Tegyen bele ötezerért! - Az egyik "legkedveltebb" és legelterjedtebb módszer az úgynevezett "mutogatós" trükk, amelynek lényege, hogy a kútkezelő, miután megkapja az utasítást a kért mennyiség betankolására, előzékenyen felkéri a kuncsaftot, hogy menjen be a tankolás ideje alatt fizetni. A gyanútlanul elsiető autós háta mögött a kutas jelzi pénztáros kollégájának a kért összeget, aki faarccal elkéri azt, miután az áldozat bemondja a kútszámot. A vevő fizet, majd mire kiér az autóhoz, már csak a lenullázódott számlálót látja, így fogalma sincs róla, hogy alaposan átverték, mivel a kért összeg helyett rendszerint jóval kevesebbet töltöttek az autójába. Ilyen esetekben rendszerint "elfelejtenek" blokkot adni a pénztárosok, hiszen a bizonylaton a ténylegesen tankolás összege szerepel, ami természetesen kevesebb, mint amit a kuncsaft kért és kifizetett. Ha valaki kifejezetten kéri a bizonylatot, akkor sem jönnek zavarva pénztárosok, mert egy korábbi tankolás (el nem kért) blokkját adják oda a vevőnek, aki nagy valószínűséggel nem kezdi el kibogarászni a kis cetlin lévő dátumot és időt. Az ilyen típusú trükköket nagyon egyszerű kikerülni: ha csak tehetjük, mindig saját kezűleg tankoljunk, és lehetőleg kerek összegért. Abban az esetben, ha a kutas tölti a benzint, várjuk meg, amíg végez, és csak utána menjünk be fizetni. Szintén kiderül a turpisság, ha bankkártyával fizetünk, vagy áfás számlát kérünk a tankolásról, ugyanis ebben az esetben a valós tankolási értékről kell bizonylatot adni. Ilyenkor rendszerint egy zavart mosollyal közli a pénztáros, hogy valamit "félreérthetett" a kutas kolléga, mert nem ötezerért, hanem csak négyezer-kettőszázért rakott az autóba.
Tele kérem! - Nem érezheti magát biztonságban az sem, aki tele kéri az autóját, és utána siet be fizetni, mert ebben az esetben a kutas a teli tankot jelzi a pénztárosnak, aki a tényleges végösszeghez még hozzátesz egy csinos kis borravalót. Ha a gyanakodó autós utánaszámol a szokatlanul magas végösszegnek, meglepődve tapasztalhatja, hogy 40 literes tankú kedvencébe majd 50 liter benzint tudott "belepréselni" a kutas. Blokkot természetesen ilyenkor sem adnak a pénztárnál, vagy csak egy régebbit varázsolnak elő nagy nehezen, amin persze nagyobb összeg szerepel a ténylegesen tankoltnál. A védekezés hasonló, mint az előző esetben: saját kezű tankolás, bankkártya vagy áfásszámla-igénylés, illetve ragaszkodjunk az orrunk előtt kiprintelt bizonylathoz.
Megnézné az olajat? - Szintén régi trükk az "alacsony az olajszint, de én majd én töltök bele, tessék hagyni" effektus. A kutas elballag a "raktárba" és hoz egy rendszerint felbontott dobozt, amiből feltölti az olajszintet. A dobozon feltüntetett (és kifizetett) hiper-szuper olaj helyett azonban rendszerint csak egy silány minőségű kenőanyaggal "lett gazdagabb" a gyanútlan autós, ráadásul nem is biztos, hogy szüksége volt rá, ugyanis meleg motornál kevesebbet mutat az olajszintjelző mérőpálca. Védekezni ez ellen úgy tudunk, hogy magunk ellenőrizzük a szintet, és ha szükséges, akkor az olajat a boltban vesszük meg bontatlan állapotban. Nem árt odafigyelni a kupakok érintetlenségére, akkor is, ha ablakmosót, vagy fagyállót veszünk, ugyanis ezeket is előszeretettel hígítják a kutasok. Minden elővigyázatosság ellenére azonban előfordulhat, hogy csak akkor vesszük észre a turpisságot, amikor már - 5 foknál ráfagy a szélvédőre a - 35 fokig kalibrált ablakmosó, ugyanis az öngyújtóval felmelegített kupakot (némi gyakorlás után) sértetlenül le lehet venni, onnantól kezdve pedig már csak a "jóérzés" szab határokat a hígításban.
Sajnos nem működik a terminálunk! - A vevőt ugyan nem rövidíti meg, de zsebpénznek jó az akciós vagy "pontgyűjtő" kártyákkal való visszaélés. Akinek nincs kártyája, az után a pénztáros a saját kártyájára íratja a vásárlásért járó a plusz pontokat, ami a napi forgalom mellett igencsak hasznos "hobbi". Az viszont már bosszantó és káros tud lenni, amikor "gép- vagy rendszerhibára" hivatkozva szándékosan utasítják el a pontvadász kuncsaftokat, hogy biztosan meglegyen az aznapi fix.
A pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadunk el! - A visszajáróval való manipulálás - ugyan bárhol előfordulhat - a benzinkutaknál valóságos aranybánya lehet. Ha nem kerek összegért tankoltunk, és nagy címletű bankjeggyel fizetünk, gyakran lemarad "figyelmetlenségből" néhány papírpénz a visszajáróból, amit rendszerint összehajtogatva próbálnak a vevő markába nyomni. Szintén gyakori trükk tízezres esetén ötezerből visszaadni, majd a reklamáló ügyféllel közölni, hogy félreértésről szó sincs, "valóban" ötöst adott. A megoldás ebben az esetben jegyzőkönyv azonnali felvétele, pénztárzárás és a reklamálás a vezetőségnél. Határozott fellépés esetén szintén "figyelmetlenségre" hivatkozva visszakaphatjuk a pénzt, de sokan csak otthon vagy órák múlva veszik észre, hogy kevesebb az annyi. Egy másik kedvelt pénztáros-örökzöld a kassza kijelzőjének "elbarikádozása" vagy elfordítása, mert így gond nélkül hozzá lehet még csapni bármit a rendszerint több tételt vásároló figyelmetlen kuncsaft számlájához, aki ha megnézi a blokkot (már ha kap egyáltalán) értetlenül veheti észre, hogy egy-két doboz cigit is sikerült vennie a tankolás mellé.
Mennyi az annyi? .- A leleményes kútüzemeltetők által felettébb kedvelt és nagy extraprofitot hozó "stikli" még a kutakon található mérőműszerek manipulálása. Ez a nagyobb anyacég által működtetett kutaknál elvileg lehetetlen, ám a kisebb és vállalkozásoknak kiadott töltőállomásokon gyakori panaszforrás. A kutakat hivatalosan az Országos Mérésügyi Hivatal ellenőrizi évente egyszer, amely a hitelesítés (megengedett eltérés +/- 0,5 százalék) után lepecsételt fémplombával látja el a töltőoszlopokat. Az év folyamán az OMH még kétszer ellenőrzi a kutakat (rendszerint már előre tudnak róla a kutak, mivel megyénként dolgoznak) és szúrópróbaszerű vizsgálatokat is tartanak, ami - figyelembe véve, hogy ezt összesen két mobil mérőállomás végzi országszerte - nem túl hatékony megoldás. A fent említett plombával és jelzésekkel ellátott kutakat elméletileg nem lehet "manipulálni", azonban a gyakorlat sajnos az, hogy nem kell különösebb tehetség ahhoz, hogy 12-14 liter benzint is töltsünk egy 10 literes kannába. Kőszegi Ferenc, az OMH illetékese szerint ilyen típusú visszaéléssel csak nagy ritkán találkoznak, sőt még akkor is szabályos működést tapasztalnak néha, ha egy konkrét, a Fogyasztóvédelemnél bejelentett esetet vizsgálnak.
Mielőtt még valaki vasvillával és fáklyával indulna az első útjába kerülő benzinkút felé, jobb ha tisztában van vele, nem feltétlenül minden benzinkutas haramia, és akármilyen furcsán hangzik is, a tisztességtelenkedő kutasok és pénztárosok "rá vannak kényszerítve" a fent említett "ügyeskedésekre". A probléma abból adódik, hogy a legtöbb hazai benzinkutat nem az anyacég működteti, hanem egy franchise-szerződést kötő vállalkozó, aki minimálbérre vagy rosszabb esetben a tb és adóterhek megfizetése mellett bér nélkül (!) veszi fel az alkalmazottakat a 12 órás 2 műszakos munkakörbe, mondván, "úgyis összejön a jattból". Az alacsony bérezésen túl az ilyen típusú kutaknál nem ritka a napi "leadási kötelezettség" a tulajnak, ami forgalomtól függően 1000-2000 forintot jelenthet alkalmazottanként. További sarc még, hogy belépésnél sokan 40-50 ezer forintos 'kauciót' kérnek egy esetleg kár megfizetésére, amit rendszerint nem lát többet a gyanútlan alkalmazott. Az esetleges lopásokból adódó leltárhiányt szintén az ott dolgozók között osztják szét, ami a magyar viszonyokat figyelembe véve nem elhanyagolható havi levonás. A kutakat üzemeltető vállalkozók gyakran összejárnak kicserélni a működési tapasztalatokat, ami gyakorlatilag kimerül abban, hogy tippeket adnak egymásnak a dolgozók további megrövidítésére - árulta el lapunknak egy neve elhallgatását kérő kútkezelő.
A legnehezebb helyzetben azok a társaságok vannak, amelyek kizárólag a fent említett franchise szerződéssel üzemeltetik a töltőállomásaikat, mivel a visszaéléseket csak szúrópróbaszerű ellenőrzésekkel, illetve a bejelentett panaszok kivizsgálásával tudják kiszűrni. Vitás esetben érdemes ezért beírni a benzinkút panaszkönyvébe, amelyet minden esetben kivizsgál az anyacég.