Az uniós tagállamokban tevékenykedő kereskedelmi partnerekkel kötött üzleteknél elvileg semmilyen veszteség nem fenyegeti a megszűnő valutában szerződő partnert. Az Európai Tanács több rendeletben is foglalkozik ezzel a kérdéssel. A 974/98/EK Tanácsi rendelet 14. cikke szerint ha az alkalmazott "jogi eszközökben" (jogszabályok, határozatok, szerződések, bankjegyektől és érméktől eltérő fizetőeszközök stb.) az adott országok nemzeti devizájára történik utalás, azt a tanács 2866/98/EK és az 1478/2000/EK rendeleteiben rögzített átváltási arányok szerint meghatározott euróban kötött szerződésnek kell tekinteni. A 1103/97/EK Tanácsi rendeletben szabályozták az átváltásnál szükséges kerekítési szabályokat is. Bármilyen vita esetén közvetlenül lehet hivatkozni az áttérést szabályozó 974/98/EK Tanácsi rendeletre, mivel az minden tagországra kötelező érvényű.
Nem terjed ki viszont a rendelet hatálya azon külföldi partnerekre, amelyek nem EU-tagállamban működnek, holott gyakori, hogy a magyar szállítók velük is ma még forgalomban levő EU-tagdevizában, például német márkában szerződnek. Ebben az esetben tehát, ha később bármilyen vita merül föl a partnerek között, nem lehet sem közvetlenül alkalmazni az EK-rendeleteket, sem hivatkozni arra. Ezért - az esetleges nézeteltérések megelőzése érdekében - célszerű, hogy az ilyen devizákban megkötött szerződéseket a külföldi partnerrel egyetértésben a magyar vállalatok a rendeletben megadott rögzített átváltási arányok, illetve a vonatkozó EU-rendeletek alapján már most euróban kötött szerződésekre módosítsák.
Papp Emília
(Magyar Hírlap)