Nobel-díj a gazdasági idősorok statisztikai módszereinek kutatásáért

Szerdán délután a Svéd Királyi Akadémia bejelentette, hogy az idei közgazdasági Nobel-emlékdíjat megosztva Clive W. J. Granger brit, valamint Robert F. Engle amerikai kutató kapja a gazdasági idősorok új statisztikai módszereinek kutatásában elért eredményeikért.

Robert F. Engle 1942-ben született az Egyesült Államokban a New York állambeli Syracuse-ban, 1969-ben végzett a Cornell Universityn, jelenleg a New York-i egyetem professzora.

Clive W.J. Granger 1934-ben született a walesi Swansea-ben, tanulmányait a nottinghami egyetemen végezte 1959-ben.

A tízmillió svéd koronával (1,3 millió amerikai dollárral) dotált Nobel-díjat december 10-én, a díjalapító Alfred Nobel svéd feltaláló, vegyész, gyáros halálának évfordulóján adják át Stockholmban.

Statisztikai módszerek gazdasági idősorokra

A kutatók rendszerint idősorok formájában vizsgálják az adatokat, információkat, amelyek a megfigyelések kronologikus sorrendjében épülnek fel, hogy aztán ezek segítségével teszteljék a különböző gazdasági elméletek feltevéseit. Ilyen idősorok mutatják a GDP, a fogyasztói árak, a kamatok, részvényárfolyamok fejlődését. A '80-as években az idei két díjazott merőben új statisztikai módszert dolgozott ki a gazdasági idősorok két kulcselemének alkalmazásában.

A különböző pénz- és tőkepiacok ingadozásai befolyásolják az eszközök (például részvények, határidős termékek) kockázati szintjét, amely kockázati szint hatással van az árfolyamokra, opciókra. Az ingadozások mértéke jelentősen változhat az idő múlásával, mozgalmas időszakok idején nagyobbak a kilengések, nyugalmasabb időszakokban ugyanakkor kisebb elmozdulások tapasztalhatók.

Robert Engle

Az ehhez hasonló időváltozós ingadozások ellenére jobb alternatíva hiányában korábban olyan módszerekkel dolgoztak a kutatók, hogy konstans mértékű ingadozásokat feltételeztek az események vizsgálatakor. Robert Engle felfedezése éppen ezért jelentős áttörés a témában. Az ő módszerének (Autoregressive Conditional Heteroskedasticity) lényege, hogy több idősor egyes elemeinek (információinak) összegyűjtésével fejleszt ki statisztikai módszert az időváltozós ingadozások modellezésére.

A legtöbb makroökonómiai idősor véletlenszerű tendenciát követ, ezért egy átmeneti zavar - például a GDP alakulásában - hosszú távú hatást eredményezhet. Ezek az úgynevezett változó idősorok, különbözőek az állandó idősoroktól, amelyek nem növekednek az idő múlásával, hanem egy adott érték körül ingadoznak.

Clive Granger

Clive Granger kimutatta, hogy az állandó idősorokhoz használt statisztikai módszerek teljesen félrevezető eredményeket hozhatnak. Felismerte, hogy a változó idősorok speciális kombinációjával bizonyos állandóság érhető el, és így lehetővé válik a pontosabb statisztikai következtetés. Granger ezt a jelenséget kointegrációnak nevezte el. Az általa kifejlesztett módszer nélkülözhetetlenné vált olyan rendszerekben, ahol a rövid távú dinamikus változásokat nagy véletlenszerű kilengések okozzák, és ahol a hosszú távú dinamikus változásokat korlátozzák az egyensúlyban lévő gazdasági kapcsolatok, például a jólét és fogyasztás, devizaárfolyamok és árszínvonal, valamint a hosszú és rövid távú kamatszintek.