Az amerikai Enron energia-nagykereskedő szó szerint világrengető összeomlása után az Enron könyvvizsgálója, az Artur Andersen ellen az amerikai igazságügyi minisztérium hivatalosan is vádat emelt az igazságszolgáltatás akadályoztatása és perdöntő dokumentumok megsemmisítése miatt. A vádemeléssel egy időben az ügyfeleit egyre gyorsuló ütemben elvesztő céggel fúziós megbeszéléseket kezdett riválisok, a Deloitt Touche Tohmatsu és az Ernst&Young a múlt héten kihátráltak a tárgyalásokból: mindkét cég a várható versenyhatósági akadályokra, valamint az Andersen amerikai részlegére váró milliárdos kártérítési perekre hivatkozva tett le a fúzió tervéről.
Az Andersen utolsó reménye a harmadik rivális, a KPMG maradt, amelynek európai és ázsiairészlegeit időközben szintén megkeresték a világméretű Andersen-hálózat regionális vezető partnerei az érdekeltségek lehetséges egyesítésének ajánlatával. A tárgyalásoknak szerdán új lendületet adott, hogy a nehézségek ellenére a KPMG International ügyvezető igazgatója, Colin Holland az európai és ázsiai egyeztetések után optimistán nyilatkozott a fúziós lehetőségekről. Az Andersen európai és ázsiai partnereinek döntő többsége már korábban támogatásáról biztosította az egyesülési tervet.
A fúzió ugyanakkor kétségtelenül rendkívül bonyolult kérdéseket vet fel mind az Egyesült Államokban, mind az ázsiai és az európai piacon. Az Európai Bizottság már évekkel ezelőtt is keményen lépett fel a könyvvizsgáló és tanácsadó cégek piacán a további koncentráció ellen: a bizottság véleménye szerint legalább öt cég szükséges ahhoz, hogy a könyvvizsgálópiacon biztosítani lehessen a versenyt. Mario Monti, a bizottság igen szigorú versenybiztosa minden bizonnyal mind a 15 tagállamban, valamint egyenként a különböző európai piaci szegmensekben górcső alá veszi majd a KPMG és az Arthur Andersen pozícióit, s az esetleges egyesülés után a KPMG-nek számos országban és ágazatban kell majd lemondania domináns piaci részesedésének egy részéről.
A másik nagy problémát természetesen az amerikai Andersen ellen benyújtott többmilliárdos kártérítési és - esetlegesen - büntetőperek jelentik. Az Andersen jelenleg 80 országban tevékenykedő autonóm partnerszervezetek hálózataként működik, az egyes nemzeti érdekeltségeket ugyanakkor egy nemzetközi "esernyőszervezet", az Andersen Worldwide kapcsolja laza egységbe. Az előző fúziós próbálkozások elsősorban azon buktak meg, hogy az érdeklődő cégek nem láttak garanciát a nem Amerikában tevékenykedő részlegek immunitására a bonyolult jogi procedúrák során. A fúzió harmadik feltételét elemzők abban látják, hogy az Andersennek számos esetben esetleg peres eljárásokkal kell "lebeszélnie" az egyes partnerszervezeteket arról, hogy kiváljanak a szervezetből. Az Artur Andersen saját tanácsadói ágazatának "lázadása" és kiválása után 14,5 milliárdos kártérítésre kívánta kötelezni az Andersen Consultingot: akkor elvesztette a pert, s nem valószínű, hogy a megroppant Andersen a jelen körülmények között hatékonyabban lenne képes érvényesíteni saját akaratát a "renitens" partnervállalatokkal szemben.
Annyi azonban már ma is bizonyosra vehető, hogy ha a fúzió sikerrel jár, s a nagy öt nagy négyre olvad, az üzletág koncentrációjával egy időben teljességgel új szabályozást kell bevezetni a globális piacgazdaság egyik alapvető intézményrendszerét jelentő üzletágban. Az egyes cégeken belül elvben a különböző tevékenységek közé emelt kínai nagy fal az elmúlt években egyre több ponton repedezni látszott, s a további piaci koncentráció nyomásának az eddig épített falak már aligha lesznek képesek ellenállni.
Harkányi András
(Magyar Hírlap)
Korábban:
A KPMG az egyetlen vevőjelölt az Arthur Andersenre
(2002. március 14.)
Nem hiányzik a könyvtárából?