A multinacionális távközlési óriás, a 90-es évek példátlan technológiai boomjának eleven szimbóluma már április végén megkongatta a vészharangot, amikor az igazgatóság lemondásra kényszerítette a WorldComot felépítő és mindeddig a cég teljhatalmú urának számító Bernie Ebberst. Ő volt az, aki a 80-as évek végén még jelentéktelen, pár milliós forgalmú missisipi távközlési viszonteladóból egyetlen évtized alatt építette fel a globális telekommunikációs piac legrettegettebb cápájának tartott WorldComot. A cég gyakorlatilag készpénz nélkül, pusztán papírjainak szédületesen növekvő értékére alapozta egyre nagyobb felvásárlásait: 1998-ban például negyvenmilliárd dollár értékű, részvénycserés akvizícióban halászta el az MCI távhívási óriást a British Telecom orra elől, s 1999-ben 115 milliárd dolláros ajánlatot tett a Sprint Communications megvásárlására. Bár ezt az üzletet a versenyhatóság már megtorpedózta, 1999 januárjában a WorldCom részvényeinek összértéke elérte a 180 milliárd dollárt.
A piaci szelek megfordulása azonban gyakorlatilag egyetlen év alatt padlóra kényszerítette a WorldComot, s egyben ékesen bizonyította a szédületes vállalati karrierek - s a mögöttük álló, rövid távra tekintő részvénypiaci modell - törékenységét. A WorldCom piaci értéke ma mindössze ötmilliárd dollár körül mozog, azaz a csúcsértéknek kevesebb mint egyharmincada. A cég részvényeinek zuhanása jóval nagyobb veszteség, mint az amerikai piaci térképet átrajzoló Enron "mindössze" hatvanmilliárd dollár értékű bukása.
A WorldCom krónikus likviditási problémákkal küzd, készpénzbevételei a hatalmas befektetésekből csak nagyon lassan csordogáló bevételek miatt elapadtak, s az összesen 28 milliárd dolláros adósság finanszírozása jelenleg alig elviselhető teherként nehezedik a vállalatra.
Múlt csütörtökön ráadásul két hitelminősítő, a Moody's Investor Services és a Fitch is a rendkívül nagy kockázatot jelentő "bóvlikategóriába" sorolta a vállalat részvényeit és adósságait, s alig egy nappal később ugyanezt tette a másik mértékadó elemző, a Standard & Poor's is.
A piac már hónapok óta várta a leminősítést. Az igazgatóság mindeddig sikeresen a felszín felett tartotta a vállalatot, ám most, hogy a WorldCom kikerült a "befektetésre ajánlott" minősítés legalsó kategóriájából, a cégnek még az eddiginél is sokkal nehezebb lesz a helyzete: gyakorlatilag napi tűzoltó munkát kell végeznie ahhoz, hogy megőrizze működőképességét. Az új igazgatónak, John Sidgemore-nak június 7-éig meg kell egyeznie a hitelező bankokkal egy 2,65 milliárdos hitelkeret megújításáról, a leminősítés ugyanakkor jelentősen rontja a vállalat tárgyalási pozícióit.
A pillanatnyi pénzügyi gondok aligha szűnnek meg egyhamar. Jövőre a vállalatnak a kifutó adósságok, köztük a "bóvlikategóriába" sorolt kötvények finanszírozására közel 3,1 milliárd dollárt kellene fordítania, s bár a további beruházások elhalasztásával, költségcsökkentéssel és stratégiai tulajdonrészek - köztük transzatlanti kábelrendszerek, európai és ázsiai adatszolgáltatási érdekeltségek - eladásával a cég valószínűleg képes lesz állni a sarat, az eladott üzletrészekkel a WorldCom a legfontosabb potenciális bevételi forrásaitól lenne kénytelen megválni.
Kötvénypiaci elemzők ugyanakkor egyre többet beszélnek az Enron-szindróma után elnevezett WorldCom-vírusról. A "bóvlikategóriába" sorolt adóssághegy eladási járványt indíthat el a vállalati adósságpiacon, hiszen a bankoknak, a biztosítóknak és a nyugdíjalapoknak szigorú szabályok írják elő, mennyi "nagy kockázatú" értékpapírt tarthatnak portfóliójukban. Az eladási pánik a WorldComhoz hasonló "tüneteket" mutató telekommunikációs vállalatokról átterjedhet más szektorokra is, s mindez még a "befektetésre érdemes" kategóriákba sorolt vállalatok hitelpiacán is drasztikusan beszűkítheti a finanszírozási lehetőségeket.
Az adósságcsapdába került WorldCom dilemmái ugyanakkor pontosan jelzik azokat a strukturális gondokat, amelyek elemzők szerint a távközlési szektor legtöbb szereplőjének hosszabb távú kilátásait is meghatározzák. A globális gazdasági fellendülés ugyan megkezdődhet az idei év második felében, a részben a recesszióért felelős távközlési szektor számára azonban jól láthatóan hosszú évekbe telik majd, amíg megtalálja a fellendüléshez szükséges pénzügyi egyensúlyt és az újabb stratégiai piacokat.