hatása alól a lakossági fogyasztók mentesülnek. A nem lakossági fogyasztók számára viszont energiahordozótól függően 1-4 százalékos áremelkedés következhet be, ámbár az irányelvek lehetővé teszik, hogy egyes szektorok mentesüljenek az adó alól. Ezzel a lehetőséggel a magyar kormány várhatóan élni fog, így mentesülhetnek az adó alól a villamosenergia- és gázszektor, a hőellátás, az erdőgazdálkodás és a mezőgazdaság, a kohászat és a fémfeldolgozás területén működő cégek. A nem mentesülő fogyasztók számára a legkisebb mértékű - 1-3 százalék közötti adót tervezik kivetni, amiből becslések szerint 9,5-10 milliárd forintos költségvetési bevétel keletkezik - vélik a megkérdezett szakértők.