A szerző leszögezi: az európai uniós csatlakozás tovább erősíti majd a bankszektor szereplői közötti versenyt. Ennek következtében várható a kamat- és a jutalékbevételek csökkenése, bár az utóbbi akár nőhet is az univerzális banktevékenység kiterjesztésével. A jövedelmezőség romlása szigorúbb költséggazdálkodásra kényszeríti a bankokat, ami a működési költségek lefaragását, a fiókhálózat racionalizálását és hatékonyabb munkaerő gazdálkodást eredményez. Várható, hogy a bankcsoportokon belül a jövedelemtermelés egyre nagyobb része kerül a nem banki pénzügyi intézményekhez.
Az európai tapasztalatok azt mutatják, hogy a nyereségingadozás igazi forrása a kamatbevételek helyett a hitelezési veszteségek és a céltartalék képzés változása. Magyarországon a bővülő gazdaság javítja az ügyfelek hitelfelvevő képességét, ezzel a bankok jövedelmezőségét. Másrészt az új ügyfelek meghódítása pótlólagos kockázatvállalással jár, ami negatívan hathat a nyereségre. Valószínűnek tűnik, hogy a két ellentétes folyamat a következő években egyensúlyban marad, ha csak egy váratlan gazdasági vagy ingatlanpiaci összeomlás értéktelenné nem teszi a banki portfóliókat.
Bár Magyarországon is megfigyelhető ma már a szektor koncentrációja, ez jóval alatta marad más hasonló méretű európai országokénak. Ezért az uniós csatlakozás után a koncentráció nőni fog, a kisebb bankok megszűnnek vagy erőteljesen specializálódnak. Összességében az várható, hogy az egyre stabilabbá váló magyar gazdaság, az alacsonyabb infláció és a mérséklődő kamatok hozzájárulnak majd a banki hitelexpanzióhoz.
A hitelezésben várhatóan egyre nagyobb súlyt képviselnek a közepes- és kisvállalatok, valamint a lakosság. E szereplők hitelfelvevő képessége a gazdasági növekedésnek és a reáljövedelmek emelkedésének köszönhetően javulni fog, ami csökkenti a bankok kockázatát. A tapasztalatok szerint a hitelezés felfutása tendenciaszerűen meghaladja a gazdasági növekedést.
Kockázati tényező lehet a gyors növekedés által előidézett ingatlanpiaci boom folytatódása. Mivel a hirtelen ingatlanáresések több országban komoly bankcsődökhöz vezettek, ezért a szerző figyelmeztet arra, hogy ezt a folyamatot Magyarországon is figyelemmel kell kísérni. A magyar ingatlanárak növekedése ma még ugyan egy természetes felzárkózási folyamat részének tekinthető, ám a dinamizmus fennmaradása már rendszerszintű kockázatot jelent. A magyar bankok kockázata azonban még nem jelentős ezen a területen.