Gyorsuló recesszió: a lebukó nap országa?

Harmincéves negatív rekordot döntött tavaly a japán kereskedelmi mérleg alakulása: a kereskedelmi többlet egész 2001-ben 38 százalékkal zuhant, amire 1970 óta nem volt példa. A tendencia megállíthatatlannak tűnik: decemberben éves szinten 18,4 százalék volt a csökkenés.

A számok a japán export tovább gyorsuló zsugorodását és a belső kereslet továbbra is katasztrofálisan alacsony szintjét jelzik az egy évtizede recesszióval küszködő országban. Japán "megmentésére" az Egyesült Államok részletes tervet dolgozott ki, s nyilvánvalóvá tette: a régió gazdasági stabilizálása alapvető amerikai érdek, s ezért az USA akár a közvetlen nyomásgyakorlástól sem riad vissza, hogy kikényszerítse a radikális szerkezeti reformokat a világ második legnagyobb gazdaságában.

A japán pénzügyminisztérium csütörtökön közzétett adatai szerint az ország kereskedelmi többlete tavaly 38 százalékkal csökkent, s ez az érték harmincéves negatív rekordnak számít az alapvetően exportfüggő japán gazdaságban. A zuhanás az év vége felé némileg mérséklődött ugyan, de a decemberben éves szinten számított csökkenés is 18,4 százalék volt. Az export 2001-ben öt százalékkal, az import négy százalékkal nőtt. Decemberben ugyanakkor az export zsugorodása elsősorban a gépjárművek és az elektronikai termékek "jóvoltából" már 15 százalékos volt, ami szintén éves szinten számolva 17 éves negatív rekord, az import pedig 9 százalékkal csökkent 2000 decemberéhez képest.

A katasztrofális eredmények közvetlen oka az amerikai és a hazai recesszióval, valamint az élesedő dél-ázsiai konkurenciával egyszerre küszködő japán vállalatok további teljesítményromlásával magyarázható. 2001 a vállalati csődök szempontjából is csaknem rekordév lett: tavaly a második világháború óta a legnagyobb csődhullám jelezte a többségében borotvaélen táncoló vállalatok pénzügyi helyzetét.

Az exportpiacok beszűkülése ugyanakkor csak fölerősítette a japán válságot évente újratermelő, alapvető problémát:, a közgazdászok által csak "halálspirálként" emlegetett deflációs folyamatot. Az eladósodott vállalatok gyakorlatilag eleve kudarcra ítélt harcot vívnak a folyamatosan csökkenő árak és a stagnáló, illetve egyes ciklusokban csökkenő GDP szorításában. A cégeknek hosszú évek óta egyre növekvő adósságokat kell finanszírozniuk egyre csökkenő bevételekből. A belső kereslet folyamatosan zsugorodik, ami még tovább szorítja lefelé az árakat. A bankok csak újabb hitelekkel képesek életben tartani a vállalati szektort, így a pénzintézetek rossz adósságállománya megállíthatatlanul növekszik, s a vállalatokat is magával rántó pénzintézeti óriáscsődök elkerülése érdekében a japán kormány évek óta mesterséges eszközökkel igyekszik fenntartani a gazdaság működőképességét.

Tipikus példa a nemrég fizetésképtelenséget jelentett kiskereskedelmi lánc, a Daiei éles kritikát kiváltott "megmentési terve": az összesen 17,5 milliárd dolláros adósságot felhalmozott vállalatot három hitelintézet, az UFJ, a Fuji Bank és az SMBC újabb - kormányzati súgásra elrendelt - 3,7 milliárd dollár értékű hitelével igyekeznek életben tartani, megmentve az eredeti, gyakorlatilag már behajthatatlan hiteleket nyújtó bankokat is az összeomlástól.

A jelek szerint a szintén recesszióba került Egyesült Államok mára hivatalosan is "megelégelte" az amerikai fellendülést közvetlenül veszélyeztető japán kormány tehetetlenségét. Amerika eddig csak "melegen tanácsolta" Japánnak, hogy kezdjen hozzá a gazdaság radikális szerkezetátalakításának, Paul O'Neill amerikai pénzügyminiszter szerdán azonban már valóságos memorandumot ismertetett Tokióban, miután három napon keresztül intenzív tárgyalásokat folytatott japán gazdasági vezetőivel. Bár O'Neill hangsúlyozta, hogy az USA nem kívánja rákényszeríteni a reformokat Japánra, a pénzügyminiszter félreérthetetlenné tette: az USA komoly gazdasági szankciókat lesz kénytelen alkalmazni, ha a reform ezúttal is elmarad.

Az átfogó amerikai reformterv a rossz bankhitelek haladéktalan "kitakarítását" és a defláció ellen a lehető legenyhébb monetáris politikát javasolta, ugyanakkor halaszthatatlannak nevezte a japán piac teljes megnyitását a külföldi verseny számára, ami O'Neill szerint egyedül képes valódi versenyre kényszeríteni a hazai vállalatokat. A pénzügyminiszter ugyanakkor nem egyszerűen kért: az USA csak abban az esetben hajlandó támogatni a jen további, mesterséges leértékelését s az olcsó jen által lehetővé tett exportoffenzívát, ha Japán elkötelezetten végigviszi a strukturális reformokat. Cserébe Amerika vállalta, hogy féken tartja a saját piacait jórészt zárva tartó Japán ellen exportkorlátozásokat követelő amerikai vállalatokat.

Amennyiben a reformok elmaradnak, az USA nem csak Japánnal, hanem Délkelet-Ázsia tigrisgazdaságával is súlyos kereskedelmi konfliktusba keveredhet. A tavaly óta a dollárral szemben 10 százalékot gyengülő jen az ázsiai valuták sorozatos leértékelését provokálhatja ki a régióban, ami olcsó exportdömpinggel fenyegeti az amerikai piacot.

Az USA egyelőre vállalja a kihívást: Japánnak továbbra is stratégiai szerepet szán a fenyegetően növekvő kínai gazdasági potenciál ellensúlyozásában. Ha azonban a szerkezetátalakítás ismét elmarad, az amerikai stratégia könnyen megváltozhat, ami Japán további elszigeteltségéhez, hosszú távon pedig teljes gazdasági ellehetetlenüléséhez vezethet.

Már a németek is...

Németország gazdasága technikailag bizony egyértelműen recesszióban van - tette közzé tegnap a német bankárszövetség. A német bankok szakmai szövetsége úgy becsülte, hogy a német hazai össztermék 2001 utolsó negyedében 0,5 százalékkal csökkent a harmadik negyedévhez képest, amely már amúgy is 0-0,1 százalék közötti visszaesést produkált. Két egymást követő negyedévi visszaesés viszont hivatalosan - a közgazdasági definíció szerint - is recessziót jelent.

Harkányi András

(Magyar Hírlap)

Korábban:

Tizenhét éves csúcson a japán vállalati csődök
(2002. január 21.)

Rekordmagasságban a japán munkanélküliség
(2001. december 28.)

A japán ipari termelés 14 éves mélypontján
(2001. december 27.)