Az energiaszektor az az ágazat, melyet a legnagyobb mértékben érint hazánk csatlakozása az Európai Unióhoz. Losoncz Miklós, a GKI Gazdaságkutató Intézet kutatásvezetője az Energia 2002 konferencián előadásában elmondta: a magyar háztartások csaknem 40 százalékkal kevesebbet fizetnek egy kilowattórányi áramért, mint az unióban egy "átlagos" polgár.
Az áremelkedés tehát a belépéshez közeledve szükségszerű, ám több tényező amellett szól, hogy az emelkedés mérsékeltebb ütemű lesz. Ezek között a legfontosabb elem éppen a 2003. januártól induló részleges liberalizáció. Hatására ugyanis az új és olcsóbb kínálat kiszorítja a legdrágább termelőket. Fontos még az import hasonló hatása is.
Áremelő tényező viszont a környezetvédelmi többletköltség, a befagyott költségek (az erőművekkel hosszú távú szerződéseket kötöttek, ám a versenypiacon várhatóan nem lesz szükség minden ily módon előre megrendelt áramra). Együttvéve tehát az ár-emelkedés várhatóan akár a fele is lehet a jelenlegi 40 százalékos különbségnél: a szakértők úgy 15-20 százalék "árnyereséget" remélnek. Versenypiac nélkül viszont maradna a radikálisabb változat, azaz a 40 százalék.
A földgáznál ennél kedvezőtlenebb a helyzet: 2001-ben 60 százalékkal volt alacsonyabb az uniós szinthez képest a lakossági, 15 százalékkal az ipari tarifa. Minthogy nem létezik olcsó termék gázból, ezért a valós importárakat tükröző árképlet életbe léptetése a lakossági földgáztarifák azonnali 40-50 százalékos növeléséhez vezetne. Ha pedig az EU-jog-harmonizáció keretében kivennék a lakossági tüzelőanyagot a kedvezményes áfakörből, és normál kulcsba sorolnák, az újabb 10 százalékkal növelné az árakat. Nem beszélve az energiaadó bevezetésének hatásairól.
Piacszerű megoldásokat várunk több kérdésben - mondta Künszler Béla, a francia-német tulajdonban lévő Észak-dunántúli Áramszolgáltató (Édász) Rt. vezérigazgatója, aki szerint a kritikus pontok a Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító (Mavir)Rt. függetlenségének biztosítása, a nagyipari fogyasztók árelőnyének nagysága és a szabad erőművi kapacitások hiánya. (A már felszabadult kapacitásokat az áram-nagykereskedő újból, hosszú távra lekötötte.) Nem tisztázott az áramimporthoz való hozzáférés sem; az országosan egységes árak pedig nem tükröznék az egyes hálózati üzemeltetők eltérő költségszerkezetét.
Hegedüs Éva, a Gazdasági Minisztérium helyettes államtitkára leszögezte: a tervek szerint július 1-jén hatályba lép a decemberben elfogadott villamosenergia-törvényből következő, a piacnyitáshoz szükséges alacsonyabb szintű jogszabályok 70-80 százaléka. Júliusig meghatározzák azt is, kik lesznek a feljogosított fogyasztók, ebbe a körbe a törvény ugyanis az évi 6,5 gigawattóránál több áramot használó nagyfogyasztókat sorolja. A piac az első lépcsőben 33 százalékig nyílik meg, ám a lényeg, az ellátásbiztonság elsőbbsége jottányit sem változott.
Kaderják Péter, a Magyar Energia Hivatal (MEH) főigazgatója úgy látja, a liberalizált piacra átállásnak költsé-gei lesznek, tekintettel a korábban megkötött hosszú távú szerződésekre. A törvény tiszteletben tartja ezeket a szerződéseket, amelyeket azonban a nyitás után újra kell majd tárgyalni. Az emiatt keletkezett veszteségeik miatt az érintett cégek részbeni kompenzációra tarthatnak igényt.
Drucker György, az Ipari Energiafogyasztók Fórumának főtitkára szerint az a kör, mely jövő januártól szabadon vásárolhat áramot "a tájékozódással és információgyűjtéssel" van elfoglalva. Az 51 társaság többsége a létező "legszabadabb" piacban érdekelt. Rövid távon a megvalósuló nyitástól a nagy iparvállalatok egyharmada 10-15 százalékos áresést vár (a többség a sávot 15 százalék alá "lövi be"), azaz ennyivel olcsóbban jutnának áramhoz. Hatására pedig - a versenyképesség növelésével - javulna a nemzetgazdaság pozíciója.
(Magyar Hírlap)
Korábban:
2003-tól árampiaci liberalizáció
(2001, december 18.)
Terítéken az új villamosenergia-törvény
(2001. október 3.)
Nem hiányzik a könyvtárából?