Kíméletlen verseny a temetkezési piacon

Temetni jó üzlet. Sőt nagyon is jó üzlet. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az utóbbi néhány évben gombamód megszaporodtak a temetkezési vállalkozások. Jelenleg félezernél is többet tart nyilván a statisztika, s számuk folyamatosan emelkedik. Ugyanakkor a kisebb-nagyobb cégek tömeges megjelenésével párhuzamosan egyre jobban szaporodnak a visszaélések is a piacon, amit mutat az is, hogy a versenyhivatalhoz tavaly annyi beadvány érkezett, mint az azt megelőző két évben összesen.

A halál, bármilyen profánul hangozzék is, nagyon jó üzlet azoknak, akik ezzel foglalkoznak. Egy temetés ma átlagosan 20-25-ször kerül többe, mint a 90-es évek elején. Ráadásul a dolog természeténél fogva stabil piacról van szó. Nem véletlen, hogy az utóbbi néhány évben gomba módra szaporodtak a temetkezési vállalkozások. Jelenleg félszáznál is több kisebb-nagyobb céget tart nyilván a statisztika, amelyek között éles küzdelem folyik a mind nagyobb piaci részesedés megszerzéséért.

Márpedig ezen a különleges piacon egyre nagyobb pénzről van szó: manapság egy szerényebb temetés is 150-200 ezer forintba kerül, míg a drágább szertartások költségei elérhetik az egymillió forintot is. Az utóbbi években pedig úgy tűnik, a drágább temetések száma növekedett.

Az 1999-ben életbe lépett úgynevezett kegyeleti törvény nem sok feltételhez köti a temetkezési vállalkozóvá válást. Az érintettnek mindössze telephellyel, szakmai alkalmassággal (?!) és az esetleges kártérítési igények fedezésére szolgáló vagyoni biztosítékkal - elkülönített bankszámlán lekötött egymillió forintos betéttel, bankgaranciával vagy felelősségbiztosítással - kell rendelkeznie. Mindez persze nem elég a boldoguláshoz, a legfontosabb, hogy a vállalkozó megfelelő kapcsolati tőkével rendelkezzen. Vagyis elsőként tudja meg, hol halt meg valaki, elsőként tudja felajánlani szolgáltatásait a hozzátartozóknak. Tapasztalatok bizonyítják ugyanis, hogy aki a többieket megelőzve lép kapcsolatba az elhunyt rokonaival, szinte biztosan nagy eséllyel megkapja a jogot, hogy eltemesse a halottat.

Korábban a vállalkozók megbízottjai ott ültek a kórházakban, és azonnal lecsaptak az elhunytak hozzátartozóira. Manapság a már említett kegyeleti törvény tiltja jelenlétüket az egészségügyi intézményekben, ennek ellenére az esetek döntő többségében mégis előbb értesülnek valaki haláláról, mint az elhunyt rokonai. A kórházi személyzetnek, a háziorvosnak, a mentősnek, a kórboncnoknak, de még a helyszínelő rendőrnek is lehet kapcsolata egy-egy vállalkozóval, aki az információért adott esetben tetemes összeget is kész fizetni. De vannak olyan vállalkozások, amelyek más módszerhez folyamodnak: szoros kapcsolatot létesítenek a kórházak hűtőit üzemeltető vállalkozásokkal. Így mindenkit megelőzve tudnak tárgyalni a hozzátartozókkal.

Ugyancsak egyfajta előnyt eredményezhet az adott vállalkozás számára a halottszállítás is. Nem mintha ez jelentős profittal járna, sokkal inkább arról van szó, hogy a teljes körű temetési szolgáltatások ügyintézésének jogát, mintegy 40-50 százalékban az a cég szerzi meg, amely az elhunytat elszállítja. Esetleg egy baleset után. Ilyenkor elegendő csak egy névjegyet, egy szórólapot átadni a hozzátartozóknak, akik érthető okokból nem utasítják vissza az ajánlatot, nem mondják azt, hogy előtte feltérképezik a piacot, ki, mennyiért temettet.

Egyre többen vannak, akik az apró trükkök mellett megpróbálják kijátszani a törvényeket. Ezt támasztja alá egyebek mellett, hogy például a Gazdasági Versenyhivatalhoz (GVH) egyre több, visszaélésre utaló bejelentés érkezik.

Szakemberek szerint a kegyeleti törvény további finomításával, illetve pontosításával lehetne a mai zavaros állapotokon változtatni, ugyanis a jogszabály jelenleg csak a rendezőelveket foglalja magában, amelyek alapján a hatóságok eljárhatnak, a kiskapukat azonban nem csukja be. A Magyar Hírlap úgy tudja, hogy az új parlament esetleg hamarosan foglalkozik a kegyeleti szabályozás felülvizsgálatával.

Erőfölénnyel való visszaélési ügyet tárgyalt a Gazdasági Versenyhivatal

Kardos Lászlótól, a GVH vizsgálójától megtudtuk, hogy a napokban az utóbbi időszak legnagyobb bírságával, egymillió forinttal - sújtották az egyik budaörsi temetkezési vállalkozást, amely visszaélt erőfölényével. A Magyar Hírlap információi szerint az érintett cég az egyik Pest megyei település temetőjében csaknem 20 millió forintért felépített egy ravatalozót, amelynek használatáért irreálisan nagy összeget, 40 ezer forintot kért a többi versenytárstól temetésenként. Ez óhatatlanul megdrágította a konkurensek ajánlatait. Saját maga így jóval olcsóbb lett, mint vetélytársa, s a megrendeléseket sorban elorozta a többiek elől. A lap értesülései szerint a vállalkozás, amely tízéves szerződést kötött a sírkert tulajdonosával az általa felépített ravatalozó üzemeltetésére, a 40 ezer forintos díj bevezetésével hat év alatt hozzájuthatott volna pénzéhez, holott a vonatkozó jogszabály kimondja, az idegen ingatlanon történő beruházás futamideje 16 év.

A versenyhivatal találkozik a fogyasztókat megtévesztő, illetve kartellgyanús ügyletekkel is. Ám számos bejelentést kell elutasítaniuk, mert az ügyek tisztázása hatáskör hiányában nem a GVH-ra tartozik. Így például többször is előfordult már, hogy valamelyik önkormányzat helyi rendeletben írt elő indokolatlanul magas temetőüzemeltetési, illetve -fenntartási költségeket, ám ezt hiába panaszolták be a GVH-nak, jogorvoslatot a bíróságnál lehetett kérni.

Szilágyi Béla

(Magyar Hírlap)

Ajánlat:

GVH