A választások előtt és után is vitatéma, hogy az építésügyek egy vagy több minisztérium felügyelete alatt legyenek. Tolnai Tibor, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) elnöke csütörtöki tájékoztatóján elmondta, hogy a Belügyminisztériumé lesz a szabályozás, valamint az építésügyi hatósági felügyelet, míg a Gazdasági Minisztériumban marad az építő- és építőanyag-ipar, valamint az ezekhez kötődő kutatás-fejlesztés. Az FVM területfejlesztési feladatköre is a Belügyminisztériumba kerül. Létrejön egy kormánymegbízotti hivatal, amely a tárcák közötti koordinálást végzi. Ez a hivatal saját forrásra is támaszkodhat. A kormány tervezi egy 15 éves lakásprogram kidolgozását, mert 1990 óta nagy az elmaradás az építésben.
Az uniós csatlakozás várhatóan növeli az építőipar megrendeléseit. Az EU-ban ugyan a 90-es évek közepe óta csökken az építőipar termelése, de ha országonként figyeljük a változást, akkor a peremországokban (ide tartozik például Spanyolország és Portugália), évről évre nagyobb az építési teljesítmény. Várható az is, hogy a külföldi konkurencia megjelenik a hazai piacon, de a közbeszerzéseknél nem jelentenek különösebb veszélyt, mivel az unióban kialakult az a szabályozási technika, hogy az építési beszerzéseket többnyire hazai vállalkozók nyerjék.
A hazai építésügy anomáliái közé tartozik a felügyelet gyakorlati hiánya. Jogilag létezik felügyeleti szervezet, de megyénként általában egy ember feladata lenne az összes magán- és intézményi építkezés felügyelete. Amint a tájékoztatón a mérnökkamara képviselője elmondta: az épületek terveit magán a tervezőn és a kivitelezőn kívül nem ellenőrzi senki, ami Európában elképzelhetetlen. A kormány most tervezi a jogi keret kitöltését.
A Magyar Hírlap úgy értesült, hogy az építőiparban újra gyakoribb lett a szállítók, az alvállalkozók kisemmizése. Tolnai Tibor megerősítette ezt, és példákkal is szolgált. Valaki megvásárol egy kis építőipari céget, majd 5-8 társasháznál leszerződik - a piaci árnál jóval olcsóbban - betonszállításra. A szállítóknak nem fizet a beton átvételekor, mert a szokásos rend az, hogy a számlát azután egyenlítik ki, miután a végső felhasználó fizetett. A példában szereplő cég viszont felveszi a társasháztól a pénzt, majd a betonszállítót kifizetetlenül hagyva felszívódik a ködben. Az ilyesmi egyre gyakrabban fordul elő. Másik tipikus példa az, amelyben már közép- és nagy cégek is érintettek. Azért, hogy életben maradjanak, alacsonyabb áron vállalják el a kivitelezést, mint amennyiből az kihozható. Így aztán gyakran kifizetetlenül maradnak az alvállalkozóik. Ezért tervezi az ÉVOSZ, hogy nyilvántartást vezet a notórius nem fizető cégekről. Hallgatólagosan a társaságok egy része ma is vezet - saját használatra - ilyen listát.
Szintén gyakori jelenség, hogy amikor elkészül a projekt, a megrendelő mondvacsinált, egy-két millió forintos vitatott követelés okán lehívja a 150 milliós bankgaranciát. Ilyenkor csak perrel lehet visszaszerezni a pénzt, de addigra az épület kikerül a cég tulajdonából, egy 3 milliós Kft.-n pedig nem hajtható be 150 millió forint. Ezért szeretné a szakmai szervezet elérni azt, hogy egyetlen tagja se szerződjön visszavonhatatlan bankgaranciához kötött közbeszerzésen.
(Magyar Hírlap)