Elhúzódó uniós válság és a magyar remények

A recesszióval bajlódó nyugati gazdaság centrumában - Németországban, Franciaországban és Olaszországban - csak évi 2 százalék körüli növekedéssel lehet számolni. Ez azt is jelenti, hogy a gazdaság ipari hajtóereje változatlanul nem a termelés, hanem az évi 8 százalékra prognosztizálható export. Kérdés, vajon mennyiben befolyásolhatja e két tény a magyar gazdaság idei kilátásait?

Az imént említett két százalék körüli növekedés egyébként az úgynevezett beruházásalapú termelésbővítésre értendő, és ez az érték - számunkra inkább ez a mérvadó - az unió perifériáján elhelyezkedő országokban átlagosan öt százalék körüli. A helyzetet bonyolítja, hogy az unió saját növekedési mértékének impulzusát főleg az Amerikai Egyesült Államok gazdaságától várja. Magyarán az uniós tagállamok azt remélik, hogy az USA húzza majd ki őket az általánosítható recessziós hullámból. Korábban Európa integrációs törekvései és a piacok összeépülése dinamikus növekedéshez vezetett, ám ennek jelenkori esélyét jócskán csökkentette az USA-t tavaly szeptemberben ért terrortámadás, valamint az a tény, hogy az euró nem hozta - nem hozhatta - meg azonnal a várt eredményeket. A közös pénz - amely már korábban is működött mint úgynevezett számlapénz - fizetőeszközként csak hosszabb idő után funkcionálhat a tőle elvárható eredményességgel.

További növekedésgátló tényező, hogy - az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének elemzői szerint - az adó, a nyugdíj, az egészségügy reformja változatlanul lassan, vontatottan halad az uniós országokban. Márpedig e reformokat minden tagállamnak önállóan, uniós segítség nélkül kell megvalósítania és nem az integráció adta esetleges lehetőségek fölhasználásával. Rácz Margit, az imént említett intézet kutatási vezetője egy közelmúltbéli nyilatkozatában Németországot említi példaként. Szerinte a jócskán elhúzódó adóreform olyannyira nem érezteti hatását Németországban, hogy az idei növekedést mindössze 0,75 százalékosra prognosztizálják, és ez a nagyon szerény előbbre lendülés alapvetően befolyásolja - mégpedig kedvezőtlenül - az unió "magországainak" átlagos eredményeit.

Az sem mellékes, hogy a tagállamok nagyobbik részében működő szocialista többségű parlamentek általában nem szívesen nyúlnak a recesszió által elvileg megkövetelt bérvisszafogás eszközéhez, módszeréhez. Azokban az országokban, ahol az ezredforduló előtti két évben folyamatosan és dinamikusan nőttek a bérek, most bizony nagyon csekély a kormányok mozgástere. Márpedig ha tartani kényszerülnek a korábban jellemző bérnövekedési dinamikát, akkor annak kikerülhetetlen következménye, hogy a tőke egyre gyorsabban menekül majd a szóban forgó országokból, és ez is jelenthet további gondokat, mert ezekben az országokban nemzeti kézben lévő munkaerőpiacot már most is 8-12 százalékos "feketefoglalkoztatás" színesíti.

Nagyjából általánosítható elemzői vélemény, hogy a recesszió talán az idei esztendő második negyede után oldódhat valamelyest, és ez akkor is fontos és biztató megállapítás, ha tudnivaló, hogy Kelet-Közép-Európa jobb eredményt, dinamikusabb növekedést érhet el már az idén is, mint az uniós tagállamok. Azért is, mert az utóbbiakra jellemző követelmény, hogy a maastrichti alapelvek értelmében a költségvetés folyó fizetési mérlegének hiánya nem haladhatja meg a három százalékot. A már említett magországokban gyakorlatilag ezért torpant meg a növekedés, s ha egyszer nincs számottevő gazdasági növekedés, akkor az azonnal meglátszik az adóbevételek visszaesésén is. Így az új, közös pénz bevezetése - hogy most térjünk vissza a korábbi megállapításhoz - bizony nehézhelyzetben lévő országcsoportot érintett.

Magyarország - és általában Kelet-Közép-Európa - jobb kilátásai ellenére sem függetlenítheti magát az uniós történésektől. A nagyon erősen exportorientált magyar gazdaság egyetlen reménysége csak az lehet, hogy legnagyobb paci partnereink (Németország, Olaszország, Ausztria) gazdasági növekedése az idén csak jobb, dinamikusabb lehet, mint az elmúlt évben volt. Egyelőre ugyan nem túl biztató, hogy Németország és a szintén meghatározóan fontos piacnak számító Olaszország felváltva mutatják a legrosszabb növekedési esélyeket, de azért komolyabb mértékű leszakadással egyelőre nincs okunk számolni. Mindenesetre a néhány hónapja még érvényesnek látszó növekedési prognózisaikat valamennyi magyar gazdaságelemző intézet módosította, s a korábbi, egyöntetű véleményük is változott, hogy az elmúlt év végére az általános recesszió oldódik és rendbe jön az unió tagállamainak gazdasága.

Vértes Csaba

(Népszava)