<P class="MsoNormal">Tőkeszegény a hazai építőipar

Idehaza és az uniós országok piacán is esélyegyenlőségre áhítozik a hazai építőipar. Az ágazatnak azonban a csatlakozásig még bőven akad tennivalója. Az Európai Építőipari Szövetség adatai szerint ugyanis Magyarország 3 milliárd euró körüli építőipari termelésével a 15 uniós ország közül csak Luxemburgot előzte meg, a volt szocialista országok közül pedig csak Romániát és Szlovákiát. A csehek a közelmúltban már kétszer annyit termeltek, mint a magyar építő cégek.

A hazai építőipar legnagyobb problémája a tőkeszegénység. Vagyis rendkívüli mértékben függ a megrendelőktől s a bankoktól - foglalta össze röviden a probléma lényegét Tolnay Tibor, az Évosz elnöke. Tolnay, aki maga is gyakorló építőipari cégvezető, hiszen az egyik legnagyobb magasépítő cég elnök-vezérigazgatója, úgy látja, a nagy cégek csak ritkán képesek saját projektjeiket finanszírozni. A pénzügyi jellegű problémák közé sorolta még Tolnay az ágazatban elterjedt rendkívül rossz fizetési morált. A kivitelező építőiparban elterjedt, hogy a megrendelők még a beruházás befejezése után sem fizetik ki időre a megrendelt munka egy részét. Nem ritka, hogy egy-egy építtető - külföldi is van közöttük - akár több százmillió forinttal is adósa marad a cégeknek. A notórius nem fizetőkről már lista kering, igaz, csak szakmai körökben, egyelőre nem nyilvánosan. A kivitelező cégek azonban bajba is kerülhetnek, ha a külföldi beruházó a tartozásaival együtt vonul ki a magyar piacról.

A hazai építőipari vállalkozások sokszor úgy érzik, idehaza is háttérbe szorulnak. Mégpedig olyankor, ha a multi megalakít egy öt-hat embert foglalkoztató céget, majd a pályázati anyagban referenciaként az anyacég munkáit sorolja fel.

Az Évosz elnöke tovább sorolja a gondokat, hiszen az építőiparnak a saját portáján is van mit söpörnie. A szakma ugyanis a jogszabályalkotásban nem vagy alig tudja érvényesíteni akaratát, s még mindig nagy a feketemunka aránya az ágazatban. Nagyon kevés a cégeknél az idegen nyelvet beszélő szakember, ez is akadálya a fejlődésnek.

Az egyik szakmai szervezet, az Építési fórum éppen a közelmúltban fogalmazta meg, hogy az építőiparban mélyre süllyedt a fegyelem, megnőtt az építési engedélyek nélküli építkezések száma. Ennek egyik oka, hogy a települési önkormányzatoknál az építésügyi hatóság sokszor felkészületlen és gyenge, s a közigazgatási hivatalokban sem működik rendesen a hatósági ellenőrzés és az építésfelügyelet. Szakmai berkekben nem titkolják, hogy az építőiparral kapcsolatos uniós tárgyalásokon elért eddigi eredmények még nem hozták meg a várt eredményeket. Az ágazat vezetői egyre többet és egyre hangosabban mondják, hogy az uniós csatlakozás után a magyar építőiparnak nem lesznek egyenlő esélyei az ágazat szabad mozgását hirdető, de ezt az elvet csak magukra vonatkoztató építőipari cégekkel szemben. Az eddigi tárgyalásokon ugyanis már többször és elég élesen felvetődött, hogy a csatlakozás után még több évig nem engedik be az unió piacaira a magyar építőipari vállalatokat, s a magyar munkások is csak korlátozottan kaphatnának munkavállalási engedélyt külföldön. Ez pedig azt eredményezné, hogy Európa országainak óriás építőcégei pillanatok alatt bekebeleznék a magyar piacot, sőt a hazai vállalatokat is.

Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége, az Évosz természetesen ebbe az esélyek nélküli helyzetbe nem akar belenyugodni. Így a FIEC, az Európai Építőipari Szövetség tagjaként már többször részt vett a csatlakozási résztárgyalásokon. Itt pedig a képviselők hangot is adtak ellenvéleményüknek. Annyit azért sikerült elérni, hogy az Európai Építőipari Szövetségben újra felállították a kelet-közép-európai ad hoc bizottságot Németország, Ausztria, Csehország, Magyarország, Lengyelország, Románia és Olaszország részvételével. Az EU-tagságra készülő országok így az ágazati felkészülést könnyebben tudják az uniós igényekhez és feltételekhez igazítani, s talán - ebben reménykedni lehet - könnyebben juthatnak a felkészüléshez szükséges anyagi forrásokhoz is.

A magyar vállalkozások 1990 óta keresik az EU-tagországok piacán az üzleti, így a külföldi foglalkoztatás lehetőségeit, de eddig csak Németországgal sikerült megállapodást kötniük. Igaz ugyanakkor, hogy a kontingens, vagyis a külföldön munkát vállalók száma évről évre csökken.

A magyar építőipari ágazatnak mindemellett még idehaza is bőven van mit tennie az uniós vállalatokhoz történő felzárkózásig. Az EU építőipara ugyanis tagadhatatlanul sokkal dinamikusabb, akár együtt, akár országonként elemezve hasonlítjuk össze a hazaival. S ezt nem csak az jelzi, hogy az unióban a termelő ágazatok közül - a gazdasági recesszió ellenére - a legnagyobb teljesítményt az építőipar adja, hanem az is, hogy a magyar építőipar termelékenysége csak harmada az uniós átlagnak.

Érdemes összevetni az ágazat jelentőségét mutató számokat: az EU tizenöt országában például - az átlagot nézve - az építőipar teljesítményének a GDP-hez viszonyított aránya 9,7, Magyarországon 7 százalék. Az uniós országokban az építőipari ágazatban az összes foglalkoztatottak 7,1 százaléka dolgozik, míg nálunk ez az arány 5 százalék. Az Európai Építőipari Szövetség adatai szerint Magyarország 3 milliárd euró körüli építőipari termelésével a 15 uniós ország közül csak Luxemburgot előzte meg, s a volt szocialista országok közül pedig csak Romániát és Szlovákiát. A cseh vállalatok például a közelmúltban már kétszer annyit produkáltak, mint a magyar építős cégek.

Megrendelésre várva

Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a kormányváltások rendre visszaesést hoznak az építőipari piacon. A hazai kivitelező cégek szerint a gazdaságélénkítő intézkedésekre, a kormányzati és önkormányzati beruházásokra általában csak a választások előtti két évben lehet számítani. Így volt ez nálunk is, hiszen az Orbán-Torgyán-kormány az utolsó utáni percekben indította meg a sztrádaépítést. Ráadásul, hogy kik kapták a kivitelezést, az meghívásos tárgyaláson dőlt el. A pályáztatás nélküli útépítést az EU Bizottság budapesti képviselete is bírálta. A kormány a közbeszerzés mellőzését azzal magyarázta, hogy ezzel a kivitelezői kijelöléssel éppen azt akarta elérni, hogy a hazai vállalkozók jussanak munkához. Kérdés azonban, kit is tekintenek kormányberkekben hazai vállalkozónak. Mert tulajdonképpen, ha Magyarországon bejegyzett, nemzetközi vagy külföldi tulajdonú cégek dolgoznak az autópálya-építkezésen, akkor is a magyar vállalkozók jutnak munkához. A multik ugyanis soha egyetlen külföldi vendégmunkást nem hoztak az országba. A hazai kivitelezőknél viszont nem ritka ma sem a környező országokból importált olcsóbb munkaerő alkalmazása.

Iván Gizella

(Magyar Hírlap)