Az Európai Unió országaiban több évtizedes múltja van a békéltető testületek működésének. Magyarországon az uniós jogharmonizáció keretében, 1999-ben, a fogyasztóvédelmi törvény alapján hozták létre ezt a fórumot, azzal a céllal, hogy a fogyasztók és a gazdálkodó szervezetek közötti jogvitákat békés úton - a bíróság kikerülésével - próbálják meg elintézni. A "kisbíróságok" a kamarák kebelén belül működnek. A testületbe a kamarák a gazdálkodói oldal képviseletében, a fogyasztóvédelmi szervezetek pedig a megkárosított vásárlók érdekében delegálják tagjaikat.
A maximum 30 fős szervezetek, amelyekből 20 működik az országban, azaz minden megyében és a fővárosban található belőlük egy. A "fülemüle perektől" kezdve a komolyabb ügyekig, a fogyasztókat ért károkig mindent kivizsgálnak. Akadt dolguk olyan multinacionális céggel, amelynek magyarországi leányvállalata olcsó, ennek megfelelően kevésbé jó minőségű cipőkkel árasztotta el az országot, majd amikor minden lábbelijét értékesítette, a multi felszámolta a vállalkozást. Vagyis, az ezt követő tömeges vásárlói reklamációkat már nem volt kinél érvényesíteni.
A békéltetői testületekhez évről évre többen fordulnak panasszal: 1999-ben 60-an, 2000-ben 250-en, 2001-ben csaknem 500-an próbáltak megoldást találni problémájukra. Idén az első negyedéves adatok szerint már több mint 200-an keresték fel a "kisbíróságokat".
Országos átlagban egyelőre csak minden harmadik ügyben sikerül egyezséget teremteni az ellenérdekelt felek között - tájékoztatta a Magyar Hírlapot a legnagyobb civil fogyasztóvédelmi szervezet, az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület (OFE) jogi vezetője. Baranovszky György, aki egyben a közelmúltban megújult Budapesti Békéltető Testület alelnöke is, elmondta: a hatékonyabb működés érdekében mielőbb szükség lenne arra, hogy "kiszakadjanak" a kamarák fennhatósága alól, s a jövőben független szervezetként működjenek.
Baranovszky szerint a gazdasági érdek-képviseleti szervezetek, mivel a vállalkozók érdekeit képviselik, nem tudják teljes pártatlansággal fogadni a fogyasztók fellépését. Az is gondot okoz, hogy a testületek működésére fordítható összeg felosztásáról a gazdasági tárca és a kamarai szervezet dönt, kihagyva a fogyasztóvédelmi érdekképviseleteket.
A húsz testület az idén csaknem 60 millió forintból gazdálkodhat. Ezt a pénzt, amely nemcsak kevés, hiszen számos esetben a szakértői vizsgálatokat sem lehet belőle fedezni, még egyenetlenül is osztotta szét a szervezetek között a Magyar Kereskedelmi és Ipari Kamara. A "kisbíróságok" közül 8 testület adja az ügyek 80 százalékát. A többi 12 testületre csupán az összes eset 20 százaléka jut. Tavaly volt olyan megye ahol egyetlen egy beadványt sem vizsgáltak ki, a helyi testület mégis majdnem annyi támogatást kapott, mint a fővárosi szervezet, amelyben 138 esetben hoztak döntést.
A testületek által hozott határozatok két fajtája ismeretes: az ajánlás, amelyet nem kötelező elfogadni, vagy - ha a vállalkozás a határozatnak aláveti magát - a kötelezés, amely bíróság előtt kikényszeríthető. Baranovszky György kifejtette: az OFE szeretné elérni, hogy a jövőben hozzák nyilvánosságra az országos napilapokban, melyek azok a gazdálkodó szervezetek, kis- vagy nagyobb vállalkozások, amelyek, bár kijelentették, hogy elfogadják a békéltető testületek határozataiban foglaltakat, mégsem teljesítik azokat.
A "feketelista" közlésére most is lehetőség van ugyan, csakhogy az ezzel a feladattal felruházott szervezetek - a kamarák, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség - saját szaklapjaikban teljesítik törvényi kötelezettségüket, ám ezeket kevesen olvassák. A békéltető testületeket eddig elsősorban építőipari szolgáltató jellegű kifogásokkal keresték meg. A sorban az utazás következik. Az utóbbi időben megnövekedett a közüzemi szolgáltatókkal kapcsolatos beadványok száma is. Mindezek mellett egyre többen kopogtatnak be a testületekhez azért, mert a kisebb-nagyobb boltokban, áruházakban megtagadják a garanciális vagy szavatossági jogokból fakadó ügyintézést.
Szilágyi Béla