<FONT face="Times New Roman"> <P>Alacsonyabb árakat hozhat az egységes hírközlési törvény </P></F

Az idei év karácsonyán megvalósul a magyar hírközlési piac teljes liberalizációja. A magyar kormány március 2-án jóváhagyta az egységes hírközlési törvény tervezetét, amely a megváltozott piaci körülmények szabályozásait tartalmazza. Az Üzleti Negyed összeállításában a tervezet néhány fontos elemét -például a szolgáltatók közti együttműködés kérdését, az egyetemes szolgáltatás intézményét - gyűjtöttük össze.

A kormány a múlt hét pénteken jóváhagyott egységes hírközlési törvény tervezetével egy, az Európai Uniós követelményeknek megfelelő, a liberalizált hírközlési piac fejlődését elősegítő törvény megalkotását tűzte ki célul.

Magyarországon, sok más európai országhoz hasonlóan éveken keresztül a posta látta el a távközlési szolgáltatásokat. A '90-es évek elején megszülettek a távközlésről, a postai szolgáltatásról, illetve a ferkvenciagazdálkodásról szóló törvények, így a postai-, a távközlési-, és műsorszórási tevékenységek gyakorlatilag szétváltak.

A távközlésről szóló törvény részleges piacnyitást hirdetett meg és a koncessziós és egyéb közcélú szolgáltatások szétválasztásával kialakulhatott a többszereplős távközlési piac. Koncesszióköteles szolgáltatásokat - például közcélú távbeszélő-és mobilszolgáltatás, vagy televízió műsorszórás - a koncessziós szerződések alapján erre a célra létrehozott koncessziós társaságok nyújthattak. A törvény ezenkívül meghatározta a távközlési szolgáltatási szerződések két fő típusát, a hálózati és előfizetői szerződéseket, valamint rendelkezett egy hírközlési szervezet felállításáról, szétválasztotta a az állami és gazdálkodói feladatokat.

A frekvenciagazdálkodásról szóló törvény a rádiótávközlő berendezések, a nagyfrekvenciás villamos berendezések gyártóira és felhasználóira terjed ki. A postáról szóló törvény pedig újraszabályozta a postával kapcsolatos korábbi rendelkezéseket, figyelembe véve a nemzetközi tapasztalatokat és a postai szolgáltatások sajátosságait is.

A most parlament elé kerülő egységes hírközlési törvény tulajdonképpen ennek a három korábbi törvénynek az egyesítése, noha elvileg elképzelhető lett volna az egyes törvények külön-külön történő modernizálása.

A magyar piacra korábban jellemző monopólium helyébe tehát koncessziós rendszer épült, ahol a szerződések értelmében a kizárólagos jogosultság 8 évig tartott, de a szerződések tartama 25 év volt. A szerződések az ellátási kötelezettségekre, és a minőségre nézve tartalmaztak előírásokat. A szerződések megkötésekor az állam célja a magyar távközlési rendszer állapotának feljavítása volt, természetesen a privatizációs bevételek és a koncessziós díjak beszedése mellett. Mivel a külföldi befektetők hatalmas összegeket költöttek fejlesztésre, cserébe a kormánytól elvárták, hogy számukra garantálják a piaci működés kizárólagosságát.

Az első koncessziós szerződés kizárólagossága 2001 december 22-én jár le, ezért szükség van a liberalizált piac szabályozására is. A szabályozás a jogalkotó szándéka szerint a fogyasztók védelmére, a piaci esélyegyenlőség biztosítására és a domináns piaci szerelők korlátozására irányul. A törvény célja, hogy segítségével a magyar hírközlési piac integrálódjon a nemzetközi piachoz, amelyhez elengedhetetlen egy EU konform intézményrendszer megteremtése.

A törvény a szolgáltatók közötti esélyegyenlőség megteremtését célozza meg, annak érdekében, hogy a piaci verseny valós legyen és a szolgáltatóknak érdekükben álljon a fejlesztés. Fontos ugyanakkor az aszimmetrikus szabályozás megvalósítása, mivel a kisebb piaci erővel rendelkező szolgáltatók másként hatnak a piacra. A törvény egyik legfontosabb követelményként azt fogalmazza meg, hogy a hírközlési szolgáltatások az ország egész területén igénybevehetőek legyenek.

A jogalkotó a piacralépés egyszerűsítésével próbálja ösztönözni a szolgáltatókat, - nevezetesen, hogy a szolgáltatást csak bejelenteni kell, engedélyeztetni nem, de a szolgáltatást 30 napon belül meg kell kezdeni - ugyanakkor leszögezi, hogy a szolgáltatások megindításához olyan berendezések szükségesek, amelyek építéséhez, üzemeltetéséhez engedélyekre van szükség.

A törvény egyik legfontosabb eleme, hogy előírja a szolgáltatók közti együttműködést, a hálózatok biztosításával versenytársaik számára. A tervezet szerint a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató szerződést köt - hálózatának átengedéséről - a hálózattal nem rendelkező szolgáltatóval, de annak érdekében, hogy helyzeti előnyét ne használja ki, kizárólag költségalapú összekapcsolásról lehet szó. A szolgáltatók által működtetett hálózatokat úgy kell összekapcsolni, hogy azok közvetlenül, vagy pedig egyéb interfész egységek, hálózatrészek, berendezések, szolgáltatások beiktatásával egységes, működő rendszert alkossanak.

A törvénytervezet meghatározza a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatókat. Ezek, a távbeszélő szolgáltatási piac, a mobil rádiótelefon szolgáltatási piac, a bérelt-vonali szolgáltatási piac, illetve az összekapcsolási szolgáltatási piac valamelyikének azon szereplői, amelyek egy meghatározott szolgáltatási területen legalább 25 százalékos piaci részesedést birtokolnak.

A törvényjavaslat leszögezi, hogy bizonyos szolgáltatásoknak az ország teljes területén elérhetőeknek kell lenniük, ezért bevezeti az egyetemes szolgáltatás intézményét. Az egyetemes szolgáltatások körébe az alapszintű távbeszélő-, és adatátviteli szolgáltatás, a nyilvános távbeszélő állomás, alapszintű postai szolgáltatás, előfizetői névjegyzék, valamint ingyenes segélyhívás tartozik. Az egyetemes szolgáltatást az egyetemes szolgáltatók végzik, amelyek lehetnek országos, vagy helyi koncessziós szerződéssel rendelkező társaságok, vagy más egyetemes szolgáltatási szerződéssel rendelkező szolgáltatók.

Arra az esetre, ha az egyetemes szolgáltatás ráfizetéses lenne, a jogalkotó létre kívánja hozni az Egyetemes Távközlési Támogatási Alapot, amely kompenzálná a veszteségeket. A tervezet szerint a szolgáltatók ide befizetnek egy külön jogszabályban meghatározott összeget, és innen a ténylegesen az egyetemes szolgáltatásból származó veszteségeit fedeznék.

A szolgáltatások szabályozásai között szerepelnek az adatszolgáltatási és titoktartási kötelezettségek is. Például az elektronikus telefonkönyvek, előfizetői listák vagy címtárak az előfizető önkéntes és egyértelmű hozzájárulása nélkül csak annyi adatot tartalmazhatank róla, amennyi feltétlenül szükséges. Az előfizető kérésére külön költség nélkül kimaradhat ezekből az adatbázisokból, de dönthet úgy is, hogy az adatai mellett a telefonkönyvben a szolgáltató tüntesse fel: személyes adatait nem lehet közvetlen üzletszerzési célra használni. Közvetlen piacszervezés telefonon vagy távközlési úton nem továbbítható annak az előfizetőnek, aki úgy nyilatkozott, hogy nem kíván semmilyen reklámanyagot kapni.

Az előfizetők adatait tilos más adattal, vagy nyilvántartással összekapcsolni, kivéve, ha ez működési okokból szükséges. A törvényjavaslat például módot ad rá, hogy a számlázási és forgalmi adatokat egy szolgáltató más szolgáltatónak átadja, vagy azokból közös adatállományt hozzanak létre, megelőzve a díjfizetési, illetve egyéb kötelezettségek kijátszását.

A javaslat szerint a vezetékes távbeszélő szolgáltató köteles lehetővé tenni előfizetője számára, hogy hívószámát megtarthassa abban az esetben, ha helyet nem, csak szolgáltatót változtat.

A törvényjavaslat tartalmazza a Hírközlési Főfelügyeleten belül a Hírközlési Döntőbizottság felállítását, amely a szolgáltatók közti együttműködést lenne hivatott felügyelni, és az esetleges jogviták rendezésében játszana főszerepet. A tervezet leszögezi, hogy a Hírközlési Felügyelet önállóan gazdálkodó költségvetési szerv, amely feladataiból adódó kiadásait saját bevételeiből fedezi. A Hírközlési Felügyelet feladata a távközlési szolgáltató szervezetek és személyek jogszabályoknak megfelelő magatartásának ellenőrzése. A felügyelet működése során többek közt a tárgyilagosság, az átláthatóság, anyilvánosság és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét kell érvényesítenie - áll a tervezetben. A felügyletet tevékenysége ellenszolgáltatásaként piacfelügyeleti díj illeti meg a szolgáltatóktól.

A kormány részéről Stumpf István, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter korábban úgy nyilatkozott, hogy a kormány reményei szerint az új szabályozás nem a monopóliumok érdekeit fogja védeni, hanem megteremti a radikális piacnyitás feltételeit. Az egységes hírközlési törvénytől az olcsóbb, jobb minőségű és gyorsabb szolgáltatások megjelenését várja a kormány, amely végső soron a fogyasztók érdekeit szolgálja.

Az alternatív szolgáltatók hétfői közös nyilatkozatukban leszögezték, hogy az infrastruktúra alapú verseny kialakításában érdekeltek, a szabályozási aszimmetria létrehozására törekszenek. Fontosnak tartják, hogy az egyes szolgáltatók együttműködjenek egymással. Az alternatív szolgáltatók egybehangzó véleménye továbbá, hogy egy erős, számonkérhető és szakszerű hatóság felállítására van szükség.

(Üzleti Negyed)

Ajánlat:

MATÁV

Vodafone

PanTel

UPC Magyarország

Novacom

Vivendi Telecom Hungary

GTS Hungary

Korábban:

A kormány elfogadta a hírközlési törvény tervezetét
( 2001 március 2.)

Az alternatív szolgáltatók üdvözlik az egységes hírközlési törvény tervezetét
( 2001 március 5.)