A lakásépítésre, -felújításra vagy lakáscserére használható lakás-takarékpénztári konstrukciókhoz kapcsolódóan ebben az évben kezdődött meg az 1997 tavaszán - négyéves megtakarítási periódussal - kötött betétek kifizetése. Ennek keretében idén májustól év végéig három hazai lakás-takarékpénztár - a Fundamenta, a Lakáskassza és az OTP Ltp. - összességében mintegy 10 milliárd forintot fizet majd ki azoknak az ügyfeleknek, akik az induláskor éltek az új konstrukció adta lehetőséggel - tájékoztatta a Népszavát Gergely Károly, a Lakás-takarékpénztárak Egyesületének elnöke. (Az ország negyedik ilyen intézményénél, az Otthon Ltp.-nél azonban még idén nincsenek kifizetések, miután az csak 1998-ban indult.) Ezt az összeget 2002-ben további 35-40 milliárd forintnyi kifizetés követhet, amellyel együtt a jövő év végére a lakás-takarékpénztárak már 50 milliárd forinttal járulnak majd hozzá a gazdaság, azon belül az építőipar és a lakáspiac élénkítéséhez - húzta alá az elnök.
A lakás-takarékpénztári konstrukcióval az ügyfél négy évig csak gyűjtöget, amelyre mindösszesen háromszázalékos kamatot kap, ám az ahhoz járó 30 százalékos (az indulás évében 40 százalékos) állami támogatással - amely évente legfeljebb 36 ezer forint lehet - már 14-15 százalékos befektetési hozam érhető el. A megtakarításhoz az ügyfél a betét nagyságával azonos összegben, hatszázalékos kamatozású hitelt vehet fel. A konstrukció azonban csak azzal a kikötéssel ennyire kedvezményes, ha azt a megtakarítás gazdája ingatlannal kapcsolatos célra használja fel. Ha az ügyfél mégsem tenne így, a félretett forintokra csupán a négy esztendőre járó, évi 3 százalékos kamatot kapja meg.
Mindenesetre a lejárt megtakarítási szerződések és a kifizetések között a lakás-takarékpénztárak általában várnak egy kis időt. A Lakáskasszánál például - amelynek Gergely Károly az elnök-vezérigazgatója - három hónap az úgynevezett utalási idő, e periódus alatt a teljes hitelkérelmi ügymenetet le lehet zárni. A társaság a szükséges teendőkről, illetve a megtakarítási periódus lejártáról külön értesíti az ügyfeleket, így az érintetteknek jut elegendő idő akár a szerződés meghosszabbítására. Egy megtakarítónak egyébként általában több lakás-takarékpénztári szerződése van, attól függően, hogy az időszak lejárta után az összeget mire akarja felhasználni. Egy megkötött szerződéssel ugyanis maximum egy lakáscserét vagy egy felújítást lehet finanszírozni, míg lakásvásárláshoz meggondolandó legalább három-négy szerződés párhuzamos futtatása. (Számítások szerint 2-3 szerződés 3-4 millió forintot eredményezhet a megtakarítónak.)
A Lakás-takarékpénztárak Egyesületéhez rendszeresen beérkező adatok szerint a lakosság szerződéskötési kedve az 1997-es felbuzdulás után 1998-ban látványosan visszaesett. Ám nem csupán az állami támogatás 40 százalékról 30 százalékra való visszaesése miatt, hanem annak okán is, mert akkortájt futottak fel azok a nyugdíjpénztári konstrukciók, amelyek az ügynököknek könynyebb és gyorsabb jövedelmet biztosítottak a lakáscélú megtakarítások verbuválásánál. 1998-tól azonban újból megindult a lakás-takarékpénztári termékek iránti érdeklődés, s azóta többé-kevésbé kiegyenlített a piaci forgalom - összegezte az elmúlt évek tapasztalatait az egyesület elnöke. Gergely Károly szerint a kormányzat részéről tavaly többször is emlegetett támogatáscsökkentés azonban előreláthatólag egy időre lekerül a napirendről. Tekintettel a 2002-es választásokra, a kérdés legfeljebb 2003 elejétől válhat újra aktuálissá. Az mindazonáltal tény, hogy idén év elejétől október végéig a lakás-takarékpénztárak 162 ezer új szerződést kötöttek, a szerződési összeg az egyesületnél regisztrált adatok alapján 90,5 milliárd forintra tehető. Az összegyűlt és ma is érvényben lévő szerződések összesen 471 milliárd forintos összeget jeleznek.
A honi lakás-takarékpénztári szektor szereplői - lassan ötéves múlttal és tapasztalattal a hátuk mögött - egynéhány elemét szívesen megváltoztatnák a bejáratott gyakorlatnak. A szakemberek kívánatosnak tartanák egyebek mellett, ha a megtakarítási időt - a ma érvényben lévő négy évről - az Európai Unióban jellemző 1,5-két esztendőre zsugorítanák.